Képviselőházi napló, 1887. XXIII. kötet • 1891. április 13–junius 4.

Ülésnapok - 1887-481

;je 481. országos iilés 1891 .. Április 22-én, szerdán. Kérem interpellatiomat a minister árral közölni. Elnök: Az interpellatio közöltetni fog a ministerelnök úrral, mint belügyministerrel. Következik Polónyi képviselő úr interpellatiója. Polónyi Géza: T. ház! (Halljuk! Hal juk! a szélsőbalon.) Nem régiben a háznak egyik ülésén Ugron t. képviselő úr a honvédelmi minister úrhoz interpellatiót intézett, mely azon feltevésből indult ki, hogy az, a mi az interpellatioban foglaltatik, annyira feltűnő, hogy a t. képviselő úr azt a maga részéről" mindaddig, míg az hivatalosan nincs megerősítve, kénytelen rágalomnak tekinteni. Ugyanezen tárgyban szólalok fel, t. ház, azzal a különbséggel, hogy én nem tekinthetem a dolgot rágalomnak, mert azt a bizalmas úton kezemhez jutott, teljesen megbízható, hivatalos adatok alapján teljesen valónak kell tartanom. (Halljuk! a szélsőbalon.) Indokolásom rövid lesz, t. ház! Miről van szó ? A függetlenségi és 48-as párt az önálló magyar hadsereget követeli politikai programmjában. Ezen programmtól eltekintve a magyar királyi honvédséget ilyen önálló magyar nemzeti hadsereg magvának tekinti; szeretetének, mondhatnám lelkesedésének egész hevével csügg ezen az intézményen. Pazar bőkezűséggel és nem egyszer aggályaink félretevésével szavaztuk meg annak költségeit, azon tudatban, hogy ezzel a hazának teszünk hasznos szolgálatot. Tettük ezt főleg azért, mert azt hittük, hogy a magyar királyi honvédségben olyan institutiót nyerünk, a hol a közös hadsereg szellemétől elütő oly katonai szellem fog uralkodni, melyet a hazának gyermekei táplálnak, a kik velünk együtt nőttek fel, a kik a nemzetnek aspiratioi, történeti hagyományai iránt érzékkel bírnak, a kik annak dicsőségét emelni és ápolni kívánják. A legújabb időben, t. képviselőház, fájdalommal kellett meggyőződnünk arról, hogy a honvédségi institutiónak szellemét meghamisítani kívánják és abba a közös hadsereg hagyományait és szellemét akaiják importálni, oly módon, a mit tovább tűrni meggyőződésem szerint nem szabad. (Élénk helyeslés a szélsőbalon. Halljuk! Halljuk!) Már most, t. képviselőház, minden szóvirág mellőzésével: mire alapítom ezen állításomat? Mielőtt az adatok felsorolásához fognék, egy rövid bevezetést kell mondanom, tudniillik azt, hogy velem már ismételten megesett az, valahányszor ilyen tárgyban felszólaltam, különösen, a mi a hadsereget érintette: vagy két törzstiszt jelent meg nálam, kérdőre vonni; vagy pedig hivatalos czáfolatoknt olvastam. Megtörtént velem az, hogy az egyik ezredtől, azért, mert áthelyeztetését sürgettem, itt a képviselőházban kaptam egy sürgönyt, a mit képviselőtársaimnak felolvastam. Másmip megjelent az, hogy sürgönyöztek nekem, de a hadügyminister hivatalosan dementáltatta azt; a szerencsétlen trombitást azonban, a ki nekem azt a sürgönyt az ezredtől elexpediálta, hat hétre becsukatták, (Derültség a szélsőbalon.) Hogy tehát, t. képviselőház, hasonló dolgoknak kitéve ne legyek, nehogy a t. honvédelmi minister úr megint törzstiszteket küldjön hozzám, hogy honnan szereztem az adatokat: előre is kijelentem a parlamentben tartozó komolysággal, hogy nemcsak nem a honvéd törzstisztek köréből, de egyáltalán nem is a honvédség köréből szereztem azokat az okmányokat, a melyeket most itt fel fogok olvasni. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Első része e dolognak szól arról, hogy a magyar királyi honvédség ezredesei fel lettek szólítva, hogy lépjenek át a közös hadseregbe szolgálatra; combinálva ezt azzal, hogy az ő állásaik viszont a közös hadseregből áthelyezett ezredesekkel töltetnek be. Hogy többet ne mondjak : a legközelebbi tábornoki előléptetésre öten vannak előterjesztve, névszerint van szerencsém megnevezni, hogy Pápay is köztük van. (Zaj a szélső baloldalon.) A czél az, hogy a magyar királyi honvédségből, a hol ezek a törzstisztek felnőttek egész az ezredesi rangig, az alkotmány iránti tiszteletben, az alkotmányra tett eskü palládiuma alatt; felnőttek magyar szellemben, hogy a magyar honvédségi intézményt tartsák fenn ; felnőttek azon áldozatok árán, melyeket mi is készséggel szavaztunk meg abban a hitben, hogy a magyar szellem fog ott uralkodni: most importálják őket a közös hadseregbe s onnan ide hozzák a törzstiszteket. Hogy ezen rendeletnek intentiója iránt tisztában legyünk: fel kell azt olvasnom, t. képviselőház — érdekes okmány már csak a magyarság szempontjából is; könnyen rá lehet ismerni, hogy ki fogalmazta. (Derültség a szélső baloldalon.) Ez az okmány így hangzik (olvassa:) »A honvéd kerületi parancsnokságok leirata az ezredesekhez. Budapest 1891. márczius hó. A m. kir. honvédelmi minister úr ő nagyméltóságának folyó hó 5-én kelt 704. eln. számú rendelete szerint, azon czélból, hogy a m. kir. honvédezredesek a magasabb p irancsnoki hatáskörbe vágó teendők tekintetében minél bővebb tapasztalukat és szélesebb körül tájékozást szerezhessenek, kívánatosnak mutatkozik, hogy a közös hadseregbe, mely szervezeténél fogva az említett irányban több alkalmat nyújt, mint a honvédség, bizonyos időre ezredparancsnoki minőségben való áthelye-