Képviselőházi napló, 1887. XXIII. kötet • 1891. április 13–junius 4.
Ülésnapok - 1887-490
2Q8 * 90, orsíägos ülés 1891. májns 28-án, kedüeti. nekik rendelkezésükre állott a franezia hadisarcé ; mert el lehet mondani, hogy Németországban a valuta-reformot, igaz, hogy az ottani törvényhozás bölcsesége, erélye és okossága is, de jó részben a franezia hadisarcz biztosította. Másrészt pedig akkor még az ezüstnél meg volt a kellő értékviszony az 1 : 157* alapján, következőleg nem kellett olyan állapotokkal küzdeni, a minővel mi az isolaltság következtében küzdünk. Ha tehát ott a tiszta aranyvaluta nem is valósult, ez bajt nem okozott, mert ezen körülmények és egy hatalmas államnak fokozatosan való beleélése a valuta-reform tényleges keresztülvitelébe a dolog természete szerint zavarokat maguk után nem vontak. De tartok attól, hogy ha nálunk a csonka valuta behozatala kísértetnék meg, ez igen könnyen zavarólag hathatna az érezpénzek forgalmára és igen könnyen bekövetkezhetnék az, hogy egy kényszerforgalmú jegy lekötné az érez bizonyos mennyiségét és ezáltal az keresettebbé válhatnék, vagyis agiot szülhetne, pedig egy kezdő országnál, a mely minden elemeit kell, hogy e kérdésnek elülről kezdje és felölelje, egy ily baj nem kis fontosságú lenne, miután egy megindult agio fokozatosan kivonná az érezpénzt a forgalomból és lehet, hogy az egész reform műveletet feje tetejére állítaná. Megoldandó természetesen még a sóbányajegyek kérdése is. Miután e jegyek kérdése a t. ház előtt ismeretes, erről nem szólok. Ebből azonban az államra teher nem hárulhat, mert az államadóssági járulékban ezeknek úgy a kamatozása, mint a tőketörlesztése.is 1867-ben ki lett egyenlítve. Egyet azonban itt fel kell említeni és ez a mennyiségileg és értékileg ugyan nem nagyfokú hátrány, de mégis hátrány: az t. i. melyet a 80 milliós bankadósság törlesztésénél ennek következtében szenvedünk, mert mentül kevesebb sóbányajegy van forgalomban, annál több a papírpénz, a mi a dolog természetében fekszik, és ha a papírpénz több, okvetlenül kevesebb az osztrák-magyar bank fölös jövedelme is, mely a 80 milliós adósság törlesztésére fordíttatik. A dolog természetében fekszik, hogy ez a hiba összegében és materialis eredményében talán nem nagy, de mindenesetre egy szépségi hiba, melyre akkor, mikor e kérdés elintéztetett, nem gondoltak, de a melyből folyólag a károsodás mégis fenforog. Igaz ugyan, hogy néha az a 200 millió frt, mely az osztrák-magyar banknak a hitelviszonyok kielégítésére rendelkezésére áll, teljesen kimeríttetik, tehát ez teljes erővel hat vissza a fölös jövedelmezőségre; de akkor meg a kamatláb rendszerint emelkedik, 80 millió adósság törlesztése ugyan nem szenved. de szenvednek az adósok. Ez tehát mindenesetre hátrány és hiba, a melyre csak rá akartam mutatni, s mely a valuta rendezésének alkalmával szintén sanálható leend. En, t. ház, ez alkalommal azon nagy fontosságú és nagy horderejű kérdéssel, hogy a valuta megoldása alkalmával egyszersmind a bankkérdés egészséges megoldására is gondoljuuk, ezúttal tüzetesen foglalkozni nem akarok. Fájdalom, az országnak igényei a kormányzattal és törvényhozással szemben igen csekélyek, sőt maga az ország életjelt sem ad azon nagy érdekeinek mikéuti kezelése és intézése tekintetében, melyeknek rendszerint, ha jók az eredmények és hasznát ő szokta venni; de ha rosszabb, kárát is ő vallja. Az ország úgyszólván a t. kormánynak mint tutelatusnak kezében van (Igaz! Úgy vem! bal fdől); de a t. kormány nagyon bölcsen fog cselekedni, ha e rendkívüli hatalmát, az ország tevékenységének és akaratának hiányában ő maga használja fel arra, hogy a bankkérdés megoldása, mely nemcsak politikailag bír fontossággal, hanem mint a hitelviszonyok regulatora is nagy horderővel bír, hogy a valutarendezés kérdésével egyidejűleg szóba hozassék és tisztáztassék. Én ma ez iránt csak kérést és óhajtást fejezek ki; de azt is ki kell jelentenem, hogy a t. kormány dicsőségét fogja képezni, ha még ily viszonyok közt is hozzányúl e kérdéshez; viszont azonban a kormányt fogja érni a vád is akkor, ha elhanyagolja e kérdésnek úgy politikai, mint gazdasági szempontból való helyes megoldását. (Igaz! Úgy van! balfelöl.) De, t. ház, vannak még már kérdések is, például az egyleti tallérok kérdése, melyekről most szólani nem akarok; ezeket a viszonyokat nem ismerem. Megiehet, hogy ez a kérdés fenn sem forog, de nincs kizárva az sem, hogy fenforog. Nem akarok a valuta tényleges keresztülvitelének technikai részével sem foglalkozni. Ezekre talán egy más alkalommal fogok kiterjeszkedni. Most elejtem ezt a két kérdést. De egyet a miníster úrnak szíves figyelmébe akarnék ajánlani és es az, hogy az egész valutakérdés megoldásánál méltóztassék akkéni intézkedni, hogy az ország önálló berendezkedhetése elé újabb akadályok ne gördíttessenek. Tartassák fenn legalább is annak lehetősége, a mely most fenforog, sőt a biztosítékok szaporítt tssanak. De mindenesetre igyekezzék azon, hogy a nemzetnek és az országnak e téren való önálló berendezkedhetése elé ezen kérdés megoldása alkalmával újabb akadályok ne gördít (essenek. Ez most csak általános óhajtás, a melyet mi annak idejében figyelemmel fogunk kisérni és annak idejében kellő kritikát is fogunk e fölött gyakorolni. És én örülni fogok, ha e téren annak idejében a t. miníster úrnak
