Képviselőházi napló, 1887. XXIII. kötet • 1891. április 13–junius 4.

Ülésnapok - 1887-492

244 492. országos ülés 1891. mijns 30-án, szombaton. erőmet tálbecsülném, mert hiszen nagyon is érzem gyöngeségemet; hanem azért, mert a tervezett reformot hazánkra nézve annyira vészthozónak tartom, hogy nem térhetek ki lelkiismeretem azon parancsszava elől, mely kötelességemmé teszi aggodalmaim feltárását. (Halljuk! Halljuk! a szélső haloldalon.) Hiszem, hogy az egész nagy kérdés felöleléséhez szükséges erő hiányát pótolni fogja meggyőződésem ereje és tisztasága. (Helyeslés a szélső baloldalon) T. ház! Az 1867 iki ágynevezett kiegyezési törvényjavaslatok tárgyalása óta ily fontos, alkotmányos jogainkat érintő javaslat nem feküdt a ház asztalán; (Igaz! Úgy van! a szélső haloldalon) egyszersmind elmondhatjuk azt is, hogy 1867. óta ehhez fogható, lazán szerkesztett, felületes és össze-vissza kuszált torvényjavaslattal egy kormány sem mert a törvényhozás elé lépni. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon. Felkiáltások: Még Bach és Schmerling sem. Ha más államban a kormány ehhez fogható javaslattal merne előállani, a mely az alkotmányos jogokat annyira megcsorbítaná és a mellett oly hézagosan lenne szerkesztve, annak a kormánynak a napjai bizonyára meg lennének számlálva. (Egy hang a szélső baloldalon: Ennek is meg vannak!) A közigazgatási bizottság kétségkívül óriási, ha nem is valami nagyon háládatos munkát végzett akkor, a midőn ezen hézagos javaslatot úgyszólván teljesen átgyúrta; noha bizonyára helyesebben és mindenesetre következetesebben járt volna el, ha azon javaslatot, a mely ellen oly lényeges és a kormány intentiőjával homlokegyenest ellenkező kifogásai voltak még azoknak is, a kik elvi álláspontját elfogadták, egyszerűen tárgyalás alá se vette volna, hanem az egész munkát oly kérelemmel terjesztette volna a ház elé, hogy utasítsa azt vissza ujabb és szabatosabb átdolgozás végett a kormányhoz. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Valóban nem tudom, mi lehetett oka annak, hogy ha már a kormány elhatározta magát az államosításra és ha nem akart szakítani az államosítás eszméjével: ezt a javaslatot miért nem terjesztette be még a múlt év őszén ? Mikor a kormány a nagy garral hirdetett közigazgatási reformjavaslatok beterjesztését hétről-hétre, hónapról-hónapra halogatta: mindenki azt hitte, hogy egy világra szóló nagy reformom lesz a hosszas vajúdás eredménye; mindenki azt hitte, azért késik a javaslat, mert hát nem kis dolog egy °ly törvény kidolgozása, mely elénk fogja tárni jövendő közigazgatásunk egész képét, mely meg fogja oldani a közigazgatás főfontosságú elvi kérdéseit. Egyszóval mindenki egy oly közigazgatási alaptörvényt remélt, melyben nemcsak a hatalomérdekek erősbítéséről, hanem szó lesz az egyéni és közszabadság biztosítékairól is; mert hát mindenki azon nézetben volt, hogy úgyszólván lehetetlenség belemenni a részletezésbe addig, míg a törvényhozás magával az elvi állásponttal nincsen tisztában, illetőleg a míg a közigazgatás nagy elvi kérdései a törvényhozás által megoldva nincsenek. (Úgy van! a szélső baloldalon.) De nagy lőn a meglepetés és kiábrándulás, midőn a kormány javaslatát végre hosszas húza-vona után a ház elé terjesztette és midőn kiderült, hogy á közigazgatásnak nagy elvei ott késnek még valahol az éji homályban és a javaslatban magában csupán egy elv nyert kidomborodást: az állam, illetőleg a kormány mindenhatóságának növelése. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) T. ház! Hogyha már a kormány magokat a közigazgatás alapelveit nem tartotta szükségesnek egy törvényben kidolgozni és ily felületes javaslattal akart a ház elé lépni: azt bátran megtehette volna még a múlt év őszén és akkor nem hozta volna a házat azon kényszerhelyzetbe, hogy egy ily nagy és fontos kérdést a nyár kezdetén legyen kénytelen tárgyalás alá venni. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Én igazán nem tudom, hogy mi lehetett a késedelmezés oka, ha csak arra nem számított a kormány, hogy ezen jogfosztó és különben is hézagosan concipiált javaslat keresztülvitelében a nagy nyári meleg lesz segítségére és hogy a nagy nyári melegben simábban és könnyebhen fog a javaslat a parlament retortáin keresztülcsúszni. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) A képviselőház tagjainak jelentékeny száma most, a nyári idő folyamán jelentékeny anyagi károsodás nélkül nem képes a tanácskozásokban részt venni; pedig ez a javaslat, mely alkotmányos jogainkat alapjukban készül megtámadni, megérdemelné a képviselőház minden tagjának teljes figyelmét. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Már maguk a bizottsági tárgyalások is a komolyság rovására forcirozva mentek. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) A pénzügyi bizottság a nélkül tárgyalta a kérdést, hogy a hozzáútasított közigazgatási bizottsági jelentés kezei közt lett volna. A közigazgatási bizottság pedig heteken át, naponkint öt órán keresztül, feszítette, meg munkaerejét egészen a kimerülésig. Maga a közigazgatási bizottság érdemes munkabíró előadója: Dárdai Sándor t. képviselőtársam anynyira kimerült ezen intensiv munka következtében, hogy a közigazgatási bizottság egyik utolsó ülésén arra volt kénytelen kérni a bizottságot, hogy tekintettel arra, hogy a munkában teljesen kimerült, mentse fel őt a bizottság az előadói és jegyzői teendők alól. Nagyon természetes, hogy ily körülmények között maga a bizottság munkálata sem lehet kifogástalan és