Képviselőházi napló, 1887. XXIII. kötet • 1891. április 13–junius 4.

Ülésnapok - 1887-482

H2 J 482, országos Hlés 1891. április '23*án, csütörtökön. nyert ügyvédi diploma alapján szépen átvittek a liírósághoz. Ezek igen derék és igen értelmes emberek lehettek, de a bírói functio nekik mindvégig idegen maradt. Nézzük a közjegyzői gyakorlatot. Valaki 5—10 évig i^ folytathat közjegyzői gyakorlatot és én még első-folyamodása bírónak sem nevezném ki: mert valaki nagyon jól hitelesíthet, csinálhat szerződést, végrendeletet, letárgyalhat (•.habion szerint hagyatékot is; de lehet, hogy egy hajszálnyi bírói képességet sem lehet benne felfedezni. Ne ítéljük meg tehát hamis szempontból a negyedik pontot; hanem ítéljük meg abból a szempontból, a melyből az alkottatott. Valami sok biztosíték nincs benne, nem is tagadom ezt. A judiciosus és lelkiismeretes megválasztás fogja e mellett is mindig a legnagyobb szerepet játszani, ezt semmiféle törvénynyel és semminemű qualificatiok felállításával nem lehet pótolni. A mi már most az igazságügyministeriumban teljesített szolgálatot illeti: talán nem jó, ha kisebb véleménynyel vagyunk róla, mint a hogy tényleg a dolog áll. Az igazságügyministeriumban először is készülnek legislativ munkák, azután igen fontos és igen bonyolódott ügyekben adatnak jogi vélemények, a melyek a képzettségnek akkora, fokát kívánják meg a magános büntetőjogban, sőt merem hozzátenni a közjogban és közigazgatási jogban is, a minőt még a bírói padokon is kivételesen találunk. Azonfelül, bár az alsóbb fokozatban működők munkálata felíílvizsgáltatik, ne méltóztassék azt hinni, hogy ezeknek azért nem a legnagyobb erőfeszítéssel kell dolgozniok és nem kell a legszélesebb képzettséget megszerezniök. Mert nagyon jól tudjuk, hogy a felülvizsgálat biztosíték arra, hogy valamely gyenge vélemény, vagy javaslat keresztül ne esúszszék; de ha valaki, a ki az első kidolgozást végzi, a kérdéshez nem ért, azt felülvizsgálattal jóvá tenni nem lehet: alapjában kell azt újra készíteni. (Igás! Úgy van! a jobboldalon.) A legnagyobb súlyt arra helyezem, t ház, hogy az igazságügyministerium, mint azt különben a dolog természete hozza magával, a bírói és ügyészi karral kölcsönös összeköttetésben álljon. Ez alatt azt értem, hogy az erők kicserélődjenek. Azon összes kormányzati feladatokat, melyek az igazságügyministeriumban összpontosulnak, sem a minister ^em az államtitkár nem végezheti; mert a ki a ministeriumok szervezetét ismeri, az tudni fogja, hogy ha ott a segédmunkások kellő kiképzettséggel nem bírnak, azok munkáját a minister, vagy államtitkár helyettük végezni nem bírja. Magyarország kor mányzási működésének nem ugyan a legfontosabb, de a legnagyobb részét azon tisztviselők intézik, a kik nem a legmagasabb állásúak közé tartoznak a ministeriumban: és épen azért, tekintettel az igazságügyministeriumra, a legnagyobb súlyt kell helyezni arra, hogy a kormányzati és felügyeleti feladatok teljesítésére a ministeriumba oly erők nyeressenek meg, a kiknek a bírói és ügyészi szolgálatban kitűnő készültségük és tapasztalatuk van. A legnagyobb súlyt kell helyezni arra, hogy a mi a dolog természete szerint eddig meglehetősen el volt hanyagolva, most ez a kölcsönös összehatás és — ha szabad azt a physiologiai kifejezést használnom — az anyagcsere folytonosan fentartassék. Ez az oka, t. ház, annak, a mi a külföldön is megvan, például Németországban, hogy a kölcsönös átlépés Idztosíttatik, a mi eddig is lehető volt, bár fennállott egy akadály, mely egy későbbi paragraphus által most el lesz hárítva, hogy tudniillik a ki az egyik igazságügyi ágból a másikba lépett át, az addig szerzett rangsorozatát és állását elvesztette annyiban, a mennyiben az új statusban a legutolsók közé jutott, a mi tudjuk, a hivatali állásban nem jelentéktelen károsodást okoz. Azért kérem a, t. házat, hogy méltóztassék e szakaszt változatlanul elfogadni. Különben sem adatott be az ellen módosítvány és méltóztassék azzal a megnyugvással lenni, hogy a mi e szakaszban benne van, abban mindenikben van valami előny. Ennek a szakasznak nem czélja. kimerítő biztosítékokat nyújtani arra, hogy mindenképen alkalmas bírákat szolgáltasson; hanem meg lesz mindenesetre az az egy jó eredménye, hogy az igazságügyministerium a bírói és ügyészi kar egymással sokkal szorosabb összeköttetésbe lép nek. Azért ismételve kérem a t. házat: méltóztassék e szakaszt változatlanul elfogadni. (Hely sslés jobb felöl-) Elnök: Szólásra senki sem lévén feljegyezve és módosítvány sem adatván be, azt hiszem, kijelenthetem, hogy a 22. §. elfogadtatott. Varasdy Károly jegyző (olvassa a 23— 24. §at, a. 111. fejeset csímét 25. és 26. §-at, melyek észrevétel nélkül elfogadtatnak. Olvassa a 27. §-t). Polónyi Géza: T. ház! A 21. §. tartalmazza azt az általunk elvileg helyesnek talált intézkedést, hogy »a király fontos közszolgálati érdekből eddigi szolgálati minőségökben meghagyás mellett a vidéki királyi törvényszék elnökének királyi curiai bírói czímet és jelleget adhat. * Mielőtt esetleg leszavazásnak is kitett módosítva nyomat benyújtanám, azt, a mi általánosságban már felhozatott, a minister úr szíves figyelmébe ajánlom. Ha el akarja érni azt a eüélt, hogy az első folyamodása bíróságok elnökei és