Képviselőházi napló, 1887. XXII. kötet • 1891. február 3–márczius 26.

Ülésnapok - 1887-450

12 fekteti, holott a segélyezés természete azt kívánja, hogy a pénztár az illetők közelében alakuljon: mellőzi a törvényjavaslat az autonóm szervezetnek kellő kiépítését és az önkormányzati ellenőrzést nem biztosítja; az illetékességet a pénztáraknál nem állapítja meg és végül kedvezőtlenebbül bánik el a magánegyesületi pénztárakkal, mint a mennyire helyes. Következik végre válaszom a harmadik kérdésre, hogy mi legyen tehát az a szervezet, a mely viszonyainknak szerintem megfelel ? Azt gondolom, a kritikában, melyet adtam, a válasz is benne foglaltatik. Én a kereskedőket a kényszer alól általában kivenném; kivenném az iparos tanonczokat is, mert azokról az ipartörvény kielégítően intézkedik. A súlyt nem a kerületi, hanem a helyi pénztárakra fektetném és azt mondanám, hogy mindenütt, a hol bizonyos számú munkás van, pénztárt kell alakítani. A vállalatoknak is ugyanazon feltétel mellett fentartanám azt a szabadságát és egyszersmind kötelezettségét, hogy ők is létesítsenek pénztárt munkásaik részére. Azután a szövetségek létesítését következetesen keresztülvinném, a helyi pénztárak körében épúgy, mint a vállalati pénztáraknál; azzal a különbséggel, hogy míg a helyi pénztárak természetesen több ip.srt foglalnának együvé, addig a vállalati pénztárak lehetőleg szakma szerint alakúinának (Helyeslés hal felöl), mert ez a legtermészetesebb és ez keresztülvihető ott, valamint a kisiparnál is a fővárosban. A magán egyesületi pénztárakkal liberalisabban bánnék el; az egész törvényjavaslatra nézve pedig úgy intézkedném, bogy abban nem valami kiszámíthatatlan következtetésekre vezető elv, hanem a gyakorlati szükségnek megfelelő egyszerű intézkedések foglaltassanak. (Helyeslés bal felől.) Röviden voltam bátor elmondani ezeket t. ház, mert azt hiszem, helyesebb, ha a módosítványokat határozati javaslatba foglalom össze, — mely kimondja, hogy általában a törvényjavaslat alapeszméjét helyesli, bizonyos intézkedéseit ftntartandóknak véli, más intézkedései azonban megváltoztatandók és a törvényjavaslat mielőbb átdolgozandó. Bátor leszek a határozati javaslatot felolvasni. (Halljuk! Olvassa): »Határozati javaslat. A képviselőház az ipari és gyári alkalmazottak segélyezését szabályzó törvényjavaslat alapeszméjét, továbbá a segélyezésnek és járulékoknak mértékére, a fizetési és bejelentési kötelezettségre, a vitás kérdések elintézésére, az eljáró hatóságokra és a büntető határozatokra vonatkozó rendelkezéseit helyesli. De miután abban a pénztári kényszer oly körökre is kiterjesztetik, melyeknél az nem szükséges és főleg ár 3-án, kedden. 1891. miután a pénztárak ajánlott szervezete mellett a javaslatot, ha törvényerőre emelkednék, az ország nagy részében egyáltalán nem, más nagy részében csupán az egészséges és első sorban figyelembe veendő alakúlatok háttérbe szorításával lehetne végrehajtani: a képviselőház a 600 számú törvényjavaslatot a közgazdasági bizottsághoz küldi vissza, azon utasítással, hogy azt a következő elvek és szempontok szerint dolgozza át: 1. A pénztári kényszer a szorosabb értelemben vett kereskedelmi segédmunkásokra, továbbá az iparos tanonczokra ne terjesztessék ki. (Helyeslés bal felől.) 2. Az ideiglenes jellegű, névszerint az építési vállalatokra s a bányamunkásokra vonatkozó intézkedések meghagyása mellett a szervezendő pénztárak korul a fősuly a községi és gyári, illetve vállalati pénztárakra fektetendő. (Helyeslés bal felöl.) a) Községi pénztárak ugyanis minden községben létesítendők, a hol legalább száz segélyezendő munkás foglalkozik. Két vagy három község azonban, ha külön-külön nem, de együtt bírnak száz segélyezendő munkással, feltéve, hogy legfelebb egy, vasúton vagy gőzhajón két mértföldnyire fekszenek egymástól, e részben egy községnek tekintendő. A községi pénztárak minden megyében, vagy a szükséghez képestesetlég nagyobb területen szövetséget tartoznak létesíteni, melynek egyik főfeladata a kezelés számszerű ellenőrzése lesz. b) Mindazon gyárosok vagy állandó jellegű vállalatok tulajdonosai, a kik legalább száz segélyezendő munkást foglalkoztatnak, munkásaik számára, tartoznak segélypénztárt felállítani. Több egynemű iparágat űző és egy helyen, vagy egymástól legfelebb egy, vasút vagy gőzhajón két mértföldnyire fekvő teleppel bíró gyáros közösen létesíthet ily pénztárt, ha munkásaik száma együtt legalább 100-at tesz. Ha pedig a gyárakban, illetve vállalatoknál foglalkoztatott munkások száma száznál kevesebb, akkor ezek a legközelebbi községi pénztárba tartoznak belépni. A gyári és vállalati pénztárak iparáganként csoportosulva létesítsenek országos szövetségeket. 3. A fentjelzett községek területén vagy gyárakban és vállalatoknál foglalkozó ipari munkások, a mennyiben már valamely hatóságilag elismert jellegű magánpénztárba be nem léptek volna, tartoznak az illető községi, illetve gyári vagy vállalati pénztár tagjai közé beiratkozni. 4. A mennyiben valamely most létező magánegyesűleti pénztár alapszabályait a törvény azon rendelkezéseinek megfelelőleg, melyek a segélyezésre és a járulékokra vonatkoznak, Í5ö. oreziígos ülés febrn