Képviselőházi napló, 1887. XXIII. kötet • 1891. április 13–junius 4.

Ülésnapok - 1887-482

. 48*. országos ülés 1891. szakbíróság kerestetik meg, az eskü letételére választott bíróság esetén, a börzebíróságnál azon ban nem így történik, hanem a kereskedelmi biztosok veszik ki a megítélt esküt. Már most criminalis szempontból felmerül az a kérdés, vájjon ily főeskü egyáltalában a hamis eskü fogalma alá eshetik-e, minthogy nem eompetens, nem bírói közeg által van kivéve. Ez az egyik motívuma annak, a miért szüksé ges, hogy az igazságiigymiuister úr bírói qualifieatióval bíró oly biztosokat rendeljen ki, a kiket ezen eskü kivételére törvény hatalmazzon fel, mert különben a lelkiismeret számára igen tág kapu nyittatik, és oly eskü tehető le a börzebíróság előtt, a mely a hamis eskü eriteriuma alá nem esik. Manapság a börze-bíróság, a mint arról az igazságügyministernek bizonyosan tudomása lesz, usance-ok, szokásjog alapján ítél. Ebből aztán kifejlődött azon helytelen jogállapot hogy pl. Budapest területén sok tekintetben kétféle kereskedelmi jog áll fenn. Az egyik a kereskedelmi törvény által szabályozott kereskedelmi jog, a másik a börzebíróságok statútumai által elfogadott szokások, a melyek ily módon már sok tekintetben codificálva vannak és elfogadott cinosurául alkalmaztatnak. Az életben levő kereskedelmi jog tehát a börzebíróság előtt sok tekintetben eltér a kereskedelmi törvény intézkedéseitől. Kétségtelen dolog, t. ház, hogy kivételes vagy külön bíróságok feletti felügyeleti jog gyakorlata sokkal inkább iudokolt, mint a rendes bíróságok feletti felügyeleti jog gyakorlás;!. És helytelen volna tehát azon állapotnak további fentartása, hogy ott kereskedelmi biztosok gyakorolják az igazságszolgáltatási felügyeletet, a hol épen fölötte szükséges, hogy az igazságügyminister különösen tájékozva legyen az iránt is, hogy ott helytelen jogszokás ne fejlődhessék ki (Helyeslés a szélső baloldalán.) Azt hiszem, a minister úr gyakorlatinak méltóztatik tartani ezen indítványomat. Igen természetesnek tartom azt, hogy a kereskedelmi minister által alkalmazott biztosok intézménye meg nem szüntetendő, mert ezeknek hatásköre más, t. i. mereantilis, felügyelnek a tőzsde árjegyzéseire, a tőzsdeidő betartására stb. Egyébiránt, ha a t. minister úr helyesebbnek tartaná, hogy módosítványom a bizottsághoz utasíttassák: akkor én szívesen hozzájárulnék. Szilágyi Dezső igazságügyminister: Minthogy a vizsgálóbírókra vonatkozó szakaszhoz beadott módosítások már úgyis a bizottsághoz lettek visszautasítva: nincs kifogásom ez ellen, hogy Polónyi t. képviselő úrnak ez indítványa KEPVH. NAPLÓ. 1887 — 92. XXIII. KÖTET. rills á$.áu, csütörtökön. [<gj is a bizottsághoz utasíttassák vissza. Csak azt kérem, hogy a benyújtandó bizottsági jelentést a t. ház, a nélkül, hogy azt kinyomatná és szétosztatná, a mi ismét három napig tarthatna, azonnal tárgyalj a. (Helyeslés.) Elnök: Különben is a gyakorlat is a mellett szól, hogy ily speciális esetekben a bizottság jelentését nem kell előbb kinyomatni. Azt hiszem tehát, a t. ház beleegyezik, hogy a bizottságnak Polónyi Gréza képviselő úr már régebben beadott, valamint a VII. fejezetre vonatkozó indítványaira nézve benyújtandó jelentése közvetlenül a legközelebbi ülésben tárgyalás alá fog vétetni. Következik az 55. §. Varasdy Károly jegyző (olvassa az 55. és 56. szakaszt, melyek észrevétel nélkül elfogadtatnak; olvassa az 57. szakaszt). Szilágyi Dezső igazságügyminister: T. ház! Az 57. és az 58. szakasz közé új szakaszt kérek beiktatni; nem nagyon lényegeset, de a szolgálat és a gyakorlati élet érdekében mégis szükségeset. Ezen szakasz tartama abban állana, hogy módosíttatnék az 1869 : IV. feznek aa a rendelkezése, mely a bírákat arra kötelezi, hogy kineveztetésük esetén szolgálatukat esak három hó alatt kötelesek elfoglalni. Ennek volt értelme akkor 1869 ben, mikor meghozták. Meghozatalánál az lebegett szem előtt, hogy ez oly egyénekre szólhat, kik addig nem voltak áHami szolgálatban, hanem az élet egyéb köreiből vétettek. Ezeknek helyes volt bizonyos időt engedni arra, hogy állásukat elfoglalhassák. De ez a három hó nagyon hosszú és nagyon is messze vezet. Méltóztassék elképzelni azt, hogy valaki egy bírósághoz saját kérelmére kineveztetik, egy üres helyre alkalmaztat]"k. Ezt a helyet sürgősen el kellene foglalnia, de nem megy oda, mert a törvény neki 3 hónapot biztosít ós addig csinál, a mit akar. Sőt tovább megyek, még olyanok is, kik jelenleg államszolgálatban vannak és előmozdíttatnak, például egy jegyzőből lesz albíró, egy albíróból lesz törvényszéki bíró: az 1869 : VI. tez. szerint, midőn megkapta felmentését az egyik állásból, nem tartozik a másik állást elfoglalni előbb, mint a három hó leteltének utolsó napján, a mi néha — megvallom őszintén — a szolgálatnak nem kis kárára meg is próbáltatik. Azt gondolom ennélfogva, hogy czélszeríí volna ezt a három hónapot egy hónapra reducálni; mert egy hónap untig elegendő arra, hogy az illető minden szükségest megtehessen. A mi ezen határidő meghosszabbítását illeti: az egy hónappal szemben úgy állunk, mint a három hónappal. A hol absolute physikai lehetetlenség állana elő: ott meghosszabbításnak 16