Képviselőházi napló, 1887. XXIII. kötet • 1891. április 13–junius 4.

Ülésnapok - 1887-494

49é. országos ülés 1891. junins 2-án, kedden. f 99 hangsúlyozott állítás és vád, mely lassankint a közönség nézetévé is vált, mintha közigazgatá­sunk menete választott tisztviselők mellett oly rossz, elhanyagolt és tűrhetetlen volna, misze­rint kedvencz kifejezésük szerint ez egész ázsiai állapotot teremtett, ha nem is téves, de minden­esetre túlhajtott és pessimisticus álláspontnak felel meg. Mivel megengedem azt, hogy közigazga­tásunk nem mindenben felel meg egy modern állam követelményének, de ebben sok részt oka van annak is, hogy a tisztviselők sok oly teen­dők ellátásával bízattak meg, mely nem volt szorosan véve közigazgatási ügy és ez által ide­jök annyira igénybe volt véve, hogy tekintve létszámok csekély voltát, a leginegfeszítettebb munka és szorgalom mellett sem felelhettek meg a kívánt teendőknek; élihez járult, hogy állásuk nem lévén állandósítva, legnagyobb részt átmenetinek tekintették eme pályát és így tehetséges, kipróbált hivatalnoki kar nem ala­kúihatott. De meg, t. ház, legyenek a tisztviselők akár választottak, akár kinevezettek, a hibákat teljesen egyik sem fogja eloszlatni, hisz a tör­vényhozásnak ép egyik főkötelessége az, hogy a körülmények és viszonyokhoz mért változtatá­sokat és javításokat keresztülvigye és ép ez teszi eme törvényjavaslat jogosultságát is, mivel megvallom, ha az államosítás csakis azon inten­tioból szándékoltatott volna, miszerint választott tisztviselők mellett jó közigazgatás nem képzel­hető, így daczára annak, miszerint magam is az államosítás híve vagyok, igen megfontolandónak találtam volna azt, vájjon ez elégséges indok-e egy ily régi, lényünk és vérünkbe beolvadt intézménynek az átalakítására. Régtől fogva belénk oltott meggyőződé­sünkké vált azon gondolat, hogy a magyar állam Magyarország legerősebb és íegsarkala­tosabb védbástyáját a vármegyék képezik és ép azért minden egyes oly intézkedést, mely eme vár­megyének még oly csekély mértékben is, a kor kívá­nalmainak megfelelő átalakítását czélozta, a legha­tározottabban visszautasítottunk és annak, habár káros jogait és félszeg kinövéseit féltékenyen őriz­tük. És ez, t, ház, sok tekintetben helyes és indo­kolt eljárás volt a múltban, nődön ép azon szempontból, hogy sokszor évekig országgyűlés nem hívatott össze, a megyének nemcsak joga, de kötelessége is volt felügyelni arra, hogy a ki­adott kormányrendeletek törvényes alapokon nyugosznak-e vagy sem, és a mennyiben azt az ország közjogával összeegyeztethetőnek nem ta­lálták, annak keresztülvitelét saját választott tisztviselői által megakadályozhatta, mi által kétségtelenül az országnak nagy és maradandó szolgálatokat teljesített. És ha én ezen álláspontot foglalnám el és azt tartanám még ma is a közigazgatás egyik főczéljának, hogy az államhatalommal szemben felügyeletet gyakoroljon, úgy talán meghajol­nék a t, túloldal álláspontja előtt, de szerény nézetem szerint ma már, midőn a felelős parla­menti kormány .... Uray Imre: Felelős? Kinek? Csanády Sándor: Bécsnek! (Derültség Halljuk! Halljuk!) Vojnics István: Nézet dolga ; én azt hiszem, hogy csak nekünk felelős és sajnálatosnak tar­tom azt, ha némelyek azt hiszik, hogy felelős parlamenti kormányunk épen csak Bécsnek fele­lős, mert tiszta meggyőződésem szerint az senki­nek másnak, mint egyedül a magyar parlament­nek felelős. (Élénk helyeslés és tetszés a jobb­oldalon. Zaj a szélső baloldalon.) Mondom, midőn a felelős kormány, a parla­ment és a sajtó a legéberebb ellenőrzést gyako­rolja alkotmányunk minden egyes, nemcsak sarkalatos joga felett: akkor a közigazgatásnak többé nem ez a főczélja; hanem igenis az, hogy egy egységes Magyarország teremtését elő­segítse; mi csakis úgy érhető el, hogy az állam­hatalomnak az állam érdekében mennél nagyobb befolyás hiztosíttassék, a tisztviselők állásának és jövőjének biztosítása mellett, a közigazgatás gyors menete eléressék és a közszabadság biz­tosítókai mellett az önkormányzatnak saját bel­ügyeiben mennél nagyobb tér adassék. A tisztviselők kinevezése által az állam­hatalomnak mindenesetre nagy előny és jog biztosíttatik és az által, hogy minden egyes, nemcsak jurisdietioval felruházott, de még az alantasabb állások is általa töltetnek be, meg van adva a mód arra, hogy ide oly egyéneket válaszszon ki, kik az ország, az állam érdekei­nek a legjobban, a leghívebben felelhetnek meg. A. főispán által, kinek a jelen törvény szerint nemcsak a székhelyen kell laknia, de azonkívül tőle elméleti és gyakorlati képzettég is kívántatik, és kit, mint felügyelő és ellenőrző közeget, a mai viszonyok között okvetetlenül fen­tartandónak vélek, meg van adva a jog arra, hogy nemcsak a kinevezett hivatalnokok felett a kellő ellenőrzést gyakorolja, hanem egyúttal az is, miszerint felügyeljen arra, hogy az ügy­menet gyors és egyöntetű legyen. Sokan azt mondják, hogy eme kinevezés által a nemzetiségi aspiratióknak sokkal tágabb tér biztosíttatik és azok sokkal könnyebben jutván kinevezés által hivatalba, ott esetleg államellenes mozgalmakat is kezdeményezhetnek. Eszel szemben kénytelen vagyok amaz állás­pontomnak adni kifejezést, hogy abban az esetben, ha az illetők azt látják, hogy a jogszolgáltatás 38*

Next

/
Thumbnails
Contents