Képviselőházi napló, 1887. XXII. kötet • 1891. február 3–márczius 26.

Ülésnapok - 1887-468

468. orseägos ülés márczlna é-én, szerdán. 1891. 361 tiój&nak előmunkálatai közé — helyesen — az is tartozott, hogy a talaj összealkotása rendszeres próbafúrások segítségével földeríttetett; tekintettel arra, hogy e próbafúrások világosan és kétségbevonhatatlanul tanúságot tettek arról, hogy különösen a parti építkezések — csupán arra a vastag agyagrétegre alapozhatok biztosan, mely a Tisza medre alatt fekszik — ellenben az a felsőbb agyagréteg, mely a Tisza medrébe kifut, az alatta levő mozgó mosóhomokréteg miatt, biztos alapzásra nem alkalmas; tekintettel arra, hogy e felső agyagrétegre való alapozás helytelensége épen a próbafúrások tanúságánál fogva világosan előre látható volt, ennek daczára a szegedi rakpart mégis erre az ismert, teljesen alkalmatlan rétegre építtetett; tekintettel továbbá arra, hogy a rakpart összeomlásának oki megvizsgálására kiküldött szakbizottság hivatalos jelentésében világosan reá mutatott arra is, hogy a rakpartnak a hibás alapozáson kivül, a meredek /alrendszer szerint való fölépítése sem a partbiztosítás, sem a forgalom érdekének nem felelt meg s csupán a nagyon is kétes-értékű úgyneyezett »aesthetikai« szempont lehetett — a legfontosabb érdekek ellenére — döntő; tekintettel végre, hogy itt az előrelátható baj nemcsak hogy nem előztetett meg, hanem egy merőben hibás, a legfőbb biztonsági és forgalmi érdekeket sértő építkezési rendszerrel még öregbíttetett is s hogy mindez együttvéve az intéző és szakközegek mulasztását, tehát felelősségét is kétségtelenné teszi: mindezeknél fogva kimondja a képviselőház, hogy a szegedi rakpart új kőhányására fordított összeget olyannak tekinti ugyan, mely Szeged városa időleges biztosítására szükséges volt; de az állampénztárt nem terhelheti jogosan, mert az építést intéző és végrehajtó szakközegek mulasztásából ered; ennélfogva utasítja a kormányt, hogy a felelősség elve alapján tegye meg a szükséges intézkedést, hogy a közreműködött intéző és szakközegek felelősségre vonassanak. Végre útasíttatik a kormány arra is, hogy az ügy elintézéséről annak idejében a képviselőháznak jelentést tegyen. Beadja: Herman Ottó, Papp Elek, Vécsey Endre, Papszász Károly, Hentaller Lajos, Csanády Sándor, Meszlényi Lajos, Madarász Imre, Szederkényi Nándor, Madarász József, Petrich Ferencz.« Gr. Bethlen András földmívelési minister: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Herman Ottó képviselő úr beszéde és határozati javaslata tulajdonképen nem a jelenleg tárgyalás alatt lévő jelentésre, hanem inkább a hivatali elődöm által a múlt év kezdetén a t. háznak benyújtott ec ügyben való jelentésére vonatkozik, melyet a ház EÉPVH. MAPLÚ 1887— 9± XXil. KÖTET. annak idején tudomásul is vett és melynek alapján a ház a ministernek a kért fölhatalmazást megadta. A jelentés főbb momentuma abban áll, hogy a sürgősen foganatosítandó munkákra 142 ezer forint kiadassák és a rakpart teljes biztosítására még szükséges 484 ezer forintnyi munkálatok pedig, a mint azt a mérések, a műszaki munkák megengedik, lehetőleg rövid időn foganatba vétessenek. A t. képviselő úr mindenekelőtt a szakértők véleményére hivatkozik. Ezen ministeri jelentés azonban kizárólag ezen szakértők véleményén alapszik és én nem tételezhetem fel azt, hogy Klimm Mihály műegyetemi tanár úrnak más véleménye lett légyen akkor, mikor négy szem közt beszélt Herman képviselő úrral, mint mikor hivatalos jelentését szerkesztette. (Helyeslés jobb felől.) E jelentésben — a főbb dolgokat emelem csak ki — ez foglaltatik: »Az eljáró bizottság ezek szerint kétségtelennek találta, hogy a szegedi kőpartnak megsüppedését sem a tervezett méretek elégtelen volta, sem pedig az alapozáshoz és falazáshoz felhasznált anyagok és munkák rosszasága nem okozta; toyábbá a partcsúszamlások bekövetkezését előre látni nem lehetett.* Ez szolgáljon válaszúi a második megjegyzésre. Es végre az foglaltatik benne, hogy »a Tiszánál gyakrabban előforduló partsüppedések olyan geológiai processusokra vezethetők vissza, melyeket teljesen megszűntetni sok esetben nem lehet.« így tehát azt hiszem, hogy a szakértők véleménye nem a képviselő úr nézete mellett, hanem a kormány eljárása mellett szólanak. (Helyeslés jobb felöl.) Ha indokolt volna visszamenni arra a kérdésre, hogy a szegedi rakpart miért építtetett ily méretben s miért nem máskép; vagy hogy ha ma kellene azt építeni, miért kellene azt másképen építeni s nem úgy, a hogy épült — a másképent különben nem méltóztatott a képviselő árnak definiálni — : arra csak azt lehet mondani, hogy az a második, solid, s a Tisza medre alatt levő agyagréteg oly mélyen fekszik, hogy a rakpartnak arra való alapozására szükséges költségek tetemesen felülmúlnák az eddig befektetett költségeket, hozzáadva azt a fél milliónyi kőhányási költséget, a melylyel a rakpart állandósága biztosítandó. Az előttünk fekvő törvényjavaslat tárgya tulaj donképeii a következő. A rakpartnak nem egész mentén, hanem egyes szakaszain olyan elváltozásnak nyomai mutatkoztak, a melyekből azt lehet következtetni, hogy ha a Tisza kis vízállásnál ismét kimossa az agyagréteg alatti homokot, a rakpart ismét le fog sülyedni; ha pedig veszszük, hogy a 142 ezer forintnyi