Képviselőházi napló, 1887. XXII. kötet • 1891. február 3–márczius 26.

Ülésnapok - 1887-451

32 4S1. országos ülés február 4-én, szerdán. 1891, köszönettel veszek minden segédkezést, mely a végből nyújtatik, hogy a szőnyegen levő kérdés mennél sikeresebben legyen a törvényhozás által megoldható. A törvényhozás által mondom; mert ha van valamely törvényjavaslat, úgy ez ÍIZ, mely míg egyfelől valóban az életnek szól, másfelől nagyon is rászorul arra, hogy a tör vényhozás által a lehető legrészletesebben megállapíttassék. Az előttem szólt t. képviselő úr ismételten felhozta, hogy itt a törvényhozás csak a keretet szabja meg, a lényeget, a dispositiot a minister a felhatalmazás útján magának tartja fenn. Nem kívánok ezekre a parlamentalis szólásformákra bővebben visszatérni, csak azt eonstatálora, hogy ez a törvényjavaslat a maga kilenezven és egynéhány szakaszával minden irányban részletes dispositiókat tartalmaz. Ministeri felhatalmazásról itt csak annyiban van szó, a mennyiben ezt a törvényjavaslatnak a gyakorlati életre való alkalmaztatása okvetetlenül megkívánja. T. képviselő társam azt mondja, hogy ily alkotások körűi, a mennyire csak lehetséges, a parlament vétessék igénybe. Tökéletesen igaza, van, »A mennyire csak lehetséges.« Tehát lehetetlenre egyáltalában ne kívánja a törvényhozást igénybe venni. Mielőtt az itt felhozott részletekre rátérnék, általánosságban csak röviden kívánom jelezni azt az álláspontot, melyet a törvényjavaslat előkészítésénél és további tárgyalásánál elfoglaltam. (Halljuk! Halljuk!) Ma és tegnap is azt hallottam, hogy külföldi példák után indultam. Jelesen azt mondták, hogy osztrák mintát másoltam, holott a külföldi intézkedések jók ugyan a tanulmányozásra, de kritizáljuk erősen, mielőtt a hazai talajba átültetjük. Bátor vagyok a t. házat arra figyelmeztetni, hogy én csakugyan így jártam el; ellenben, a kik nekem ezt a tanácsot adták, nem jártak cl ezen tanácsukhoz illő következetességgel; a mint ezt bátor leszek a részleteknél bebizonyítani. Midőn ugyanis évek hosszú során át hangsúlyozták a törvényhozásban, még pedig minden oldalról ezen törvényi avaslat megalkotásának szükségességét, midőn az 1884: XVII. t.-cz. 142. §-a maga is utal erre és én átvettem a kereskedelmi és iparügyek vezetését és átnéztem az ez irányban összegyűjtött anyagot: nemcsak a külföld e nemíí példáinak tanulmányozásába bocsátkoztam, hanem különös gondot fordítottam a hazai viszonyok közvetlen tanulmányozására és megértésére. És itt az előttem szóltt. képviselőtársam egy megjegyzésére kell közbevetőleg nyilatkoznom. Ö egy munkásküldöttség által beadott kérvény nyomán nyilatkozott és az ezen küldöttséggel való érintkezéséből vont le következtetéseket, a melyeket a törvényjavaslat ellen használt fel. Nem vitatom, hogy a munkások értelmes, derék emberek és hogy különösen azok, a kiknek kérésük volt a képviselő úrhoz, kétségkívül okosan is beszéltek; de ebből nem következik az, hogy a képviselő úr már az egész munkáskérdést ismeri és hogy ezen egész kérdést felölelni képes. Ehhez valóban az szükséges, hogy az ember a gyakorlati életet a legmesszebb menő részleteiben tanulmányozza és hogy ne jusson egyéb következtetésekre, mint a milyeneket a gyakorlati élet nyújt; de aztán minden ízében, mert azt hiszem, hogy ha valahol, úgy ezen a téren a legnagyobb óvatossággal kell eljárnia a törvényhozásnak. (Élénk helyeslés.) Midőn így, a mennyire csak lehetett, elkészülve a gyakorlat tanulmányozásával, e törvényjavaslatot alapelveiben kidolgoztattam : amint őszintén megvallom, a szomszéd állam törvényhozását vettem mintáid. Vettem pedig nem csak azért, mert itt már kijelölt út állott előttem; hanem, mert a viszonyok közt való hasonlatosság meg van; és mert arra, hogy a szomszéd állam törvényhozására tekintettel legyünk, a mi körülményeink is nagyon figyelmeztetnek. (Helyeslés.) De ezzel nem elégedtem meg, hanem — és ezt nem is nehéz constatálni— változtatásokat tettem a törvényjavaslaton épen azon czélból, hogy azt egészen a mi hazai viszonyainkhoz alkalmazzam. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Azt, hogy én az osztrák törvényjavaslat beosztását, illetőleg az az által megjelölt utat tartottam szem előtt, önök hibáztatják. Igazolni fogom, hogy helyesen tettem. De azoknak, a kik ezt hibáztatják, legalább következeteseknek kellene lentdök és nem volna szabad oly mintákra hivatkozniuk, a melyek a mi viszonyainkra egyáltalán nem alkalmazhatók. Azt mondják ugyanis, hogy az angol példát kellett volna követni, azután pedig a német törvényre emlékeztető részletes javaslatot tesznek. Kérdem: hol van itt a következetesség ? Először is angol viszonyokról beszélni, midőn ezt a kérdést rendezni akarjuk, nagy tévedés. Tévedés az angol társadalom működését a mi társadalmunkéval összehasonlítani. A mi társadalmunknak e téren sokkal nagyobb és nehezebb feladatai vannak, de a melyeket az angol társadalom az idők folyamán könnyűséggel oldott meg. Az angol társadalom szívósságát és munkaerejét és általában mai feladatait egészen másképen kell megítélni, mint a mi társadalmunkét mai helyzetében. És ha továbbá nem e szomszédos állam példája után indulunk, miért kellene nekünk épen a németet követni? A mint ki fogom mutatni, épen a Németországból átvett disposi-