Képviselőházi napló, 1887. XXII. kötet • 1891. február 3–márczius 26.

Ülésnapok - 1887-470

382 470. ©rsiágos ülés márefAm 7-én, szombaton. 1891. az igen t. ministerelnök úrnak azon előterjesztéséhez, hogy a beterjesztett törvényjavaslat előzetes tárgyalás végett a közigazgatási bizottsághoz utasíttassák, hozzájárulok; csupán egy kiegészítést vagyok bátor ahhoz indítványozni és kérni a t. házat, hogy azt elfogadni méltóztassék. (Halljuk! Bálijuk!) A törvényjavaslat nagy fontossága az egész ház előtt ismeretes, mert hiszen az századokra kiható alkotás ]esz és nemcsak a törvények egész sorozatát fogja maga után vonni, hanem egyúttal közintézményeinknek a hozzá való átalakítását fogja kívánni. A nélkül, hogy a törvényjavaslat tartalmát bármi tekintetben most bírálni akarnám, azt mindenesetre meg kell most vizsgálni, hogy azon előleges feltételek, melyek egyáltalán a törvényalkotás sikeréhez tartoznak, ezen törvényjavaslatnál megtartattak-e ? Látjuk az igazságügyminister ár törvényalkotásainál, hogy a nagyobb szabású törvényjavaslatok előkészítése mily fontos processuson megy keresztül. Látjuk, hogy az elvek mindenekelőtt megállapíttatnak az arra leginkább hívatottak részéről, a kidolgozás azután részenkint történik; és midőn mindez megvan, akkor a javaslat, mint előadói javaslat, nyilvánosság elé bocsáttatik és a közvélemény annak bírálatára feihívatik, hogy úgy az illető szakközegek, mint a sajtó, a gyűlések és a nagy közönség azzal szemben álláspontot foglalhassanak el. Ezek kifejezett véleménye alapján azután ez az előadói tervezet újabb correctio alá vétetik és csak akkor kerül a ház elé, mint törvényjavaslat. Ez a törvényalkotás rendes processusa. Ha a jelen esetben már ezen út követhető nem is lesz, a mennyiben az előadói javaslat már nem a kívánatos módon jött létre, mégis ezélszerű lenne legalább utólag mindazt megtenni, a mi a jó törvényalkotás sikerének érdekében szükséges, a jelen esetben különösen azon oknál fogva is: mert a közigazgatási rendezés terén a sikertelen alkotásoknak máris egész sorozatával állunk szemben. A törvényhatóságok ugyanis rendeztettek már 1870-ben; azután átalakíttattak 1876-ban, mikor a közigazgatási bizottság alkottatott; és ismét rendeztettek 1883-ban, mikor a terheknek az állam részére való elvállalása történt; végre 1886-ban az egész közigazgatásra kiható új szervezés következett be, mely alkotásokról önmaga a kormány is elismeri, hogy azok sikertelenek voltak és azért jelenleg újabb organicus alkotásba kivánja a törvényhozást belevinni. Ha tehát ugyanezen kormány elismeri az ö előzetes törvényalkotásainak sikertelenségét: akkor meg kell követelni az összes előzetes garantiákat arra, hogy a jelen esetben a törvényalkotás módja tekintetében a legnagyobb biztosság és a legsikeresebb út kivettessék. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) T. ház! A parlamentnek a maga souverainitását senki kétségbe vonni nem akarja és magam is azt kívánom, hogy véglegesen a törvényhozás maga állapítsa meg a törvény szövegét ; azonban épen a törvényhozás tekintélyének fentartása érdekében van az, hogy a törvényjavaslat előbb megérleltessék és kellőleg előkészíttessék és mint ilyen kész javaslat kerüljön tárgyalás alá. Már pedig, ha mi egyszerűen előállunk a törvényalkotás oly módjával, hogy egy főből - kipattant törvényjavaslat a közvélemény minden tüzetes megérlelése nélkül, minden előzetes tárgyalás nélkül bocsáttassák a parlament megvitatása alá: akkor ezen előzetes feltételeket távolról sem tartottuk meg. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Azért a magam részéről bátor vagyok hozzáfűzni a t. minister úr előterjesztéséhez és indítványához, miszerint az elkészített törvényjavaslatot a törvényhatóságoknak küldje meg. (Élénk helyeslés a szélső bal oldalon. Mozgás a jobboldalon.) A közvéleménynek időt és alkalmat kell engedni, hogy a kérdéssel foglalkozzék; a ház és annak bizottsága pedig a megérlelésnek bizonyos módozata után vegye a javaslatot tárgyalás alá. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Én sem kívánom azt, hogy a tárgyalások bizonytalan időre elhalasztassanak ; csupán azt óhajtom, hogy meg legyen a kellő idő, hogy a bizottságnak és a háznak minden tagja a kérdés minden részletét behatóan megismerje és ismerje mindazon faetorok véleményét is, kik e kérdéshez hozzászólani hívatva vannak. Azért a magam részéről csupán azt óhajtanám, hogy a bizottság meghatározott ideig — a magam részéről két hónapnak tartom azt az időt, a mely elégséges lenne — ne vegye a javaslatot tárgyalás alá, hanem addig a közvélemény nyilatkozása lehetővé tétessék. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Bátor vagyok tehát a következő indítványt, illetőleg módosítványt beterjeszteni: (olvassa) »Utasíttatik a kormány, hogy a vármegyék közigazgatásának rendezéséről szóló törvényjavaslatot a törvényhatóságoknak küldje meg; s utasíttatik a bizottság, hogy a törvényjavaslat tárgyalását május l-éig meg ne kezdje.« (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Balogh Géza jegyző: Csanády Sándor! (Mozgás a jobboldalon.) Csanády Sándor: Na csak rajta! (Zaj a jobboldalon. Felkiáltások: Rendre! Elnök csenget.) Hát ne zúgjanak! Nem a képviselőházba való eljárás ez, ez korcsmába való eljárás! (Élénk felkiáltások a jobboldalon : Rendre! Rendre! Nagy zaj.) Elnök: Kérem a képviselő urat, ezen ki-