Képviselőházi napló, 1887. XXIII. kötet • 1891. április 13–junius 4.
Ülésnapok - 1887-489
196 489. orsszígos Illés 1891. május 27-én, hétfőn. attól kölcsön kért fegyverekkel — bármikép intéztessék is el a dolog — mi történjék? Én a dolgot egészen egyszerűen fogom fél; akként nevezetesen, liogy ezen fegyverek a közös kincstár által kölcsön adatván a népfelkelés számára és pedig addig, míg a magyar honvédségnél az ismétlő fegyverek behozatala következtében a Werndl-fegyverek feleslegessé válnak, a kölcsön vett fegyvereknek vissza is kell adatniok. Az én felfogásom szerint tehát, ha valaki valamit kölcsön vesz, azt vissza is kell adnia; más szempont azután az, hogy a jövőre miféle intézkedés történjék, vagy egyáltalában történjék-e : ez azonban, miután a közös kincstár tulajdonáról van szó, törvényeink értelmében nem ide, hanem a delegatio hatáskörébe tartozik. E kérdéseket ott lehet felhozni, ott lehet indítványt tenni, hogy ha kell, a depót k hol építettessenek; de itt a magyar törvényhozásban akkor, a mikor kölcsönvett tulajdon visszaszolgáltatásáról volt szó. azokat, úgy gondolom, sikerrel fejtegetni nem lehet. Miután pedig úgy tudom, hogy e fegyvereket vagy vissza kell szállítani, vagy ha itt tartatnak, azok számára itt kell depót-kat épí teni, mert különben a fegyverek elromlás veszélyének vannak kitéve és akkor a károkat a közös kincstárnak meg is kell térítenünk: én a kérdést egyszerűen csak abból a szempontból fogom fel, hogy a mit kölcsön vettünk és itt már nincs rá többé szükség, azt adjuk is vissza. Egy másik szempont továbbá az, hogy ha új dépót-k építtetnének, akkor még több kiadásra lenne szükség: tehát e kettős szempontból fogadom el a törvényjavaslatot. (Helyeslés.) Elnöki Szólásra senki sincs feljegyezve; ha tehát szólni senki sem kíván, a vitát bezárom. B. Fejérváry Géza honvédelmi minister.* T. ház! (Halljuk!) Legyen szabad azokhoz, a miket Horánszky Nándor t. képviselő úr felhozott, felvilágosításul egyet-mást hozzátennem. A t. képviselő urak hangoztatták, hogy e 115.000 Werndl-fegyvernek 30°/o-a Magyarországé. Ez, t. ház, nagy tévedés, a mennyiben nemcsak e 115.000, hanem valamennyi Werndlfegy vernek 30% a — s méltóztatnak tudni, hogy körülbelül hány van — Magyarországé. Talán azt sem méltóztatnak tagadni, hogy a fegyverek addig, a míg el nem adatnak, közös tulajdont képeznek. Míg tehát a közös hadügyminister a delegatiok hozzájárulásával ez iránt nem intézkedik, addig tiszta dolog, hogy a kölcsönvett fegyvereket, minthogy reájuk a népfölkelés számára szükség nincs, vissza kell szolgáltatni. Azt méltóztatott hangsúlyozni, hogy bizalmatlanság miatt viszik ki a fegyvereket Magyarországból. Ennek az okoskodásnak nincs alapja. E fegyverek a hadügyminister által nem újonnan építendő raktárakban deponáltainak, hanem méltóztatnak bölcsen tudni, hogy vannak várak a monarchiában és így Magyarországon is. (Egy hang bal felől: A csitadélla!) A czitadella felhagyása régi óhaja a fővárosnak és annak felhagyása elvileg el is van határozva, csak a végrehajtás van hátra. De ott van Gyulafehérvár, Arad, Temesvár és Komárom, a hol féihelyek vannak és a hol a fegyverek el fognak helyeztetni. Az egyáltalában nincs kimondva, hogy a fegyverek innen Bécsbe vitetnek s egyáltalában nem áll, hogy bizalmatlanság következtében vitetnek innen el. A fegyverek ott helyeztetnek el, a hol épen hely lesz és a hadügyminister a fegyvereket ki fogja adni, ha szükség lesz reájuk ; ha pedig nem lesz, értékesíti azokat, Ha a fegyverek most künn maradnának a néptelkelés számára, kénytelen volnék 108 állomáson fegyverraktárt építeni, vagy bérelni és a fegyverek felügyeletére szükséges személyzetet rendszeresíteni. Talán át méltóztatnak látni, hogy ez sokkal többe kerül és évről-évre nagyobb kiadást okoz, mint az egyszeri szállítás. Valóban nem látom tehát át, mily indoka lehet annak, hojry ezen fegyverek visszaszállítása elleneztetik. Ez nem bizalmatlanság kifolyása s tisztán az állam érdeke az, hogy ezen fegyverek minél olcsóbban elhelyeztessenek, még pedig elhelyeztessenek ott, a hol hely van, a várakban, részben Magyar országon, részben Ausztriában. (Helyeslés jobb-és baloldalon.) így állván a dolog, a mint bátor voltam felvilágosításul előadni: kérem a t. házat, méltóztassék a törvényjavaslatot, úgy, a mint van, elfogadni s kérem ezt annyival inkább, miután a közös hadügyminister akkor, midőn a népfelkelést szerveztük és sürgősen fegyverekre volt szükség, a Wenzl-féle fegyvereket nekünk átengedte s midőn később az új fegyverek kiadattak, s a Werndl-féle fegyverek rendelkezésre állottak, a Wenzl-féle fegyverek azokon az állomásokon, a hol voltak, eladattak s a ve<rők azokat onnan el is vitték s ezek helyett az illető állomásokra Werndl-féle fegyverek küldettek ki: mindkét rendbeli szállítás költségét a hadügyministerium maga fedezte. Most azonban midőn nekünk nincs helyünk és ennek folytán én magam voltam kénytelen a hadügyministert kérni, hogy vegye vissza a Werndl-fegyvereket s helyezze el ott, a hol tudja, a közös hadügyminister azt mondta: én már kétszer fizettem a költségeket, most is átveszem a fegyvereket és az azokhoz tartozó töltényeket, hanem fizesd meg a visszaszállítás költségeit. Ily helyzetben nagyon természetesen kénytelen voltam e költségek fedezéseért a törvényhozáshoz fordulni s azt hiszem, mindenki méltányosnak fogja találni,
