Képviselőházi napló, 1887. XXII. kötet • 1891. február 3–márczius 26.

Ülésnapok - 1887-451

íz 451. országos ülés február 4-én, szerdán. 1891. sítva s nem is valósíthatók; sőt ezen irány ellen nálunk a munkások között is örvendetes reactio keletkezett. A nálunk felállított program m ok egészen más természetűek, mint azok, melyekkel a törvényhozások másutt foglalkoznak s melyeket a munkások másutt a magukénak nyilvánítanak. Ott politikai tekintetben kivannak általános szavazati jogot, ipari szervezet tekintetében munkabíróságot, még pedig nemcsak békéltető, hanem béreket diktáló feladattal; kívánják a gyári felügyeletnek a munkásokra való átruházását; a nyolcz órai munkát és a rendkivííii munka szabályozását; követelik az öszszes közmunkát a munkásszövetkezetek számára ; a nyereségben való részesedést minden koczkáztatás nélkül. Gazdasági tekintetben jelszavuk : a tőke elleni küzdelem, a minek egyszerit ér telnie a confiseatio; a földbirtokkal szemben követelik a föld nationalisálását: a mi nem egyéb, mint a közösség kimondása, a birtok elkobzása. Ily programmpontok léteznek és azzal tisztában kell lennünk, hogy palliativ rendszabályok és a munkásokat csak mellékeién érdeklő intézkedések által e j)rograinnrpontokat ki nem csikarhatjuk soha a munkásizgatók kezeiből. Épen azért kétszeresen szükséges ez izgatókkal szemben kimondani, hogy e programmpontokat, legalább a magyar törvényhozás, magáévá tenni nem fogja. (Helyeslés.) Igaz, hogy van egy általános és nagyon népszerű jelszó, melyet, fájdalom, e házban is igen gyakran hallunk : a gyengét védni kell az erős kizsákmányolása ellen. Csak az a kérdés: mit értünk gyenge és mit kizsákmányolás alatt ? Mert jól mondták tegnap is e házban, hogy nem lehet általános jelszavakat kidobni, mert azokból messzemenő következtetéseket vonhatnak azok, a kik e jelszavak értékét nem ismerik. Azt mondják, gyenge a munkás és ezért segítsünk rajta. Untalan tapasztaljuk, hogy mindazon kis rendszabályok, vagy akár mélyebbre ható intézkedések, melyeket a munkások érdekében teszünk, mindig a kisiparosnak és általában az iparnak rovására történik. Kérdés : oly erős-e nálunk a kisipar és a gyáripar, hogy azt a munkással szemben oly mértékben lehet igénybe venni, mint eme jelszó követeli? Aztán azt mondják, hogy védeni kell a gyengét, a kisbirtokost és tudjuk azt, hogy minden ily rendszabály részben a közép-, részben a nagybirtok rovására vezet. Már most az a kérdés: nemzeti érdek-e és a nagybirtoknak egyes társadalmi osztályok számára való külön felhasználása és külön megkezdhetése indokolt-e? így, t. ház, minden egyes társadalmi rétegen végig lehet menni és hogyha gr. Károlyi Sándor t. képviselő úr azt mondja, hogy Angliában megindult már a küzdelem: ez azt bizonyítja, hogy minél mélyebbre hatolunk, a társadalom annál széttagoltabb lesz és minél speciálisabb szempontokból akarunk egyes intézkedéseket egyes társadalmi osztályok számára hozni, aunál egyoldalúbban járunk el és annál mélyebbre ható elkülönítéseket és annál veszedelmesebb következményeket fogunk előidézni. Igaz, hogy a kizsákmányolási törekvéseknek némely, moraliter mindenesetre elítélendő, sőt sokszor jogosultan rendőrileg is eltiltandó, vagy pediglen egészségügyileg műhely- vagy gyárberendezés tekintetében módosítandó formái előfordulnak Magyarországon is; de ne méltóztassanak e tekintetben is általános jelszavak után menni, mert az a csúnya kizsákmányolás, melyet Angliában sweating sysiem-nek neveznek, az Magyarországon alig fordul elő. Mondhatom, hogy egyes kivételektől eltekintve, inkább lehet állítani azt, hogy a munkás diktál a gyárosnak és a segéd az iparosnak, mint megfordítva és bátran merem állítani, hogy diktál nemcsak fizetés, hanem idő és kényelem tekintetében is. A mi pedig az izzadást illeti, az tagadhatatlan, hogy physicumunk rovására dolgozunk mindannyian a mi társadalmunkban, a ministerektől kezdve a képviselőig és a képviselőtől le egész az utolsó munkásig. A társadalmi viszonyok széles Európában és így nálunk is olyanok, hogy bizony izzadunk folytonosan, mikor dolgozunk; de a humanismus egyes társadalmi osztályok érdekében oly messzire még sem vihető, hogy megfeledkezzünk arról, hogy ez mindnyájunk közös sorsa és ha önmagunkon nem tudunk segíteni a dolog természeténél fogva, ne nyúljunk mesterséges rendszabályokhoz azok érdekében, kik tulajdonképen még jobban vannak hozzá edz ve az izzadáshoz, mint mi mindnyájan. Én tehát azon törvényjavaslatokat, a melyekkel a múlt napokban és most foglalkozunk és hozzáteszem a balesetek biztosításának megoldását is, nem tekintem valami magas socialis probléma megoldásának ; hanem tekintem részben a helyes, észszerű' egészségügyi politika egyik követelményének, bár új formájában, részben a szegény ügy újabb formában való megoldásának. Ebből a szempontból kívánom a maga szerény czíme szerint tárgyalni és ebből a szempontból tartom szükségesnek és hasznosnak ezt a törvényjavaslatot is. Méltóztassék megengedni, hogy a javaslattal egészen röviden foglalkozzam. Röviden foglalkozhatom vele azért, mert valóban szép és tárgyilagos fejtegetésidiben lényege és lényegesebb intézkedései mindkét részről meg lettek vitatva. Ennek következtében én csak a főbb pontokra nézve azt az egy pár" észrevételt kívánom