Képviselőházi napló, 1887. XXIII. kötet • 1891. április 13–junius 4.

Ülésnapok - 1887-494

ÍM. országos ülés 18! mikép változott a magyar alkotmány, alapfogalmában egy és ugyanaz maradt. (Úgy van! Úgy van.' a szélső hátoldalon) És miért? Mert bizonyos dolgok az alkotmányosság lényegéhez tartoznak ; mert bizonyos dolgok annak fogalmában önként benne vannak; bizonyos dolgok nélkül az alkotmányosság csupán csak látszat, káprázat. (Úgy van.' Úgy van! a szélső baloldalon.) A rendi alkotmány, bármikép változtak az államjogi theoriák, a maga teljességében valódi alkotmány volt. A rendi alkotmány azok számára, a kiknek jogot adott, épen olyan teljes értelemben vett. alkotmányosság volt, mint az antik respublicák habár azok a gazdasági és és társadalmi fejlődéseket tekintve, különbözők voltak. Athénben demokratia volt, habár rabszolgaság mellett; az ókor államaiban megvolt a szabadság, megvolt sokáig, habár egészen más közgazdasági állapotok, egészen más viszonyok szolgáltak annak alapjául. Azt. tartom, hogy minél távolabb állunk ma attól, hogy a középkori társadalmi alakúiások és jogviszonyok mai életünket befolyásolhassák : annál könnyebb nekünk a középkori állapotokat objective megítélnünk. Addig, míg küzdeni kellett a nemesi privilégiumok, a nemesi praerogativák ellen, addig volt értelme, ha azt mondták, hogy a nemesi privilégium nem szabadság. De mióta maga a nemesség sem egyéb, mint egy történelmi emlék, a melyet — nem tagadom — én becsben tartok, (Helyeslések a szélső haloldalon.) a mely történelmi emlékből becsben tartom azt a parányt is, a mely az én birtokomban megvan; de minél inkább tudom, hogy ez egy történelmi emlék és semmi egyéb : kicsinyesnek tűnik ma fel előttem a feudalismus vádja. (Helyeslés a szélsőbalon.) Olyannak tűnik fel előttem, mintha egy magát modern stratégának, modern törzskari tisztnek valló ember egy középkori lovagvár lerombolását hozná javaslatba, mert ez fenyegeti a közbiztonságot; (Élénk tetszés és helyeslés a szélsőbalon.) mintha valaki azt mondaná, hogy a ki bírja Gács várát, vagy Kraszna-Horkát, az feudális nagyúr. Van elég törvény a Corpus Jurisban, mely azt mondja, hogy ezt vagy azt a várat le kell rombolni; van elég törvény, mely azt mondja, hogy bizonyos területen királyi engedelem nélkül várakat emelni nem szabad. A mi akkoriban erősség volt: az ma néha mtítörténelmi emlék, néha rom, néha új lakás számára való építési anyag. (Tetszés a szélsőbalon.) És itt Herman Ottó t. barátomnak egy nem-rég velem való beszélgetése közben mondott kijelentését említem fel, mert azt igen praegnansnak találom. (Halljuk! Halljuk!) »Az aristokratia ma olyan, mint egy, a paleontológiái rétegekbe törekvő faja a lényeknek.« Nem lepett . jnnins 3-án, kedden. 3]J meg engem ez a szó, t. ház. Csak egyet teszek hozzá: nem mondom, hogy törekvő, hanem annak a számára praedestinált. (Tetszés a szélső baloldalon.) Én érzem ezt a praedestinatiot és hiszek benne; hanem egyet akarok: azt, hogy a lényeknek ez az osztálya, mely a paleonthologiai rétegek számára van praedestinálva, a mikor majd oda jut abba a paleontológiái rétegbe, akkor a termő talajt alkosson. (Élénk tetzsés a szélső baloldalon.) Herman Ottó: Aláírom! B. Prónay Dezső: De addig, a mig nincs benne egészen abban a paleontológiái rétegben, őrizze kegyelettel azon idők emlékét, a midőn még nem volt praedestinálva ezen rétegek számára s addig igyekezzék mennél többet örökségül juttatni azoknak, a kik majd egy újabb ilyen paleontológiái réteg számára lesznek valamikor szintén praedestinálva. (Élénk helyeslés és tetszés a szélső baloldalon.) Mert ne higyjék, hogy a modern alkotások érvénye örök. A középkori államalkotá«ok századokig állottak fenn, sőt hazánkban egy ezredévig. Alig hiszem, hogy a modern theoriák alkotásai megérjék a második évszázadot. Nagyobb átalakulás készül most, mint a minő volt az, mely egy századdal ezelőtt lefolyt; nagyobb küzdelmeknek nézünk elébe, mint a minők azok voltak, melyek Francziaországban a múlt század végén, nálunk e század közepén lefolytak. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Én azt akarom, hogy majd ha ennek a nagy küzdelemnek ideje elérkezik, akkor azt mondhassák: Magyarországon mindenki megtette kötelességét, első sorban pedig megtette a magyar nemesség. (Elénk helyeslés a szélsőbalon. Egy hang: A joumalisták!) A journalista szót hallom említeni. Hát kérem, a sajtó hatalom, azzal foglalkozni kell. S azt előre is megjegyzem: kiváló nagy része van a journalistika egy hatalmas osztályának abban, hogy most egy válságos ponton állunk, melyet — ha nem dől el szerencsésen ez a kérdés — én Magyarországra nézve végzetesnek tartok. (Helyeslés a szélső baloldalon.) T. ház ! Két elv áll itt egymással szemben, két nagy elv, két államjogi theoria, sőt mondhatnám, az emberi élet, az emberi czélok megítélésére nézve két, egymástól eltérő álláspont és nézet. Megengedem én, hogy minden definitio többé-kevésbbé hiányos; annál inkább lehet hézagos az, ha egy nagy rendszer megítélésére kénytelenek vagyunk egy rövid szót használni. Szükséges azután természetesen fejtegetéseinkben körülírnunk a fogalmat; habár sem az elnevezés maga, sem a definitio, legyen az bármily praecis, nem fogja azt kimeríteni. A két elv, a mely szemben áll — hogy röviden egy-egy szóba foglalva jelöljem meg —