Képviselőházi napló, 1887. XXIII. kötet • 1891. április 13–junius 4.
Ülésnapok - 1887-483
488. országos ülés 1891. április 2h-én, szombaton. 145 helyesebb, ha ez a kérvény a vallás- és közoktatásügyi ministernek adatik ki, hogy a tanítói nyugdíjtörvény módosításáról készítendő törvényjavaslatnál kellő figyelembe vétessék. (Helyeslés jóbh felől.) B. Kaas Ivor: T. ház! Csatlakozom a t. előadó úrnak támadásához (Derültség jobb felől.) a vallás- és közoktatásügyi minister ellen. A t. előadó úr ugyanis- azt mondta, hogy a kérvény a minister úrnak adassék ki azért, hogy teljesítse a tanítói nyugdíjtörvény megváltoztatása iránt tett igéretét. Emlékszem, hogy midőn a t. minister úr a ministeri széket elfoglalta, programmjának az egész országban nagy elismeréssel fogadott egyik pontja az volt, hogy a tanítói nyugdíjtörvényt meg fogja változtatni. (Úgy van! bal felöl.) Egy évvel későbben a budget-törvény tárgyalása alkalmával ismét általános lelkesültség közt és közmegelégedésre újra hallottuk a minister árnak erre vonatkozó igéretét. Ez évnek január havában pedig harmadszor hallottuk ezt. (Halljuk! Halljuk!) Ma azonban a ministereínök úr kéri, hogy a háznak ülései napoltassanak el, mert a háznak nincsen dolga. Hogyha a t. minister úr egy pár héttel ezelőtt beterjesztette volna a tanítói nyugdíjtörvény módosítására vonatkozó javaslatát, melyet máiolyan régen megígért; akkor nekünk most módunkban volna az ország összes tanítóságának ezen nagy sérelmét orvosolni. A tanítóságnak eztn kérelme annyival inkább méltányos, mert nem arról van szó, hogy az országtól áldozatot kérjen a pénzttgymiuister, mert hiszen 7 millió forint gyűlt már össze a tanítók befizetéseiből, részint pedig az állam által nyújtott évi 150.000 frtnyi adományából. Van tehát pénz, a baj csak az, hogy a tanítói nyugdíjtörvény annyira rossz, hogy ezt nemcsak a minister úr ismerte el, hanem általánosan el van ismerve. (Úgy van! a baloldalon.) Mi akadályozza tehát azt, hogy ez ügy végre-valahára rendeztessék ? Minthogy az egész országban tudják, hogy ez a nyugdíj-törvény változás alá fog jönni: igen sokan gondolkoznak úgy, hogy miért nyugdíjaztassam magam, hiszen esztendőre vagy kettőre kapok olyan nyugdíj-törvényt, a mely megment engem attól a keserves dologtól, hogy 40 esztendeig szolgáltam 120 frt. nyugdíj reményében. Ha tehát még pár évig békességben szolgálok, talán méltányosabb eljárásban fogok részesülni. Sok tanításra nem képes öreg tanító él ebben a reményben hónapról-hóuapra, tanévrőltanévre és sokan halogatják nyugdíjazási kérvényük beadását. A nyugdíj-törvény pedig nem KÉFVH. NAPLÓ. 1887 — 92. XX11I. KÖTET. készül el, lévén a közoktatásügyi ministeri umnak sok dolga, többek közt az is, hogy a jogászok photogruphiájukkal írattas^anak-e be, vagy sem. (Derültség bal felöl. Egy hang jobb felöl: Nem nevetséges!) Nem is nevetséges, én csak jtárhuzamot akarok vonni a fontos dolog és a kevésbbé fontos közt. (Helyeslés bal felől.) En azonban itt ezen egész nyugdíj-törvénynek egy speciális bajára vagyok bátor felhívni az általam igen tisztelt minister úr kegyes figyelmét. (Halljuk! Halljuk!) A polgári iskolai tanítókról van ugyanis szó, a kiket a törvény a néptanítók sorába oszt be. Van, t. ház, két nyugd íj-tör vényünk; de mind a kettő rossz. Az egyik az 1876-iki, a másik az 1885-iki. Ebből nagy confusio támadt, mert az 1885-iki törvény, mely a, középiskolai tanárokról szól, egészen más intézkedéseket tartalmaz a nyugdíjazásra nézve, mint az 1875-iki, mely a néptanítókról intézkedik. így történt tehát az, hogy a polgári iskolai tanítók a néptanítók sorába jutottak s hogy az 1875-iki sokkal kedvezőtlenebb népiskolai törvény rovása alá kerülnek, a mennyiben nem — mint a középiskolai tanároknál és hivatalszolgáknál — 30, hanem 40 évi szolgálat után részesülnek nyugdíjban. Már most mi a méltatlanság, t. ház? Először az, hogy a polgári iskolai tanárok többnyire egyetemet' végzett, tanári qualificatióval bíró egyének, a kik árlag i'2 éves korukban végzik el iskoláikat, azután egy pár évig nevelősködnek és csak ritkán kapnak állomást 25 éves koruk előtt: s így a régi törvény értelmében csak 65 éves korukban lesznek nyugdíjképesek. Ez az általános gyakorlat. De ha strictissime vesszük a törvényt, akkor is három évi hátrányban vannak; s minthogy három éven át saját költségükön neveltetik magokat, ennyivel több tőke van részükről befektetve, és ennyivel később lesznek nyugdíjkcpesek. Ez, t. ház, semmi esetre sem helyes; mert a néptanítók 18 éves korukban már tanítanak, s így ők a legrosszabb ecetben is 60 éves korukban teljes nyugdíjat nyernek míg a polgári iskolai tanítók, sokkal nagyobb befektetéssel, több tudománynyal, csak 60 és egynéhány éves korukba élvezhetik a teljes nyugdíjat. A kérvényezők tehát e méltánytalanságnak megszüntetését kérik, ugyancsak e kilátásba helyezett nyugdíj törvényjavaslat készítése alkalmából. Ők nem kérnek a t. háztól semmi pénzt, hanem csak azt mondják, hogy ha a meglévő tanítói nyugdíjalapból az őket megillető 107«-ot és az évenkénti 125.000 írtnak lOVát elnyerik: ez nekik teljesen elégséges arra, hogy 30 éves szolgálat után teljes nyugdíjat kapjanak, a melylyel a középiskolai taná19
