Képviselőházi napló, 1887. XXIII. kötet • 1891. április 13–junius 4.
Ülésnapok - 1887-488
181 *88. orszég«s Illés 1891, májns 22-én, pénteken. fejezni a maga életérdekét, mint pl. az alföldi magyar nép. Higyje el a t. ház, hogy ha ezt a vidéket magyar nép lakná, a népek ezreivel találkoznak itt a ház kapujába". Hallania kellene ekkor a panaszokat, a minden napi jajkiáltásokat úgy a mint én hallom, vidékszerte és a mint hallania kell minden kaputos embernek, ha tisztesség van benne. Ekkor a t. kormány a műszaki tanácsos urakra, bizonyosan nem hallgatna, hanem elkövetne mindent, hogy lehetővé tegye, hogy annak a vidéknek életegészséges víz adassék hogy az emberek boldoguljanak s hogy az élet és az egészség fentartható legyen. Mintán mint Gerlóczy Károly polgármester úrnak beszédéből és gr. Bethlen Andrásul* szavából kivehető, közeledik az idő, midőn teljesen el akarják zárni azt a zsilipet és azt a gátat, hogy minél előbb abba a helyzetbe jussunk, hogy mi arról a vidékről távozzunk, egy kérésem van a t. házhoz: méltóztassék kérem gondoskodni arról, hogy a soroksári Duna-ág mentén lakó népek kapjanak máshol alkalmas helyet, ha csak azt nem akarja a. t. ház, hogy a temetők benépesedjenek és azok a községek lakatlanul maradjanak Ez oly dolog, t. ház, hogy a ki e miseria, a ki e nyomor, a ki e kétségbeesett állapot felett. mosolyogni tud; és a ki e felett a romboló állapot felett el nem keseredik: abból a hont megmentő, a népet boldogító érzék teljesen hiányzik. Kérem tehát a t. házat és kérem a t. minister urat, hogy mielőtt a műszaki tanácsos uraknak, a kik már sok milliónyi kiadást okoztak az országnak, a mely milliókból azonban hasznot az ország nem látott soha semmiben, a tanácsát elfogadná, kétszerdiáromszor gondolja meg, mit tesz. Hiszen más országban drága pénzen készíttetik a vízi utakat; minálunk az anyatermészet által kijelölt vízi utat teszik lehetetlenné. És kinek van abból haszna? Mondom, három-négy családnak, a kik ott levágatják a mederből a nádfiókot és elviszik teheneiknek. Mégha az államhatalom tette volna magáévá azt a medret és abban nagy halastavat teremtett volna. ezt érteném, mert a halnak úgy is szőkében vagyunk. Ekkor legalább friss vízzel láttatnék el a meder és a népnek sem volna kifogása ez ellen. De hogy három-négy család kapjon 40— 50 ezer hold földet, a többi nép pedig kapja meg a maiári a szerű kigőzölgésből a halálos betegséget: ez, úgy hiszem, nem lehet állami feladat. Interpelíatiom a következő (olvassa): »Interpellatio. A soroksári Duna-ág rendezése tárgyában. A földmívelésiigyi minister árhoz. A hírlapokból arról értesültem, miszerint a földmívelésiigyi minister úr szakított elődjének a tervével, sőt a költségvetés alkalmával az államtitkár úrnak is azon ünnepies kijelentésével, miszerint a Duna-ágat rendeztetni, élővízzel ellátni s ezen cselekmény által a parti lakosok egészségét biztosítani fogják az elhanyagolt Duna-mederből a malariaszerű kigőzölgés által előállott lázas betegség ellen. Értesültem arról, hogy a műszaki mérnök urak a minister urat a soroksári Duna-ág teljes eltöltetése és romboló munkájának a keresztülvitelére megnyerték. Tehát a mederbe bevezetett bűzös vizek és a mederben levő források fakadó vizei fognak teremteni olyan veszedelmet a 14 mértföld hosszá Duna vonalon, mely meg fogja tölteni a temetőket, azt hiszem, hogy a főváros lakóit is megpróbálja egészségi szempontból. Ezen értesülések nemcsak reám, de általában véve a vidéki nagyközönségre is lehető aggályos hatást gyakoroltak, mert egy, a közelmúltban virágzó vidéknek a megsemmisülését vonja maga után ez az anyatermészet alkotása elleni merénylet. Tekintve, hogy a folyó évi árvíztől is csak azért menekült meg a főváros, mert Csepelnél az áradat elszakította a gátat ós elöntve SzigetSzent Miklós, Tököly és Csép határait, kere"te fel az elzárt soroksári Duna ágat. Tekintve, hogy a főváros a soroksári Duna ág elzáratása által az árvízveszedelem ellen alaposan biztosítható nem lesz. De tekintve végre, hogy az emberi egészségnek a megrontása nem lehet emberi feladat s nem lehet állami functio; mert a közterhek között az a legsúlyosabb, ha az állami intézkedés az egészséget megrontja. Mindezen tekinteteknél fogva tisztelettel kérdezem: 1. Igaz-e a hírlapoknak az a híre, miszerint a földmívelésügyi ministeriumban elhatározott tény, hogy a soroksári-dunaägat teljesen elzáratja a ministerrani ? 2. Hajlandó-e a minister úr a műszaki mérnök uraknak e részbeni javaslatát a t. ház asztalára letenni? Mert szükség lehet tudni, ismerni e bölcs mérnököket, a kik akkor, ha a parti lakosok ezrével fognak elpusztulni a rossz levegőben, vagy ha Budapest városát elönti az árvíz, meglehet a legelső gyorsvonattal foguak kiutazni az országból. 3. Ha valóban elzáratja az államhatalom a Duna-ágat a Duna-mederrel mi fog történni, mert e műveletre a közadókból adatván ki a. 2,300.000 frt, a Duna-meder hasznai mást, mint a kincstárt nem illethetik? 4. Tekintve, hogy az eddigi kiszáradt medert három-négy régi jogos vette igénybe, telek könyveztette nevére: fog-e intézkedni a földmívelésiigyi minister úr, hogy a meder használata az államnak birtokába jusson ?
