Képviselőházi napló, 1887. XXIII. kötet • 1891. április 13–junius 4.

Ülésnapok - 1887-495

498. országos ülés 1891. jnnius 8-án, szerdán. 325 (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Növelt, t. ház, ezen 24 éves alkotmányos aera épen a nemzetnek intelligentiáját tartalmazó körében egy oly jelentékeny osztályt, a mely czélját már nem az alkotmánynak és politikai szabadságnak biztosításában, hanem a hivatalban keresi. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon,) A köztörvényhatósági és önkormányzati jogoknak, t. ház, mint már előbb említeni bátorkodtam, lényege abban áll, hogy magában az alkotmányban gyökerező hatalmuknál fogva saját ügyeiket intézték, határozataikat saját választott tisztviselőik által hajtották végre, a közigazgatást maguk, saját választott tisztviselőik látták el. E javaslat, mint előbb is érintem, t. ház, a kormány és a nemzet befolyása, hatalma közti egyensnlyt, a nemzet kárára, a nemzeti biztosítékoknak megfogyasztásával felbillenti. E változás alkotmány-kérdést képez. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) De kérdem, t ház, hogy azon képviselőház, mely a közigazgatás államosítását programmpontjáúl nem tűzte ki, hanem csak a képviselőház pártjainak legkisebbiké — bocsánatot kérek érte, hogy így fejezem ki magamat, a számra értem — midőn mondom, a képviselőháznak, ha jól számítom, csak 9 vagy 10-ed része tűzte ki zászlójára a közigazgatás államosítását, mint programmot; tehát az államosítás keresztülvitelére, vagy az államosítási javaslat megvalósítására választóitól megbízást egyedül ez a párt kapott: alkotmányos eljárás-e akkor az, hogy ezzel a képviselőházzal akarják megalkottatni ezt a törvényt? A függetlenségi és 48-as pártnak programmpontját épen ennek ellenkezője, a köztörvényhatósági és választási rendszer megtartása mellett a közigazgatásnak alapos javítása képezte. A t. kormánypártnak e kérdés programmpontját nem képezte és nem is képezhette ; hiszen a mindenki által meglátható deinarcationalis vonal közte és a mérsékelt ellenzék közt leginkább az volt (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldaoln.) és lényegéhen talán csak az volt, hogy ez utóbbi az államosítást, a kormánypárt pedig a municipalis jogok fentartását hirdette : alkotmányos eljárás-e akkor az, hogy ezen képviselőházzal akarják megalkottatni a közigazgatás államosítását. De nem is képezhette az államosítás kérdése a kormánypárt programmpontját, mert hiszen Tisza Kálmán ellenzéki korában mindig az önkormányzat híve volt, sőt kormányelnökségének 14 éve alatt ezen programmot vallotta. Fültanúja voltam azon kijelentésének, hogy a választott tisztviselői rendszernek előnyt ad már csak azért is, mert ha a pablicum jó tisztviselőt választ, az az ő szerencséje ; ha pedig rosszat választ, legyen maga ellen panasza. De másutt is kijelentette —- ennek ugyan nem voltam tanúja — hogy a köztörvényhatóságok és a tisztviselők választásának rendszerétől csak fájó szívvel tudna megválni. Tisza Kálmán 14 évi ministerelnöksége alatt önöknek feltétlen vezére volt; talán most is az, tehát önöknek sem képezte programmpontjukat az: államosítás. Es miután ezen kérdés alkotmánykérdést kép ház, a melynek többsége az államosítást programmpontjai közé nem vette, és ennek keresztülvitelére választóitól meghatalmazást nem kapott, alkotmányos elvek szerint e kérdést nem is tárgyalhatja; (Úgy van! Úgy van ! a szélső baloldalon.) vagy csak az esetben tárgyalhatja, ha mindazok, kik az államosítás kérdését programmponttúl zászlójukra nem írták és a kik e kérdés eldöntésére választóik megbízását ki nem kérték és most az államosító kormánynak a pártjában ülnek, mandátumaikat leteszik (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) és ezen ügyben választóikat megkérdezik. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Ha a képviselőház ixj választás útján az államosítás keresztülvitelére meghatalmazást kap: akkor e kérdés tárgyalásába bocsátkozhatik; különben nem. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Sokan azt az ellenvetést teszik, hogy az 1847—48-iki országgyűlés követeinek sem volt határozott, ^világos utasításuk azon vívmányok érdekében kifejtett küzdelemre, a melyeket 1848-ban valósággal elértek. Azt hiszem, t. ház, hogy e két kérdés egymással össze nem hasonlítható. Az 1847—48-iki országgyűlés rendi országgyűlés volt. E rendi országgyűlésnek követei a municipiumok által utasítással és visszahívási joggal küldettek. Méltóztassék megmondani, melyik 1847—48-iki országgyűlési követ hívatott vissza az országgyűlésről azért, mert a 48-iki törvények megalkotásában utasítása ellenére járt el. Nem tudok egyet sem. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Olyat tudok, a ki visszahívatott azért, mert abban közre nem működött. A megyének rögtön foganatosítható visszahívási jogánál fogva ezen jognak nem érvényesítése tehát határozott bizonyítéka annak, hogy az a követ, a ki a 48-iki országgyűlés vívmányainak kiküzdésében segédkezett, a megye utasítása, érzelmei és akarata szerint járt el. Úgy van '. Úgy van! a szélső baloldalon.) De veszedelmes is, t. ház, megváltoztatni egy, az alkotmány gyökereiben alapuló intézményt csak úgy a napi teendők során, a nélkül, hogy erre a nemzet választóinak meghatalmazása kikéretett volna. Veszedelmes dolog ez azért, mert hiszen tudjuk azt a világtörténelemből, hogy volt már a nemzet legfőbb érdekeiről megfeledkezett, sőt megvesztegetett parlament. Lehet ilyen kormány is, könnyebben, mint parlament,