Képviselőházi napló, 1887. XXIII. kötet • 1891. április 13–junius 4.
Ülésnapok - 1887-495
328 * 95 « országos ülés 1891. ministertársai élén (Igás! Úgy van! a szélső baloldalon) és senki ellent nem mondott és a jobboldali padokon helyesléssel fogadták. Miként váltatott be a kormányelnöknek, kinek szavára lehetett annyit adni, mint most Szapáry ministerelnök úréra, ezen ígéret? (Zajos tetszés a szélsőbalon.) Beváltatott úgy, hogy Tisza Kálmán lemondott. Polónyi Géza: És pensiót kapott érte! (Derültség a szélsőbalon.) Kun Miklós: A lemondása által fejét vesztett kormánynak minden tagja, (Halljuk! Halljuk!) egynek, Teleki Géza grófnak kivételével új kormánynyá alakult, és pedig a tett ígérettel teljesen ellentétben álló kormánynyá alakúit, csak egy új tagot hoztak be a kormányba; a tett ígéret tehát nemcsak a kormányelnököt magát, hanem a ministerium többi tag ját is kötelezte. És mégis mi történt ? Tisza Kálmán lemondásával ez az ígéret is az elintézett parlamenti ügyek irattárába került. (Tetszés és derültség a szélsőbalon.) Általában azt mondják, t. ház, hogy rossz a közigazgatás s én nem is vitatom az ellen kezőjét, mert nekünk jogunk van azt mondani s ez ellen panaszkodni (Igás! Úgy van! a szélső baloldalon.) és az országnak is van joga a közigazgatás rosszasága ellen panaszkodni; de önöknek ott (a jobb oldalra mutat) nincs arra joguk; (Élénk tetszés a szélső baloldalon. Felkiáltások: Önök csinálták!) önök a túloldalon tehetnek akármit; de egyet erkölcsi lehetetlenség tenniök: jelen közigazgatásunk rosszaságát, melyet önök készítettek elő ezen intézmény megbuktatására és az életből való kitörlésére érvül felhasználni. (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) És ez nem mesebeszéd, t. ház, ez ma már constatálva van. Dárdai Sándor . . . Meszlényi Lajos : Megbukott! (Derültség a szélsőbalon.) Kun Miklós: ... a kiről nem akarom azt mondatik hogy a nemzet jeles historicusa, (Derültség a szélsőbalon.) de annyit elmondhatok róla és pedig meggyőződésem szerint, hogy olyan férfiú, a ki a közigazgatás tudományával alaposan foglalkozott. És mit mondott ő egy szép napon, t. ház, a közigazgatási bizottságban? Azt, hogy »mi — már t. i. ők — a kik 22 év óta benn ülnek ebben az országgyűlési közigazgatási bizottságban, előre láttuk azt, hogy a törvényhatóságok jogainak folytonos megnyirbálásává] a köztörvényhatósági jogkörbe tartozó ügyeknek e körből mindinkább kivonásával és a kormány alá helyezésével utoljára nem marad egyéb, mint csupán a tisztviselőválasztási jog: és ha már csak ez maga lesz, akkor meg kell rajta tenni az utolsó műtétet, a mit jimlns S-án, szerdán. a választási rendszer confiscálása által visznek véghez.« (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) De, t. ház, nemcsak Dárdai Sándor és nemcsak a közigazgatási bizottság, hanem maga a ministereínök úr itt a ház színe előtt tette azt a kijelentést, hogy o belügyminister korában, tehát ezelőtt 17 évvel látta, hogy a dolognak oda kell kilyukadni, hogy a közigazgatást államosítani kell. Én, t. ház, e tekintetben igen furcsa tájékozást szereztem. Tisza Kálmán — a ki 22 év alatt, a mióta Dárdai Sándor t. képviselő úr a közigazgatási bizottságban ül, volt ellenzéki és kormánypárti — ellenzéki korában elvitathatatlanul a municipalismus, az önkormányzati jogok határozott fentartója és barátja volt. Kormányfoglalása után ugyanezt az elvet fentartotta. Hiszen, a mint már az előbb idéztem szavait, ő minden alkalommal a municipalismus, a választási rendszer barátjának vallotta magát. Mint belügyminister ugyanazon közigazgatási bizottságban, a melynek a kormánypárt többségének bizalmából épen Dárdai Sándor t. képviselő úr is tagja volt, tagja volt Tisza Kálmán volt ministereínök úr is, legalább úgy láttam a legutóbbi tárgyalásokból; és míg Tisza Kálmán, a kormánypárt teljes bizalmát biró ministereínök a munieipalismust fenn akarta tartani : addig Dárdai Sándor, ki szintén a többség bizalma folytán ült a bizottságban, melynek feje és vezére volt Tisza Kálmán, már gróf Szapáry ministereínök úrral együtt előre látta, hogy ennek az államosításnak be kell következnie. (Zajos derültség a szélsőbalon.) Ez annyit tesz, miut tudatosan működni oda, hogy szorítsuk meg a törvényhatósági jogokat, vonjuk ki azokat az önkormányzat köréből, (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) tegyük tönkre s vigyük oda a dolgot, hogy utoljára ne maradjon hátra semmi egyéb, mint a tisztviselők választási jogának amputálása. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Hát, t. ház, én átlátom, hogy ez politika; (Derültség a szélső baloldalon.) és így utólag látva, nagyon is átlátszó politika. Mindenki nagyon könnyen átláthat rajta; hanem az őszinteségnek abból a neméből, a mit önök 22 évi kormányzatuk alatt elárultak, az őszinteségnek abból a neméből én, mint a nemzet egyik képviselője, a nemzet részére, mint magánember a magam részére nem kérek. (Zajos helyeslés^ és tetszés a szélsőbalon.) T. ház! Én Dárdai Sándor t. képviselő úr ígéretének, a mit tett, vagy a mit legalább kifejezett, hogy ez az utolsó műtét, melyet a törvényhatóságokon ezúttal végrehajtanak — jóhiszeműségét elismerem. Mondom, elhiszem, hogy ezt jóhiszemtíleg mondta ; de azt azután már nem hiszem el, hogy ez legyen az utolsó
