Képviselőházi napló, 1887. XXIII. kötet • 1891. április 13–junius 4.

Ülésnapok - 1887-492

492. országos Illés 1891. májas 80-án, szombaton. £57 súlya és befolyása alatt. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Werbőczy!) Szentiványi Kálmán: Az élet és nem Werbőczy! (Halljuk! Ralijuk!) Gr. Apponyi Albert: Ha ezekből a szempontokból tekintjük a kérdést s ha magának a reformnak és a reform létrejövetelének ily nagy jelentőséget és fontosságot tulajdonítunk : akkor kérdem, hogy összehasonlítva azzal a panorámával, a mely ilyen felfogás állványáról élénkbe tárul, nem képeznek-e eltűnő csekélységeket azon különbözeti pontok, a melyek az én álláspontom, a kormány és a közigazgatási bizottság álláspontja közt még fenforognak ? Éu erre azt válaszolom, hogy nem. Azokhoz a szempontokhoz képest, a melyeket én most kifejtettem csak a más természetű, a személyes, a pártpolitikai, és ehhez hasonló nyomorúságok képeznek eltűnő csekélységeket, melyeket észre sem iehetvenni; de a közszabadsági szempontok bármely része még ezekkel szemben sem képez csekélységet; (Igaz! Úgy van! bal felöl.) mert én át vagyok üatva attól az érzettől, (Halljuk! Halijuk!) hogy valamint a magyar nemzeti politikának egyik követelménye az államhatalomnak egységes és hatályos szervezése : úgy az egyéni és politikai szabadságnak biztosítéka Magyarországon nemcsak azzal a sulylyal bír és nemcsak annak a követelménynek erejével lép fel, a melylyel minden nemzetnél és minden államnál, hanem Magyarországon ezek a szabadsági szempontok a magyar nemzeti politikának egyik nélkülözhetetlen alapiételét képezik. (Élénk helyeslés és tetszés a baloldalon.) Más államokban, t. báz, melyek évszázadokon át nemzeti királyságnak jogara alatt állottak, a nemzeti áilain az absolut királyság alatt is megerősödhetett és fejlődhetett; de Magyarország nem mindenkor élvezte a királyság nemzeti szellemének jótékonyságát és ennek folytán Magyarország nemzeti egyéniségének biztosítását nem egyedül a hatalom szervezésében keresheú, hanem kell, üogy azt egyszersmind az egyéni es politikai szabadságnak biztosítékaiban lelje. (Elénk tetszés és Helyeslés a baloldalon. Ellentmondás a szélsőbalon.) Hoitsy Pál: Feutartották a megyék Magyarországot az absolut királyság ellen is. Gr. Apponyi Albert: Csakhogy én azt hiszem, (Halljuk! Halljuk!) hogy a tisztviselők periodicus választásának joga az egyéni és politikai szabadság kérdésével nemcsak semmi összefüggésben nincs, (Élénk helyeslés és tetszés a bal- és jobbóldalon.) hanem a lakosság túlnyomó részére nézve az egyéni és politikai szabadságnak folytonos sérelmét képezik. (Igaz! Úgy van! bal jelöl. Zaj a szélső baloldalon.) JvEPVH. NAPLÓ. 1887- 92. XXIII. KÖTET. Meszlényi Lajos: A képviselőválasztást is? Polónyi Géza: Ez nem feudalismus, hanem reaetio. (Zaj a szélsőbalon. Halljuk! Halljuk! bal felöl.) Gr. Apponyi Albert: Ennek folytán én azt a differentiát, mely a szabadsági kértlésre nézve köztem és a kormány felfogása közt fenmáradt, nem tartom kicsinynek, hanem fontosnak a felhozott nagy szempontokkal szemben is. És már most az a kérdés áll előttem, hogy vájjon e differentiák miatt az egész javaslattól, az egész reform ictiotól megtagadjam-e hozzájárulásomat? Nem habozom kijelenteni, hogyha én az által, hogy a reformactiot az első lépésnél megállítani törekszem és talán sikerrel, azt látnám biztosítva, hogy egy későbbi stádiumban a reformot a közszabadságnak teljesebb biztosítékaival felruházva lássam életbelépni, akkor semmit sem haboznám. Akkor követném a tiszta logikát és igen egyszerű volna álláspontom. Azt mondanám: nincs meg mindaz, a mivel én a kinevezési rendszerre való átmenetelt összekötöttem, egy részlet hiányzik abból, ergo: nem fogadom el. A logika szempontjából ez lett volna úgy a legvilágosabb, mint én reám nézve egyénileg és elvbarátaimra nézve a legkényelmesebb. (Igaz! Úgy van ! bal fel'ól.) Csanády Sándor: És a leghazafiasabb ! (Zajos derü'tség.) Gr. Apponyi Albert: Épen azt akarom fejtegetni, hogy az, a mi meggyőződésünk szerint a leghazafiasabb-e? (Halljuk! Halljuk!) A leghazafiasabb, a legbecsületesebb, a leghelyesebb és a legtisztességesebb politikai eljárás ez akkor lenne, ha reményünk volna, hogy egy későbbi stádiumban a most esetleg meghiúsított reform ezekkel a még hiányzó biztosítékokkal fel fog ruháztatni. De átgondolva a helyzetet, nekem ily reményt táplálnom nem lehetett. (Halljuk! Halljuk!) Ha csak két tábor állana egymással szemközt: azoké, a kik a reformot még teljesebb biztosítékokkal akarják és azoké, a kik kevesebb biztosítékokat kívánnak, akkor a helyzet világos lett volna. Akkor merőben visszautasító állásponton meg kellett volna maradni. De nem így áll a helyzet. Két más tábor áll egymással szemközt. (Halljuk! Halljuk!) Az egyik, a mely a reformot nem akarja, sőt az ellen elkeseredett harczot kész folytatni; a másik tábor az, a mely a reformot akarja, kevesebb temperamentummal, mint a minőt kívánni lehetne. Ez a két tábor áll egymással szemben s ezen két tábornak összecsapásánál egy harmadik táborra nézve a neutralitas lehetetlen. Mert a »nem« szó ugyanazzal a sulylyal esik a mérlegbe, akármiféle indokból ered is az. 83