Képviselőházi napló, 1887. XXIII. kötet • 1891. április 13–junius 4.
Ülésnapok - 1887-490
g{g 490. országos ütés 1891. május äfi-án, kedden. van azt ez év végéig befejezni. Ennek folytán elesik a szüksége annak, hogy bárminemű terveket itt bemutassak. Egy másik kérdést is intézett a képviselő úr, vájjon a kiszáradt medret, a mely 3—4 jogosólt által igénybe vétetett, nem volna-e czélszeríí az állam részére sequestrálni? Utalok a vízügyi törvény 4—5 szakaszaira, melyek határozottan azt mondják, hogy a part és a meder a parti birtoknak elválaszthatlan tartozékát képezik. E szerint tehát nem áll jogomban a medret ezen birtokosoktól az állam részére sequestrálni, minthogy ez őket a törvény értelmében megillető tulajdon. Végre azt is indítványozza a képviselő úr, hogy talán czélszertí volna ezen Duna-ágból halastavat állítani elő. Ez, minthogy e meder elzárása czélba nem vétetett, önmagától elesik. Ez a válaszom az interpellátiora, kérem a t. házat, hogy azt tudomásul venni méltóztassék. (Helyeslés.) Csatár Zsigmond; T. ház! A minister úr azon kijelentését, hogy a soroksári Dunaág teljesen el nem záratik, örömmel veszem tudomásul ; de hogy én nem az újjamból szoptam ezt az állítást és nem ok nélkül hoztam a t. ház elé, hivatkozom épen a kormánypártból alakúit eonsortium által fentartott lapra, a »Magyar Hirlap«-ra (Derültség), hivatkozom az »Egyetértés«-re, hivatkozom a »Független Ujság«-ra. Abban meg volt írva, hogy ezen ág teljesen el fog záratni és akkor a parti lakosok egészsége véghetetlen nagy megromlásnak lett volna kitéve. Én ezt köszönettel veszem tudomásul, mert ezer meg ezer emberre jótékony hatással lesz. Nem oszthatom azonban a í. minister úrnak azon állítását, hogy a parti tulajdonosoké a kiszáradt meder, mert akkor a parttulajdonosok adják meg az államnak azt a 2,400.000 forintot, a mennyibe a nemzetnek a soroksári Duna-ág kiszélesítése és a birtokos uraknak kihasznosíttatása került. De tekintettel arra, hogy vannak ott régi úrbéres községbeli lakosok, a kiknek a földje ott terjed el a Duna-ág mentén és a kiknek azelőtt a régi jogos tulajdonosok nem avatkoztak be parti jogaikba, most pedig 10—15 négyszögölért rendes perrel támadják meg őket. Ily égbekiáltó helyzetet teremtett ott a t. kormány a nemzet nagy kincsének kiadásával. Ezen a helyzeten változtatni kell, mert a vízjogi törvény csak úgy megadhatja a jogot a régi jogosoknak, mint a volt úrbéreseknek. A mi pedig a halastó kérdését illeti, őszintén kijelentem, hogy ezen eszméhez tovább is ragaszkodom és igen örülnék, ha a földunvelésügyi minister úr, egyetértve a közgazdászati minister úrral, úgy intézné a dolgot, hogy ilyen alkalmas helyeken halastavak létesüljenek. Mert a halnak nagy szükségében vagyunk, a hal pedig csak ott tenyész, a hol csendes tanyát talál. Ez pedig alkalmas hely volna, mert a t. minister úr is azt mondja, hogy a Duna-ágba az említett zsilipen csak annyi víz fog átfolyni, a mennyi épen elégséges, hogy a parti lakosság közegészségügyi viszonyai némileg biztosíttassanak. Ebből az államnak is nagy haszna volna és a régi jogosok és a volt úrbéresek között megszűnnék a rossz viszony és az állam azt mondhatná az ottani lakosoknak, hogy itt van a sok hal, ezt vehetitek és ehetitek. (Élénk derültség.) Midőn ismételten kijelentem, hogy a t. minister úr válaszát örömmel veszem tudomásul, egyszersmind kérem őt, hogy ne nehezteljen rám, hogy ezt cselekedtem, de a hírlapok adtak rá okot. Elnök l Kérdem a t. házat: méltóztatik-e a minister úr válaszát tndomásúl venni, igen, vagy nem. (Igen!) Azt hiszem, kijelenthetem, hogy a t. ház a választ tudomásul veszi. A legközelebbi ülés ideje és a napirendje meg lévén állapítva, az ülést bezárom. (Ájs ülés végnódik d. u. 12 óra 55 pereikor.)
