Képviselőházi napló, 1887. XXIII. kötet • 1891. április 13–junius 4.

Ülésnapok - 1887-483

488. országos Ülés 1891. pedig a birtokos osztály expropriáltatása következtében egy földmíves proletariátus támadhatásának. A homestead-exemptio nem a birtokhoz, hanem a birtokosnak a személyéhez kötött jog s így tisztán személyes jog s azért az se nem valami feudális intézmény, se nem valami ősiségféle vagy hitbizományi intézmény, se pedig nem valami házközösségféíe intézmény. A homesteadexemptio a legtisztább gazdasági individualismus elvét képviseli s mint ilyen, egy jogintézmény sui generis, a melynek a szabad Amerika adott létet s már ennélfogva is természetes dolog, hogy az kizár minden hatósági gyámkodást vagy beavatkozást, valamint kizárja a birtokminimumot is — és mindezen sajátságainál fogva az amerikai homestead-exemptio a legszabadelvübb, demokratikus magánjogi intézmény, a mely üdvös kihatásaiban az északamerikai EgyesültÁllamokban egyik eminens államjogi, socialpolitikai és közgazdasági intézmény is. Hogy az északamerikai Egyesült-Államok politikai és társadalmi körei minő kedvező véleménynyel vannak ezen, hazájok földjén termett jogintézmény felől, arra nézve az általam benyújtott törvényjavaslat írott indokolásában, számos amerikai politikus és bíró nyilatkozatainak egész sorozata van közölve. Ezúttal azok közöl itt csak néhányat idézek és pedig Seymour D. Thompson angol-amerikai jogtudományi írónak »A Freatise on the Homestead and Exemption Laws« czímfí munkája és John H. Shmith-nek »The Law of Homestead and Exemptions« czímíí munkája nyomán. A többi között ugyanis Tárbeli J. bíró Mississippi államban következőleg nyilatkozott az otthonmentesítés intézménye felől: »Kétségkivííl nem létezik nagyobb buzdítás az erényre, a szorgalomra és a: haza iránti szeretetre az állandó otthonnál, a mely iránt az egész család a leghőbb ragaszkodással viseltetik és a mely a szerte a világon szétszórt családtagoknak fölötte kívánatos menedékhelyet nyújt, a melynek a védelme alá bármikor visszatérhetnek.« Jowa állam legfőbb törvényszéke pedig egy, elibe eldöntés alá került ügyben a következő kijelentést tette: »Az otthonmentesítésre vonatkozó törvény azon az eszmén alapszik, hogy állampolitikai tekintetekből, az állam javának a szempontjából, valamint a ezélból is, hogy minden állampolgár függetleníttessék s egyikük se szenvedjen szükséget, czélszeríí dolog, hogy minden állampolgárnak egy otthona legyen, a hol családja megvédve és a pénzügyi szerencsétlenségek elől, valamint az ilyen törvények mellett neki hitelezett hitelezőinek a követelései elől meg óva élhessen.« Hemphill főtörvényszéki bíró nyilatkozata pedig a következő: »Az ilyen exemptionak a Április 25-én, szombaton. Jgg czélja, a polgárnak egy otthont, mint menhelyet nyújtani, egy menedékhelyet, a mely meg nem támadható, a melynek a nyugalma és derültsége meg nem zavarható s a mely menedékhelyen a személyes függetlenségnek azon érzete fejleszthető ki és ápoltatható, a mely alapját képezi intézményeinknek s ezeknek a tartósságára nézve lényeges. Az otthonmentesítés, mint az egészséges politikának egyik rendszabálya, fölötte ajánlandó. Hogy az otthonmentesítés a legegészségesebb politikán alapúi, az iránt kétség se lehet. Ezen intézkedésnek nem csupán az volt a czélzata, hogy a polgárok és családjaik a nyomor és a birtoktalanság veszélyei elől megvédessenek, hanem az is, hogy az egyének keblében a függetlenségnek azon magasztos érzelmei is ápoltassanak és támogattassanak, a melyek szabad intézmények fentartására elkerülhetetlenül szükségesek.« Arkansas állam főtör vény széke egy általa hozott ítéletnek az indokolásában a következőket mondja: »A közjólétet szintúgy, mint az egyes polgároknak a jólétét szem előtt tartó felvilágosult állami politika volt az, a mely az otthontmentesítő törvény megszavazását diktálta, a mely törvénynek nyilvánvaló szándéklata az, hogy minden önálló háztartással bíró egyénnek vagy családfőnek biztosítson egy otthont, egy székhelyet, a melyen ő javításokat tehet és a melyet ő kényelmessé alakíthat s a hol a család fedve lehet és mindazon pénzügyi szerencsétlenségeknek a következményeitől menten élhet, a mely pénzügyi szerencsétlenségeket még a legokosabb és a legélesebb eszű ember se tud mindig kikerülni.« De-Long, volt minister pedig Nevada állam alkotmányozó conventjében, az otthonmentesítés behozatala iránti javaslatot elfogadásra ajánlva, egyebek közt így szólt: »Az otthonmentesítés eszméje azon régi angol elven alapszik, hogy minden embernek a háza az ő vára s hogy az az ő szentélye és menedékhelye az élet minden gondjai elől és mindazon üldözések elől, melyeket a világ reája hozhat. Alkotmányunkat a szerint kell alakítanunk, hogy ezt a szándéklatot végrehaj tsuk.« Ilyen, t. képviselőház, a hívatott szakkörök véleménye, ilyen a közvélemény az északamerikai Egyesült-Államokban a homestead-exemptio, az otthonmentesítés intézménye s annak üdvös hatása fölött; s a dolog ily állásában csak azon lehet csudálkozni, hogy Európában csakis a legeslegújabb időben kezdenek a politikai körök közelebbről foglalkozni az otthonmentesítés eszméjével, különösen Németországban, a hol a múlt év folyamán a birodalmi gyűlés elé 27 képviselő egy otthonmentesítési törvényjavaslatot terjesztett be. Ezen német javaslat azonban sok