Képviselőházi napló, 1887. XXII. kötet • 1891. február 3–márczius 26.

Ülésnapok - 1887-451

44 451. országos ülés február 4-én, szerdán. 1801. Beöthy Ákos és b. Kaas Ivor t. képviselőtársaim az általános munkásegylet védelmére keltek. Én, t. ház, nem szeretek ugyan többet mondani az ilyen kérdésekben, mint a mennyi elkerülhetlenül szükséges; de mégis bátor vagyok állításaikkal szemben egy kis kritikát gyakorolni. Először is az általános munkás segélyző egylet azon szervezetben, melylyel ma bír, hogy tudniillik az egész országban hálózata van s 40 fiókkal rendelkezik, igénytelen véleményem szerirt a czél természetének nem megfelelő szervezet; mert a betegedési esetek helyhez vannak kötve s a betegsegélyezés nem eszközölhető és nem ellenőrizhető egy központosított egyletben. Másfelől a betegsegélyezés semmiféle összeköttetésben sem áll az önképzéssel, a felolvasásokkal és effélékkel. És propter bonum pacis csak azért, hogy ne bolygassak oly dolgokat, melyek ide nem tartoznak, tegyük fel, hogy azon önképző foglalkozások, melyeket az általános munkás segélyző-egylet tart fenn, csak ártatlan elmélkedések például az időjárásról, az ipari dolgokról, az erkölcsi feladatokról, az ember rendeltetéséről és boldogulásáról, a családi élet szépségéről és holmi effélékről; de mert tagadhatatlan, hogy ezen foglalkozások a betegségélyt'zéssel összeköttetésben nem állanak (Helyeslés jobb felöl), kérdem: czélszerű-e, hogy a betegek segélyezésére gyűjtött pénzt ez egyletek — ha egyébre nem is — de egy terem fentartására, világítására, fűtésére és más ily kiadások fedezésére fordítják? Helyes és czélszertí-e, hogy azon egyének, kiknek feladatuk, rendeltetésük azon betegsegélyző pénztárnak és ügyeinek vezetése, kezelése, idejüket az önképzés ügyének fejlesztésére fordítsák? Ez két külön feladat, melyeket összekötni egyáltalában nem lehet (Igaz! Úgy van! jobb felöl.) Akkor volna rossz a törvényjavaslat, ha heterogén feladatokat felkarolva, azok megvalósítására törekednék, mikor czélja csupán a munkások segélyezése. (Helyeslés jobb felöl.) Hogyha a munkások betegsegélyezési ügyét terjeszteni akarjuk, a létező egyletek felkarolását csak akkor respecfcálhatnám, hogyha azok a czélnak szentelnék összes tevékenységöket. Azt hiszem tehát, hogy mindaz, a mit a törvényjavaslat érdemleges intézkedései ellen felhoztak, az nem ellene, hanem a mellett bizonyít, hogy ne Gaal Jenő határozati javaslatát helyeseljem, hanem a törvényjavaslatot fogadjam el a részletes tárgyalás alapjául. (Helyeslés jobb felöl) Tisza István .' (Halljuk! Halljuk!) A lehető rövidséggel óhajtok némely megjegyzést tenni, kapcsolatban az előttünk fekvő törvényjavaslattal. Feladatomat nagyon megkönnyítve érzem az által, hogy az előttem szólott t. képviselőtársam, első sorban pedig a t. kereskedelmi minister úr, azon érdemleges észrevételekre, melyek szorosan a tárgyra vonatkoznak, teljesen megfelelt. E tekintetben tehát az én csekélységemre ágyszólván semmi sem maradt. Ennélfogva egész röviden kijelentem, hogy a törvényjavaslatot Gaal Jenő képviselő úr határozati javaslatának mellőzésével általánosságban elfogadom. (Helyeslés jobb felöl.) De tartozom egész őszinteséggel kijelenteni azt is, hogy elfogadom azt, daczára annak, hogy az nem minden tekintetben felel meg felfogásomnak és hogy azzal nem minden tekintetben tudok egyetérteni. Most nem akarok belebocsátkozni annak fejtegetésébe, hogy ezen felfogás mennyire helyes, vagy mennyiben helytelen; egyszerűen a tényt constatálom és azt indokolom, hogy ennek daczára is nem a határozati javaslatot, hanem a törvényjavaslatot szavazom meg. (Halljuk! Halljuk!) Én tudniillik azt hiszem, hogy ha abban a meggyőződésben van valaki, hogy a törvényjavaslat bizonyos része tökélesbítésfc kivan, de a mellett annak alapelvével egyetért: akkor arra, hogy e tökéletesbülés bekövetkezzék, leghelyesebb eljárás a törvénynek mielőbbi életbeléptetése; mert az élet lesz a legjobb mester e tekintetben és az ott szerzendő tapasztalatokban és azon erős és biztos kézben bizom én, a mely a végrehajtást foganatosítja. Rövid néhány évnek tapasztalatai után a törvény vagy más alakjában, vagy módosítva, de mindenesetre oly alakban lesz a szerzett tapasztalatok alapján előttünk, a mely a mi viszonyainknak meg fog felelni. Én tehát, t. ház, az élettől várom a javulást és nem a határozati javaslattól, mert annak legnagyobb részével egyet nem értek és azt inkább a törvényjavaslat rontásának, mint javításának tartom. (Helyeslés jobbról.) De nem várhatok a határozati javaslat elfogadásától eredményt azért sem, mert abban jóformán csak Gaal Jenő t. képviselő úr egyéni nézetét látom kifejezve, mivel a saját pártjabeli szónokok is, a kik a kérdéshez hozzászólottak, oly ellentétes nyilatkozatokat tettek, a melyeket kiegyeztetui a legnehezebb probléma lenne. (Úgy van! jobb felöl.) Először is helytelennek tartom a kihagyásokat, melyeket indítványoz, mert a kötelező biztosítás legnagyobb akadályát úgyis a biztosítottak csekély száma képezi. Mennél inkább leszállítjuk, apasztjuk ezek számát s mennél több kathegoriát elimináluuk: annál nehezebb, tökéletlenebb lesz a megoldás. A mi pedig az összhangot illeti: már itt a kihagyás pontjánál ellentét mutatkozik, nem a különböző pártok, hanem az igen t. mérsékelt ellenzékhez tartozó képviselő urak felfogása között. Gaal Jenő t. képviselő úr kihagyatni kívánja a kereskedősegédeket és tanonczokat;