Képviselőházi napló, 1887. XXIII. kötet • 1891. április 13–junius 4.
Ülésnapok - 1887-482
1 i4 * 82 ' orsüAgos ülés 1891. április 2á-án, esnt(irt«kSn. Legyen szabad még hozzátennem ezen első pontnál azt, hogy itt túlnyomólag az illető személyekről van szó ; mert lehetséges például, hogy az igazságügyi kormány abba a helyzetbe jön, hogy némely nem is nagy, nem is elsőrangú törvényszéknél, pl. Újvidéken, vagy Pancsován, egyéb okokból egy kiváló és alkalmas egyénre nézve a fenforgó körülmények azt javasolják, hogy az ott meg is tartassék: folyamodni fog tehát a törvény által adott ezen módhoz, bár számra és nagyságra nézve a törvényszék nem az elsőrangúak közé tartozik; de gondolom, mindenki be fogja látni, hogy lehetnek körülmények, melyek különösen ajánlatossá teszik azt, hogy ily módon a jó erők, a hol azokra szükség van, megtartassanak. A második kérdés, a melyet Polónyi képviselő úr felemlített, igen fontos s abban áll, hogy azoknak a vidéki elnököknek, a kik curiai bírói jelleget és fizetést nyernek, czélszerü volna nem korpótlékot adni, hanem magasabb fizetési osztályba való jutásukat lehetővé tenni. Elvileg nem is mondok ennek ellent s azt gondolom, hogy ez is lesz a dolog kifejlődése; mert valóban, ha komolyan akarjuk az intézményt, annak minden következményeit el kell fogadni. Csakhogy ennek e pillanatban sok nehézBége van, sürgős szüksége pedig nincsen. Nézetem szerint ily kérdések rendezését a fizetések általános rendezésének kérdésével — mely úgy sem maradhat el hosszú időre s annyit a kormány kijelenthet, hogy a hivatalnoki fizetések rendezése hosszú időre el nem odázható — kell együttesen megoldani; mert ez összefügg azzal, hogy a curiai bírák létszámába besoroztassanak és azzal, hogy akkor az első osztályú curiai bírák létszáma folytonos hullámzásnak lesz kitéve; sőt azzal is, hogy nagyon könnyen megtörténhetik, hogy a tíz elnök besorozásának a létszámba nem az volna az eredménye, hogy az elnökök bizonyos idő múlva az első osztályba jutnának, hanem az, hogy azok a curiai bírák, •A kik előttük vannak, hamarabb jutnának az első osztályba, mert ezzel az első osztályú fokozat emeltetnék és az új elnökök a sorozatnak legvégére jutnának. Nagy kérdés tehát, hogy mi a czélszerü megoldás, mert hiszen több megoldási módozat is lehetséges. Ha például azt veszszük, hogy valaki 10 év alatt, a legkedvezőtlenebb körülmények között is, az első osztályú fokozatba jut — pedig rendesen rövidebb idő alatt jut oda — úgy lehetne a dolgon segíteni, hogy ezeknek az elnököknek korpótlókait felemeljük és az mondatnék ki, hogy 10 százalék, tehát 400 forint jutna az első 5 év után és más 10 százalék jönne a második 5 év után. (Egy hang a szélső baloldalról: Akkor a rang dinárad!) Nem tudom, hogy a rang mit jelent, mert hisz a rangnak fontossága csak a fizetési fokozat tekintetében van. A mi pedig az előmozdítást a tanácselnökségre illeti, itt az anciennitás absolute nem határoz; és nem képzelek oly igazságügyi kormányt, a mely egyedül az aneiennitást tekintené döntőnek, midőn curiai bírákat tanácselnökökké, főtörvényszéki elnökökké, vagy más ily magas állásra kinevez. (Élénk helyeslés jobb felől.) Ezzel csak arra akartam czélozni, hogy többféle módozat van, a melylyel biztosítható, hogy az, a ki curiai bírói ranggal és fizetéssel egy törvényszék élén van, semminemű lényeges hátrányban ne legyen. De jelenleg tovább menni alig lehetett ; mert ha például a korpótlékokon változtatunk s tíz éves korpótlék helyett öt éveseket hozunk be: akkor a legtermészetesebb kívánalom lesz a többiek részéről is, a kik korpótlékban részesülnek, hogy ő náluk is revisio alá vétessék a korpótlék szabályozása és nem tizedéves, hanem mindjárt az első 5 év után tízszázalékos korpótlékban részesüljenek. Szóval itt a kérdések úgy összefüggnek, hogy megvallom, ezeknek és ezekhez hasonló kérdéseknek, melyek kétségkívül felmerülhetnek, kielégítő megoldása megnyugvással halasztható azon alkalomra, a melyre czéloztam, Kérem tehát, méltóztassék a szakaszt elfogadni: mert ha bizonyos eshetőségekre nézve a javítás lehetősége mutatkozik, az a kellő alkalommal és időben minden baj nélkül be fog következhetni; most azonban még sok tekintetben akadályokba ütközik. (Helyeslés jobb felöl.) Balogh Géza: Polónyi G-éza! Polónyi Géza: Bocsánatot kérek, t. ház, hogy még néhány szóval alkalmatlankodom. (Halljuk! Halljuk!) A t. minister úr azt mondja, hogy azért nem fogadja el az alelnöki állásnak a szövegbe való felvételét, mert ez állást mai jelentőségében meg akarja szüntetni s a büntető törvényszéket önállósítani akarja. Örömmel és készséggel veszem ezt tudomásul és annak idejében szívesen fogom támogatni törekvésében. Méltóztassék azonban megengedni, akármilyen biztosra veszi a t. minister úr, hogy a többség most támogatja, de törvényhozási intézkedéseket előre megígérni és azoknak fejében a létező törvényeket nem respectálni, nem helyes dolog. Ma nem az a törvényes állapot, hogy önálló bíróság van, ma az a törvény,, hogy alelnöki állás van szervezve. (Igaz! Úgy van! bal felöl.) Ha »filius ante patrem« dolgozunk, akkor mi nekünk módosításokat sohasem szabad előterjesztenünk, mert ismernünk kell a minister úr 10—20 évre szóló intentióit és hinnünk kell, hogy a minister úr 20 esztendő múlva is minis-