Képviselőházi napló, 1887. XXII. kötet • 1891. február 3–márczius 26.
Ülésnapok - 1887-454
454. országos ülés február 7-én, szombaton. 1891. 73 púló túlkiadások elkerülésére. (Egg hang a szélső baloldalon: Azt kéri!) Nem azt kéri, t. ház, mert a t, képviselő xVrnak egész felszólalása oly kiadások ellen irányúit, melyek törvényeken alapúinak ; a törvényben biztosított nyugdíjakat pedig, ha az utalványozás előfeltételei beállanak, megtagadni nem lehet. Különben a t. képviselő ínnak, a ki azt mondja, hogy a ministerek nem tartják szükségesnek a nyugdíjakat indokolni, megint csak azt válaszolhatom, hogy legyen szíves »szükségesnek tartani« elolvasni azon indokolásokat, a melyeket mi beterjesztettünk, nem ezen alkalomból, hanem a költségvetési törvény benyújtása alkalmával. Ezekben a t. képviselő ixr meg fogja találni, hogy a nyugdíjak előirányzatát — a szavakra nem emlékszem, de lényegileg — körülbelül így indokoltuk: Eddig a nyugdíjakat előirányoztuk a megelőző év szükségletének alapján; az időközi növekedésre, valamint azon növekedésre, mely csak a jövőben fog előállni, tekintettel nem voltunk. 1890-re már felvettünk egy részletet ezen különbözet kiegyenlítésére. 1891-ben, ha jól tudom, valamennyi tárczánál egyforma alapokra fektettük a nyugdíj-élői rányzatott: ugyanis nemcsak a megelőző szükségletet irányoztuk elő, mint jövő szükségletet, hanem, miután itt oly szükségletről van szó, mely egyideig még fokozódni fog, előirányoztuk azon többletet is, mely jövőre valószínűleg jelentkezni fog. A képviselő úr, gondolom 360,000 írtra tette az eddigi többletet; az 1891-iki költségvetésben körülbelül ennyivel irányoztuk elő magasabbra a nyugdíj összeget, mint 1890-re. Midőn ezen felvilágosítással szolgálok a t. háznak, egész őszintén meg kell vallanom, hogy magam is nagy súlyt fektetek arra, hogy ezen többé-kevésbbé meddő kiadás ne növekedjék a végtelenbe és e tekintetben módot is kívántam nyújtani arra, hogy a nyugdíjak a legszigorúbban bíráltassanak meg. Nem is a ház határozata alapján, de a pénzügyi bizottságban kifejezett kívánságnak megfelelőleg ugyanis az összes nyugdíjaknak kimutatását terjesztettem elő, ígérvén, hogy ezen kimutatást, nem ugyan évről-évre, de koronként mindig a t. ház elé fogom terjeszteni, azért, hogy annak alapos megbírálása által saját részükről is méltóztassanak közrehatni azon kérdés megoldására, hogy ezen nyugdíj terhet hol és mikép lehetne enyhíteni, (Helyeslés.) De a kormány egy s más intézkedést is tett saját kebelében, bizonyságául annak, hogy nem nézi összetett kezekkel ezen, talán elkerülhető kiadások kérdését. Nevezetesen tárgyalásokat indított meg az iránt, hogy az ideiglenesen nyugdíjazottakat, a kik egyik vagy másik KÉPVH. NAPLÓ. 1887—92. XXII. KÖTET. szolgálati ágban a további szolgálatra alkalmatlanoknak nyilvállítattak, nem lehet-e egy másik szolgálati ágnál alkalmazni azon czélból, hogy nyugdíjuk, vagy ennek nagy része, megtakarítható legyen. (Helyeslés jobb felöl.) Azt hiszem, hogy ezen intézkedések elég bizonyítékát szolgáltatják annak, hogy a kormánynak is az a törekvése, hogy a nyugdíjak a végtelenségig ne fokozódjanak. (Helyeslés.) Kérem a t. házat, hogy ezen felvilágosítások után a jelentést tudomásul venni méltóztassék. (Helyeslés jobb felöl.) Balogh Géza jegyző: Horánszky Nándor! Horánszky Nándor: T. ház! (Halljuk!) A felmerült vita következtében csak pár megjegyzésre leszek bátor igénybe venni a t. ház figyelmét. Legelőször is a t. pénzügyminister úr felszólalása következtében kénytelen vagyok a tényállást a nyugdíjazásra vonatkozólag oda rectificálni, hogy 1891. évre sem nyugszik egyenlő alapon a különböző ministeriumok részéről előterjesztett nyugdíj előirányzat, a mennyiben az egyik minister a megelőző év végéig, a másik a költségvetés készítése évének május haváig, a harmadik ismét még előre is combinálva veszi fel a nyugdíjazásra szükséges előirányzati összegeket. Egy alkalommal már voltam bátor a t. házban felemlíteni annak a szükségességét, hogy igen czélszeríí volna az előirányzatokat minden ministeriumban egyenlő alapra fektetni, mert legalább tájékozást nyerhetnénk arra nézve, hogy az előirányzatok a pénzügyi évnek melyik hónapjáig terjednek, tehát reális alapon nyugszanak-e vagy sem. Egyébiránt, t. ház, nem ez a fő oka annak, hogy felszólalok, hanem más. A t. pénzügyminister úr ugyanis szíves volt — és ezért őt méltó köszönet illeti — előterjeszteni a nyugdíjasok jegyzékét, a mint az a múlt év végéig tényleg az államháztartásra nehezedett. Én voltam ezt bátor annak idején a pénzügyi bizottságban kérni; még pedig azon oknál fogva mert értesüléseim voltak, hogy vannak egyének, (Halljuk!), kik nyugdíjt húznak és e mellett más állásban állami szolgálatban rendes fizetés mellett alkalmazva vannak. (Felkiáltások: Úgy is van!) Azt gondolom, hogy ez még sem engedhető meg. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Sőt tovább megyek, még az sem engedhető meg, hogy valaki nyugdíjaztassék, mielőtt munkaképtelenné válnék, vagy az az idő bekövetkeznék, midőn az illető nyugdíjazását kérheti. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Még kevésbbé engedhető meg azután az, hogy egyes egyének az állam pénztárából kétféle fizetést húzzanak, még pedig egy felől nyugdíjat, más 10
