Képviselőházi napló, 1887. XXIII. kötet • 1891. április 13–junius 4.

Ülésnapok - 1887-483

488, országos ülés 1891. április 26-én, szombaton. 147 nem két milliónyi hiány, hanem ellenkezőleg egy milliónyi felesleg mutatkozott. (Derültség.) No már, t ház, három milliónyi különbség ily számításnál olyan, hogy azt talán még sem lehet figyelmen kivííl hagyni. Tudom, i<rcn gyakran fordulnak elő oly helyzetek, a hol két ellentétes nézet közt a középutat lehet követni; de a hol mathematikáról, számadatokról van szó: ott ez lehetetlenség, ott az egyiknek, vagy a másiknak igaznak kell lennie. Tehát nem nyugodhattam meg sem az egyikben, sem a másikban; hanem egy harmadik mérleget kellett felállítanom. Ezen harmadik mérleg elkészítése még munkálatban van, a melyről azt reméltem, hogy február közepéig elkészül. Mindezideig azonban nem készült el; de alapos reményem van az iránt, hogy legközelebb abban a helyzetben leszek, hogy ezen harmadik mérleg alapján meg fogom tehetni a háznak előterjesztésemet. (Általános helyeslés.) Ezzel, azt hiszem, megfeleltem azon támadásra, melyet a t. képviselő úr és az előadó úr (Derültség.) ellenem intéztek. Ismétlem: méltóztassék figyelembe venni, hogy miként már előbb is mondottam, én kívánom legjobban azt, hogy minél előbb létesüljön a javaslat s annak előterjesztése lehetővé váljék. (Általános élénk helyeslés) Elnök: Szólásra senki sem lévén följegyezve, ha szólani senki sem kíván, a vitát bezárom. A bizottság javaslata, mely szerint ezen kérvény a vallás- és közoktatásügyi ministernek adassék ki, meg nem támadtatván: ; zt hiszem, kijelenthetem, hogy az elfogadtatott. A kérdés csak az: méltóztatik-e a t. ház ahhoz elfogadni Vadnay Károly képviselő úr azon módosítását, hogy — azt gondolom — »lehető« vagy »kellő figyelembe vétel« végeit adassék ki; és kérdenem kell Vadnay képviselő urat: hogyan kívánja módosíttatni, íigy-e, hogy »kellő« vagy úgy-e, hogy »lehető« ? Vadnay Károly: »Kellő«. Elnök: Kérdem tehát: méltóztatik-e a t. ház elfogadni a módosítást, hogy »kellő figyelembevétel végelt« ? (Nem!) E szerint kijelentem, hogy a kérvény figyelembe vétel végett kiadatik a vallás- és közoktatásügyi ministernek. Varasdy Károly jegyző (olvassa): A selmeczbányai és trencséni magyar királyi római catholicus gymnasium tanári testületei —; a szegedi, kassai, pozsonyi és székesfehérvári magyar királyi állami főreáliskola tanári testületei —; s zsolnai magyar királyi római ka.holicus gymnasium tanári testülete a középtanodai tanárok és igazgatók törzsfizetésének, ötödéves korpótlékának és lakbérilletményeinek emelését kérik. Pulszky Károly előadó: A bizottság javaslata a következő: E kérvények kiadandók a vallás- és közoktatásügyi ministernek. Bár itt méltányos kérések komoly érvekkel vannak támogatva; mégis, minthogy e kérdések csak a költségvetés korlátai között oldhatók meg: a bizottság nem javasolhatja, hogy a kérvény különös utasítás mellett adassék ki. Elnök: Ha senki sem szólani kíván, a kérvény kiadatik a vallás- és közoktatásügyi ministernek. Varasdy Károly jegyző: Barsmegye közönsége állami tfizkárbiztosíló intézmény létesítését kéri. Pulszky Károly előadó: A bizottság javaslata a következő: A kérvény kiadandó a kereskedelmi ministernek. Madarász József jegyző: Csatár Zsigmond! Csatár Zsigmond: T. ház! Örömmel constatálom, hogy a mag, a melyet elvetettem, kelni kezd. (Derültség.) Adja Isten, hogy abból terebélyes fa fejlődjék, melynek gyümölcsében osztozzék az egész nemzet. Mert én pendítettem meg először az eszmét a házb in. S íme akadt egy jóravaló vármegye, mely ez eszmét helyeselve, Magyarország népének jól felfogott érdekében kéri a házat, hogy a ttízkár-biztosítás államivá tétessék. Épen most mondotta a t. vallás- és közoktatásügyi minister úr, hogy a tanítók nyugdíjalapjából hiányzik bizonyos összeg. Itt a mód, hogy onnan vegyünk, a honnan jogunk van venni, és helyreállítván a tűzkárbiztosítás szempontjából az egész ország polgárainak nyugalmát, egyúttal segíthetünk az ország pénzügyein is. Midőn ez eszmét először megpendítettem, az tetszett a pénzügymínister úrnak és van róla tudomásom, hogy megtétettek a szükséges intézkedések, hogy a kivitel körűi mit kellene tenni. De van itt egy nagy baj: az, hogy a hatalmas biztosító bankok hatalmas emberei, a kikből a társadalom magas regióiban mindenütt találunk egy-kettőt, lehetetlenné teszik, hogy ezen országos közkívánalom megvalósuljon. Hogyha már a tűzkár ellen biztosítanom kell vagyonomat, kívánom, hogy azon összegből, melyet arra évenkint fizetek, bizonyos részt én is élvezhessek: ez pedig csak úgy történhetik, ha azt az államcassájába fizetem be. Sajnálatra méltó, hogy ezt a kérdést, melynek megoldása közérdekűül szükséges, a kormány bár idáig tanulmányozta, de effectusba vinni nem merte. Sekogysem tudom összeegyeztetni az én felfogásommal, hogy mikor oly hatalmas országban, a melynek 17 millió lakosa van, a ministerelnök egy esztendőben 24.000 forint díjazást kap, a ki pedig ő Felségét távollétében képviseli: akkor egy biztosító társulat vezérigazgatója ő nagysága 60 — 70 — 19*