Képviselőházi napló, 1887. XXII. kötet • 1891. február 3–márczius 26.

Ülésnapok - 1887-459

Í78 4fi». orsrrtgos ülés Febroíii 19-én, esfltitrto'lfo'n. 1891. mindig azon voltak, hogy Ausztria és Magyarország számára egységes intézmények létesíttessenek. Ezt "tekintették mindenha a legerősebb kapocsnak; ezt tekintették mindig a legbiztosabb módnak és eszköznek czéljuk elérésére. (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Ezrei szemben Magyarország a maga állami és nemzeti önállóságának védelmében ép ellenkezőleg mindig ana törekedett, hogy külön intézményeit fenntartsa s külön államintézményeket létesítsen. (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) í848-ban ezen magyar törekvés teljes diadalt aratott s akkor összes intézményeink eb különíttettek; Magyarország minden téren egészen önálló intézményeket teremtett a maga számára. Az ötvenes években, midőn az osztrák államférfiaknak ama tendentiája diadalmaskodott, az ellenkező történt: az összes állami intézmények egységessé tétettek. E két időpont s az azokban észlelt kormányzati formák és az intézményeknek akkori alakulása a két ellentétes törekvést a maga egész merevségében állítja szembe egymással. 1867-ben e két ellentétes törekvés közt compromissum létesült, szigorúan meghatároztatván azon intézmények, a melyekben a védelem közösségénél fogva egységesség szükséges és mily mértékben Ausztria és Magyarország közt. Ez a legkisebb, legszűkebb mértékre reducáltatott s az mondatott ki, hogy a többire nézve Magyarország nem tartozik Ausztriával bármikép is közös intézményeket létesíteni. (Úgy van! Úgy van! a hal- és szélső baloldalon,) Természetes, hogy 1867 ben ezen elvek csak a maguk általánosságában állapíttathattak meg; a kivitel, hogy úgy mondjam a segregatio későbbre kellett, hogy halasztassék és csak successive eszközölhető. (Úgy van! Úgy van! bal felől.) így jutottunk ma is oda, hogy egy eddig még nem rendezett kérdést kell szabályoznunk, a consuli bíróságok és a consuli bíráskodás ügyét. A kormány előterjeszt egy javaslatot és ebben azt indítványozza, hogy Magyarország a consuli bíráskodást, mint egységes intézményt létesítse Ausztriával. Az előzmények után, melyeket röviden jelezni bátor voltam, valóban nem csoda, ha ez megdöbbenést ós megütközést keltett. (Úgy van! Úgy van! bal felöl) Mi indíthatta a magyar kormányt arra, hogy a magyar nemzet százados traditioival homlokegyenest ellenkezőleg így e

gy egységes intézményt javasol létesíteni? Mi indíthatta a magyar kormányt arra, hogy amaz osztrák irányzatnak megfelelöleg jár el, midőn egy egységes intézményt inaugurál ? Természetes dolog, hogy a legelső gondolat az, hogy talán az 1867. évben létesített kiegyezés által kötYe van a magyar kormány vagy Magyarország keze, hogy tehát törvényszerű" kényszerűség viszi a magyar kormányt és vihet minket, oda. hogy itt egy közös, egységes intézményt létesítsünk. A kormánynak és az igazságügyi bizottságnak ide vonatkozó motívumai annyira homályosak, hogy ezt belőlük kiolvasni nem lehet. Semmikópen sincsen kimutatva azokban, hogy Magyarország köteles volna államjogánál, vagy egyéb törvényes kötelezettségénél fogva arra, hogy mint Ausztriával egységes intézményt létesítse a consuli bíráskodást. Sejtetik, utalnak rá, hogy íme a consuloknak bizon}

T

os functiói közösek, egységesek: de, hogy ebből aconsequentiát miként kellene levonni arra, hogy tehát a consuloknak vagy pedig Magyarország bármely közegeinek consuli bíráskodási funetioja is közös volna, ezt kimutatni ágyszólván meg sem kisérlették. (Úgy van! Úgy van! bal felől.) De a mit így homályosan sejtetnek, azt az ellenzék szónokai az előző napokban a maguk igaz értékére reducálták és kimutatták, hogy teljességgel nem lehet állítani azt, mintha Magyarország köteles volna arra, hogy egységes intézmény alapjára fektesse a consuli bíráskodást. Megczáfolva ezeket a javaslat pártolói részéről eddig még nem látom: és semmi esetre sem lehet ma egyebet mondani, mint azt, hogy nincsen bebizonyítva, hogy mi kötelesek volnánk, hogy törvényes kényszerűséggel hajtatnánk oda, hogy a consuli bíráskodást mint egységes intézményt létesítsük. (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Érzik ezt a javaslat pártolói s azért más módszerekhez folyamodnak, hogy plausibilissé tegyék a javaslatnak, az egységes intézménynek elfogadását, még pedig mint egységesnek, egyaránt az alkalmazandó törvények, valamint az első és második fórum tekintetében. Az egyik módszer erre az, hogy ágy tüntetik fel a dolgot, mintha itt nem volna egyébről szó, mint csak a consuli bíráskodás reformjáról. Ezt abból a czélból teszik, hogy kimutassák, hogy hiszen, ha bármily javítást czéloznak valamely intézmény terén, azt el kell fogadni; a többi javítás pedig majd aztán később, talán tíz év múlva is eszközölhető lesz. (Derültség. Úgy van! Uyy van! a bal- és szélső baloldalon.) De ez egészen téves kiindulási pont (Úgy van! Úgy van! bal felöl.) Reformálni Magyarországon csak olyan intézményt lehet, a mely itt mint törvényes intézmény már fennáll. (Úgy van! Igaz! Élénlc helyeslés bal felöl.) Törvényesen fennálló intézményeinket javíthatjuk, reformálhatjuk, azoknál lehet szó reformról; de ebben az esetben nem valamely törvényesen fennálló intézmény reformjáról beszélünk, hanem oly intézmény létesítéséről, a mely Magyarország részére