Képviselőházi napló, 1887. XXII. kötet • 1891. február 3–márczius 26.

Ülésnapok - 1887-470

384 470. országos ülés márenlns 7-én, g&omhaton. 1891. sen az illető testületeknek megküldetnek, hogy azok véleményüket előterjeszthessék. Hiszen midőn az ügyvédi rendtartásról van szó, nem tartja-e az igazságügyminister ár kötelességének a teendő változtatásokat az ügyvédi kamarákkal közölni? (Úgy van! a szélső haloldalon.) Vagy midőn a kereskedelmi minister úr a kereskedelmi kamarák szabályozására vonatkozólag változtatásokat akar tenni: nem tartja-e illőnek, hogy előbb az érdekelt testületeket meghallgassa? (Úgy van! a szélső baloldalon.) Van-e tehát túlzás abban, ha azt mondom, hogy miután itt egy, nem rövid idő, nem néhány évtized óta fennálló intézményről van szó, hanem olyanról mely úgyszólván a magyar nemzettel egyidejűleg született, (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) melynek mi csak gyermekei vagyunk itt; mert hiszen a parlamentnek szülő-anyja ez az intézmény; mondom, midőn ily intézménynek, feltéve az önök reménye szerint, jó irányban való megváltoztatásáról van szó: nem illő-e, nem követeli-e meg a politikai ildomosság, a politikai tisztesség, hogy meghallgassuk azokat a hatóságokat, a melyeknek létalapját változtatjuk meg? (Élénk helyeslés a szélső baloldalon) És azután engedjen meg nekem a t. ministerelnök úr, hogy szokásom szerint egészen nyíltan szóljak a dolognak taktikai részéről is. (Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon.) Én taktikailag is nagyon rossz politikának tartom a kormány részéről, hogy ezen az úton akarja ezt a javaslatot force-irozni. A nyáron át a hírlapok tele voltak azzal és a kormánypárti lapok már vezérczikkeztek is arról, hogy a függetlenségi és 48-as pártnak az a szándéka, hogy ezt a törvényjavaslatot semmi szín alatt sem engedi keresztül és hogy mindenféle obstructionalis eszközhöz fog nyúlni. Én — megvallom — ily elhatározásról nem tudok előzetesen semmit; de ha a kormány csakugyan azt hiszi, hogy ilyen szándék fenn forog: ennek nem úgy lehet elejét venni és ezt nem úgy lehet megváltoztatni, hogy most már nyakra-főre sietteti, force-irozza a törvényjavaslat keresztűlhajtását és eltér azon úttól, a mely a dolog természete szerint indieálva van. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Mi lesz ennek következménye? Az, hogy még az is, a ki ilyen eszközre nem is gondolt, kénytelen lesz erre rágondolni és szemben az ily eljárással, hazafiúi kötelességének tekinteni, hogy minden törvény adta eszközzel éljen abból a czélból, hogy megakadályozza, míg csak lehet, hogy e javaslatból törvény ne váljék. (Élénk helyeslés. Úgy van! a szélső baloldalon.) Ez lesz a következménye azon eljárásnak, ha a t. kormány a legméltányosabb és legmérsékeltebb alakban előadott ezen kérésnek nem enged. Mi veszteség származnék abból, ha akkor, midőn a t. kormány a közigazgatási bizottsághoz kéri utasíttatni a javaslatot, egyidejűleg — kívánságunkhoz képest — intézkednék az iránt is, hogy az megküldessék az érdekelt hatóságoknak is, hogy azok azon idő alatt, míg a bizottsági tagok tanulmányozzák a javaslatot, ahhoz hozzászólhassanak és véleményeiket elmondhassák; mert még az anticipált tapsok dácsára is remélem, hogy a bizottság tagjai nem fognak vakon belemenni a tárgyalásba, hanem tanulmányozni fogják a javaslatot, mihez, mert codesről van szó, idő kell. (Úgy van! a szélső báloldalon.) Méltóztassanak példát venni a többi államokról, a melyek a legutóbbi években egymásután megváltoztatták administrationalis szervezetöket, mennyi előkészületet tettek erre és mennyi idő kellett ahhoz? Ugyan kérdem a t. ministerelnök úrtól: ' mióta foglalkozik a kormány ezzel a kérdéssel? (Halljuk! Halljuk!) Hiszen évek óta foglalkoztak önök ezzel és mint tudjuk, már az önök kebelében is igen sok Stádiumon ment keresztül a javaslat. Midőn tehát önöknek is esztendőkre volt szükségük: hogyan sokälhatják, ha mi mindössze néhány hónapot, vagy pláne, a mint Holló Lajos t. barátom mondta/ alig két hónapot kérünk a törvényjavaslatnak megvitatására ? Hiszen ez csakugyan minimuma annak, a mit az ellenzék kérhet, Én ennélfogva azt hiszem, hogy a t kormány magának a javaslatnak érdekében még taktikai szempontból is sokkal helyesebben tenné, ha ezen igen szerény kérésünket kielégítené. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Én tehát a magam részéről is kérem a t. házat, hogy minden daczoskodás nélkül méltóztassék ezen méltányos indítványt elfogadni. (Éleik helyeslés a szélsőbalon.) Varasdy Károly jegyző: Asbóth János! Asbóth János: T. ház! (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon. Mozgás és felkiáltások a szélsőbalon : Halljuk Domahidyt! Elnök csönget.) Ha valaha volt Magyarországon reform, a mely nem volt improvisált, a mely elő volt készítve, meg volt érlelve a közvéleményben, átment e köztudatba és organicus fejlődés útján alakúit: akkor épen a most benyújtott közigazgatási reform az. (Úgy van! Úgy van! a jobboldalon. Élénk mozgás és zaj a szélső baloldalon.) 1872. óta foglalkozik vele Magyarországon a politikai világ ; ezen idő alatt meg volt vitatva a ház előtt, tárgyalva volt enquéte ékben, a közönség széles rétegei előtt programmbeszédekben és a sajtóban: tehát bátran el lehet mondani, hogy 1872. óta folyton napirenden volt. (Zajos nyugtalanság a szélsőbalon. Elnök csönget. Kun Miklós többször közbeszól.) Elnök! Kérem a képviselő urakat: ne szóljanak belé, mert a törvényjavaslatot tulajdonképen még egyik oldalon sem ismerik. Asbóth János: Kun Miklós képviselő úr