Képviselőházi napló, 1887. XXIII. kötet • 1891. április 13–junius 4.

Ülésnapok - 1887-479

24 479. országos ülés 1891. április 20-4n, hétfőn. olyatén beillesztése, a mely azok között és a a fennálló s alapjukban nem érintett bíróságok között nemcsak formális, hanem valódi, életerős kapcsot létesítsen, a melynek folytán joggal használható azon kifejezés, hogy a bírói szervezetnek kiegészítő részét képezik. Három szempont vezette volt úgy az igazságügyi kormányzatot, valamint a törvényhozást akkor, a midőn az 1890, évi XXV. törvényczikket megalkotta. Az egyik: hogy a kir. ítélő táblák eddigi szervezetük keretében, a testűlet migysága következtében, nem fejthettek ki minőségileg oly ítélkezést, mint a milyent egy számszerűleg kisebb, területileg csekélyebb kiterjedésre szorított másodfokú bíróság kifejteni képes. A második szempont az volt, hogy úgy a polgári, mint a bűnvádi eljárás terén alkotandó törvények életbeléptetésének egyik fő akadályát a központosított másodfokú bírói szervezet képezi s hogy czéltévesztett eljárásként jelentkezett volna, az egész bírói szervezetet az egyik vagy másik eljárási törvény életbeléptetése alkalmából, azzal egyidejűleg lényeges változtatásoknak alávetni s azon rázkódtatást az igazságügyi gépezetben, a melyet új eljárási szabályok alkalmazása maga után von, a gépezetnek szétbontása és újjáalakítása műtétével egybekapcsolni. A harmadik szempont végűi, mely a törvényhozást vezette, az volt, hogy az igazságügyi administratio fennálló alakjában tarthatatlan; hogy annak összpontosítása azon rideg alakban, a mint az tényleg fennáll, a hatályos gyakorlat kellékeit természetszerűleg kizárja s hogy az alsót'okú bíróságok működésének javítása, az ügyek törvényszerű ellátásának biztosítása más úton s más eszközökkel nem lesz elérhető, mintha azok a másodfokú bíróságokkal — hivatalos működésük egészét értve — szerves és életerős kapcsolatba hozatnak. Azon törvényhozói gondolatot, mely az 1890:

XXV. törvényczikk határozmányaiban kifejezést talált a megfelelő intézkedések és j intézmények által meg kell valósítani S ha egyéb szempontok nem is forognának fenn — a melyekre különben később kötelességszerűen utalni fogok — egy maga a felügyeleti jognak szabályozása, tekintettel a szervezetben beállott lényeges ráltozásokra, kell hogy törvényhozási intézkedés tárgyává tétessék. De a javaslat, melylyel jelenleg foglalkozunk, tartalmilag túlmegy e szűk korláton. Intézkedései visszahatnak a bírói és ügyészi szervezet egészére. Alapjában érinti, különösen az elsőfokú bírói szervezetet, ezen bíróságoknak ÖBSzealkotását, kihat az egyes bírák rang- és személyi viszonyaira, érinti a bíróság kiegészítési rendszerét, módosítja a bírói hivatal megszerzésének feltételeit az egyes fokokban, egyszóval oly messzemenő intézkedéseket tartalmaz, a melyek folytán törvényhozási szempontból megfontolás tárgyává teendő, vájjon azoknak ily alakban való megoldása és törvénykönyvbe való iktatása nemcsak czélszeríí, hanem időszerfí-e is? S nem kellene-e mindezeket azon időpontig elhalasztani, a midőn a bírói szervezet egész teljében, minden részletében, organicus törvénybe foglalva, megoldás tárgyává tétetnék. Az igazságügyi bizottság ezen szempontokat beható megfontolás tárgyává tette és elismerve azon indokokat, melyek a törvényjavaslat megokolásában e tekintetben felsoroltatnak, a másra részéről úgy találta, hogy nemcsak a törvényjavaslatnak alakja a megfelelő, hanem hogy annak tartalma olyan, mely a törvényhozási intézkedést, mint elhalaszthatatlan teendőt tűnteti fel, a melyet elodázni, azt alaki szempontokból évekre kitérj észtől eg megoldatlanul hagyni, annyit jelentene, mint az igazságszolgáltatás felmerülő bajait felismerni, azon helyzetben lenni, hogy azok orvosoltass inak s az orvoslást mégis megtagadni. Nem az képezheti vita tárgyát, hogy a bírói szervezet s azzal összefüggő minden kérdés alakilag mint egységes törvénykönyv részei jelentkezzenek-e, hanem egyesegyedííl az, vájjon a javaslatnak intézkedései ezélszertíek-e, szükségesek-e s azok törvény utján való megállapítása az igazságszolgáltatás egészére üdvös visszahatással lesz e, vagy sem ? Mielőtt a javaslat főbb intézkedéseinek, az annak alapját képező vezérelveknek ismertetésébe fognék, szükségesnek tartom, hogy a javaslat egészének megbírálásához a mérvadó szempontok feltűntetését megkísértsem. E szempontok két csoportra oszthatók; ;tz egyik magában foglalja azon általános elveket, melyek a bírói szervezetnél mint döntők szerepelnek; a másik csoportba azok tartoznak, melyek a bírói szervezetet eddig megállapító és szabályozó törvényekben foglaltatnak. Az egyik szempont, melyet a tárgyilagos bírálatnak követnie kel!, az : vájjon a bíróságok összalakítása olyan-e, hogy a rájuk bízott feladatok természetének teljesen megfelel s a legjobb megoldás biztosítékait rejti magában; továbbá: vájjon alkalmaztatnak-e azon törvényhozási intézkedések, a melyek biztosítékot nyújtanak arra nézve, hogy a bíró személyében a működésre szükséges képesség meg legyen s hogy az elmozdíthatlanság elve kellő kifejezést találj on. A második szempont, a melyből ezen javaslat egészében és részleteiben bírálandó lesz, az: mily viszonyban áll azon alapelvekhez, a melyek a bírói szervezet tekintetében az 1869 : IV. tör-