Képviselőházi napló, 1887. XXIII. kötet • 1891. április 13–junius 4.

Ülésnapok - 1887-490

im. országos Blés 1891. május 26-án, kedden. 215 azt hasonló tudomásvétel czéljából a forendiházhoz átküldetni rendeli és miután a főrendiház erre vonatkozó üzenete megérkezett, erről a llorvát-Szlavonországok tartomány gyűlése értesíttetik. Következik: a zárszámadásvizsgáló bizott ság jelentése, az állami számvevőszéknek, »a törvényhozás által engedélyezett évi hitellel szemben (1890. évi IV. t.-cz.) az 1890-iki számadási év IV. negyedében előfordult és az előbbi évnegyedekről változatlanul áthozott túlkiadások, előirányzat nélküli kiadások és hitelátruházásokról* szóló 715. számú jelentése tárgyában. Azt hiszem, a t. ház a jelentést fölolvasottnak méltóztatik tekinteni. (Helyeslés.) Miután az előadó ár nem kíván szólani és szólásra senki sincs feljegyezve, azt hiszem, kijelenthetem, hogy a t. ház a bizottság jelentése alapján a jelentést tndomásúl venni méltóztatik s annak hasonló tudomásvétel végett a főrendiházhoz való átküldését elrendelni méltóztatik. (Helyeslés.) Következik az országos bizottság 730. számú jelentése a horvát-szlavón földtehermentesítésí pótlék ügyének végleges szabályozása tárgyában. Ha a t. ház a jelentést felolvasottnak tekinti, (Helyeslés) az előadó urat illeti az első szó. Falk Miksa előadó: T. ház! Körülbelül másfél évtized óta nekem jut azon háládatlan feladat, hogy a t. házat a horvát-szlavón ügyekkel kell foglalkoztassam. (Halljuk! Halljuk!) Háládatlannak mondom ezen feladatot, mert a Magyarország és Horvát-Szlavonországok közt felmerülő kérdések többnyire onnan keletkeznek, hogy az 1868-ki kiegyezési törvény sok tekintetben nagyon hézagos és több fontos kérdésre nézve semminemű intézkedést nem tartalmaz. Midőn aztán a gyakorlati élet ezen kérdéseket a felszínre vetette és azoknak megoldá-aelodázhatlanná vált, ezen megoldás módjára nézve hiába kerestünk útmutatást a törvényben; ennek hiányában pedig mindegyik fél kizárólag saját érdekeinek álláspontjára helyezkedett és ezeket kívánta teljes terjedelmükben érvényesíteni. Ennek vége aztán nem lehetett más, mint egy comjirorais-um, a eompromissum természete pedig úgy hozza magával, hogy azzal sem az egyik, sem a másik fél nincsen teljesen megelégedve és hogy azok, a kik csinálják, elismerésben sehonnan nem, de korholásban mindkét oldalról részesülnek. (Halljuk! Halljuk!) Nálunk ilyenkor az a panasz, hogy folyvást nagy áldozatokat kell hoznunk Horvát-Szlavonországok érdekében; a horvátok pedig jajgatnak, hogy általunk minden alkalommal károsíttatnak, Mindez áll a jelenleg szőnyegen forgó kérdésre, t. i. a horvát-szlavón földíehermentesítési ügyre nézve is. Midőn körülbelül 40 évvel ezelőtt HorvátSzlavonországokat illetőleg a földtehermentesítés elve kimondatott, egyszersmind el lett rendelve, hogy a kártalanítási összeg kamatjainak és tőketörlesztésének fedezésére az adók bizonyos százaléka, mint földtehermentesítési pótlék fog beszedetni; továbbá hogy ezen pótlék az e ezélra felállított horvát-szlavón földtehermentesítési pénztárnak adandó át, ott kezelendő és a földtehermentesítésből eredő fizetési kötelezettségek onnan lesznek teljesítendők. Horvát-Szlavonországok anyagi viszonyai akkor még oly mostoha állapotban voltak és ennek folytán adózási képessége is oly csekély volt, hogy még vérmes számítás mellett is legjobb esetben épen elegendőnek lehetett tartani a földtehermentesítési pótlékot a földtehermentesítési kötelezettségek teljesítésére. De nagyon közelfekvőnek látszott azon lehetőség, hogy némely években a pótlék ezen ezélra nem lesz elegendő és azért ki lett mondva, hogy ily években a netaláni hiányt az állani fogja előlegezni későbbi visszatérítés mellett. Midőn aztán az alkotmány helyreállíttatott és 1868-ban Horvát-Szlavonországokkal a kiegyezés megtörtént, az imént említett határozmányok a kiegyezési törvénybe, nevezetesen annak Sí. §-ába is átmentek. Azon lehetőségre, hogy a földtehermentesítési pótlék állandóan többet is jövedelmezhetne, mint a mennyi a földtehermentesítési kötelezettségek teljesítésére szükséges, ezen lehetőségre akkor senki sem gondolt és ennek következtében a törvény ezen eshetőségre nézve semmiféle intézkedést nera tartalmaz. (Halljuk! Halljuk!) Ilyenre nem is volt szükség 1884-ig, mert ezen évig minden egyes esztendőben vagy hiány volt a földtehermentesítési pénztárban, mely ideiglen állami előlegek által pótoltatott, vagy ha egyikben-másikban felesleg volt, ezt az előbbi években nyert állami előlegek visszafizetésre kellett fordítani. 1884. óta a dolog megváltozott. Akkor t. i. nemcsak hogy minden előbbi állami előlegek vissza voltak fizetve, hanem azóta a földtehermentesítési pótlék évről-évre tetemes fölösleget, 4 — 500.000 forintot eredményezett. Ha már most továbbra is fentartatik a kiegyezési törvény 21 -ik §-a, t. i., hogy a földtehermentesítési pótlék egész jövedelme a földtehermentesítési pénztárba szolgáltatandó, akkor ezen pénztárban milliók fognának felhalmozódni és ott kezeltetni, a melyekre e pénztárnak nincs szüksége, a melynek oda nem is tartoznak és a melyeknek kezelésére ezen pénztár nincs is berendezve. Ezen visszás állapotnak, mely a 21. §. betűjének- fentartása következtében szükségkép beállana, csakis úgy lehet segíteni, ha megsziin-