Képviselőházi napló, 1887. XXIII. kötet • 1891. április 13–junius 4.
Ülésnapok - 1887-493
§88 498. orseAgos ülés 1891. június 1-én, hétfőn. mány és a gyakorlat által hozzákapcsolt fogalom szerint is, nem az állami functiot, hanem a saját ügyeknek önálló, szabad intézését. Az autonómia nem politikai alapfogalom, a melynek gyakorlását bárki, akár maga az állam, spe cialis megszorításokhoz köthetné: nincsen tehát annak a közigazgatással és annak reformjával, mint szorosan politikai problémával, sem dolga, sem érintkezése. Az autonómia primordialis jog, mely minden constituált jogi személyt, a magánegyén rendelkezési jogának analógiája szerint és mértéke erejéig egyenesen megillet. Vele jár — mert fogalmi alkatrészét teszi — nemcsak az alkalmazottak szabad megválasztása, hanem a felettük gyakorlandó fegyelem és rendelkezés is, összes jogosítványaival. Mint ilyen, a közigazgatástól, az állami tevékenységtől termesze ténél, tárgya és területénél fogva tehát teljesen idegen. Nem az autonómia jelszava alatt vagy jogczímén keli tehát keresnünk, t. ház, a kormányzat államosításával szemben a polgári szabadság garantiáit, mert ott azokat megtalálni nem fogjuk. A kormányzatnak nincs egyetlenegy ága sem, a melyet a polgári subjectiv jogok sérelme vagy a nemzetegység megbontásának veszélye nélkül bármiféle autonóm egység önrendelkezési jogának elismerhetnék. Sem a politikai elmélet előhaladt cultusában egyetlenegy tantételt, sem az egységes culturállamokban egyetlenegy példát nem találunk arra, hogy a kormányzat intézése autonóm, tehát az államtól minden irányban független egységeknek mintegy magánjogi előnyekép ismertetnék el. Ennek a korszaka együtt hanyatlott el a feudális kormányzat eltűnésével, melynél a közigazgatási functio, szintén magánjogi előny gyanánt, a földbirtokot illeté. Sőt az óvatosság e részben annyira megy, hogy a német államtudományi irodalom, közel egy század óta, még a községi igazgatásnál is következetesen különbséget tesz a sajátképeni és az úgynevezett átruházott hatáskör között. S míg amazt — az autonóm jogot — a községi vagyonkezelés ügykörére szorítja, emezt— az önkormányzatit — a közigazgatás összes ágaira kiterjeszti. Elég gyakran fáj miatta mindnyájunk feje, s ezt bizonyára gr. Csáky t. minister úr érzi közülünk legjobban, hogy az egyházfelekezetek kezén az állami feladatok egy része — ezek nyilvánjogi természetével merő ellentétben — mai napig is helyt foglal. Egészen más tekintet alá esik, t. ház, a helyi önkormányzat meghagyása vagy inkább megvalósításának kérdése. S épen azért érzem magam indíttatva az autonómia is az önkormányzat alapfogalmainak összezavarása ellen szót emelni, mert ez hazánkban olyan általános, hogy egyenesen miatta, a közigazgatási referm iránt, erős és egységes közvéleményt alakítani felette nehéz. Az 1867-iki kiegyezés után, ragaszkodván a nemzet a 48-ból fenmaradt intézményekhez és jelszavakhoz, a megyének, mint autonóm közigazgatási egységnek elnevezése, parlamenti felelős kormány mellett is épúgy közszájon maradt, mint Augustus császár absolutismusa idején a régen fictiová lett consuli és néptribuni intézményeké. Annak az eszmezavarnak hatásával kell ma is küzdenünk, mely 48 előtt e részben uralkodott. A megyei és törvényhozói hatáskör kölcsönös korlátai meghatározva nem voltak; a választási és köztanácskozási eljárás pedig megyénkint különböző volt. Törvényhozási kérdések megyei közgyűléseken intéztettek el a fejedelmi törvényszentesítés jogának megkerülésével. Hiányozván a nemzet és király közti bizalom, a megyékben keresett és talált is menhelyet a haladásra vágyakozó közszellem. Pest-, Borsod- és Biharmegyék, az országgyűlésnek iigyszólván tudta nélkül, szavazati joggal ruházták fel a honoratiorokat. A szóbeliséget a büntető eljárásban Nyáry indítványára Pestmegye elrendelte. Mintha hazánk nem is egységes alkotmányos királyság, hanem önálló tartományok foederativ respublicája lett volna! Bartha Miklós: Vélemény eltérés! Vadnay Andor: Hát még a kormányzat a megyék területén ? Ebbe a központi dieasteriumokuak alig volt beleszólása. Azt a nagy privilégiumot, melylyel az arany bulla minden magyar nemest külön is felruházott, a megyék, mint nemesek testületei, eumulativ irányban fokozottabb mérvben gyakorolták. A megye területe, mint a nemesi portáké, valóságos exterritorialis szent hely volt. A mi kérdés ott előfordult, a mi feladat ott jelentkezett, az mindig a megye kizárólagos belügyének tekintetett, a melynek elintézéséhez eszközöket saját pénztárából, alkalmazottakat választás útján kebeléből teremtett. Méltán tartatott és neveztetett hát a megyei hatáskör autonómiának, mert a kormányzat minden szála és egész területe — mintha az állami értelemben vett egésznek hozzá köze sem lett volna — a megyék által ily czímen bitoroltatott. Innen van, hogy a kormányzati autonómia emlegetése önkormányzat helyett, a mily hamis és káros, ép oly mértékben menthető is nálunk. Kevés törvényhatóság területén épült újabb időben megyeház ; a régiek ablakából tekintve pedig megyei vagy állami ügyek, önrendelkezés, vagy önkormányzat között semmi különbség nem látszik. Pedig épen nálunk, hol a kormányzat egységes és nemzeti voltának érdeke megköveteli, hogy a kormány nemcsak névleg, hanem való-