Képviselőházi napló, 1887. XXII. kötet • 1891. február 3–márczius 26.
Ülésnapok - 1887-458
468. orsrógos ülés február 18-áu, szerdAn. 1891. 161 teszem, sokkal valótlanabb közjogi alapot állít fel ezen kérdésben. Ugyanis azt mondja: »sem Ausztria, sem pedig Magyarország az első bírósági teendőkkel, a consulok helyett, csupán az egyik vagy másik állam által felállított, attól függő és kizárólag annak állami hatalmát képviselő bírói közegeket, vagy bíróságokat fel nem állíthat és azok elismerésre azon államokban, a hol a consularis bíráskodás gyakorolható, nem számíthatnak.* A t. minister úr tehát sokkal merészebb tételt állít fel, azt mondván, hogy ha Magyarországnak eszébe jutna önálló, saját állami fennhatósága alá tartozó, az ő saját felelős igazságügyministere által kinevezett consuli bírót alkalmazni : ez el nem fogadtatnék és elismerésre egyáltalában nem számíthatna. Engedje meg nekem a t. minister úr, hogy egész tisztelettel megkérdezem, vájjon hajlandó-e nekünk egy oly nemzetközi szerződést, vagy oly magyar alaptörvényt felmutatni, melyre ezen okoskodását alapíthatja? (Tetszés a bal- és szélső baloldalon.) Tudni akarom, hogy a t. minister úr praetori vagy caesari hatommal diktál-e nekünk ily elveket, vagy pedig törvényre támaszkodva mondja azt, hogy Magyarország joga már el van alkudva s hogy nekünk nem szahacl önálló consuli bírót adíaluiazni. (Zajos tetszés a bal- és szélső baloldalon.) Mert ha ez áll, akkor valamely törvényre csak kell hivatkoznia a t. minister úrnak, vagy egy beczikkelyezett nemzetközi szerződésre, vagy alaptörvényre, vagy legalább egy he nem czikkelyezett nemzetközi szerződésre. De hogy így oda lehessen vetni azt, hogy Magyarországnak joga nincs arra gondolni sem, hogy önálló consult vagy bírót alkalmazhasson: ez oly merész állítás, a mely azl867 : XII. t.-czikkben foglalt közösügyes alkotmányból nemcsak nem folyik, hanem azzal, a mint rögtön ki fogom mutatni, homlokegyenest ellenkezik. (Igen! Úgy van! a hal- és szélső baloldalon.) Mielőtt azonban arra rátérnék, hogy a t. igazságügyi bizottság a ministeri székből hirdetett ezen legújabb magyar közjogi tétel felett, mintegy bámulatba esve, mily eonsequentiára jutott: méltóztassék meghallgatni, mily decadentiába jut a helyes jogérzék akkor, ha hamis alapon indul ki. A t. előadó úr tegnap beszélt összetett államról, Azt nyelvbotlásnak jelentette ki s ezt tudomásul vettük. Most azonban leszek bátor az igazságügyi bizottság jelentésének egy passnsát felolvasni, melyre nézve a t. előadó úr lesz szíves legalább is kijelenteni, hogy sajtóhiba, (Derültség a bal- és szélső baloldalon.) mert nem hiszem, hogy a t. előadó úr, kinek közjogi ismeretei iránt én tisztelettel adózom, ily elveket meggyőződéssel és ily tételt törvényekre alapítva I KÉPVH. NAPLÓ. 1887— 9i. XXII." KÖTET*. állíthatna. Azt mondja ugyanis: »Máskép áll a dolog a felebbviteli fórum tekintetében. Az osztrák-magyar monarchia ugyanis a consuli bíráskodás berendezése alkalmával a franczia minta után indulva, a consulok határozatai ellen beadott felebbezéseket a belföldi felsőbb bíróságok elbírálása alá utalta.« Ezt mondja Magyarország parlamentjében az igazságügyi bizottság előadója. Kérdem, melyek azon belföldi bíróságok? Az igazságügyminister úr indokolása szerint az 1855-ik évi pátens és az 1866~ik évi kormányrendeletek értelmében a felső bíróságok a császári-királyi osztrák főtötvényszékek és a bécsi legfőbb törvényszék. Ezeket nevezi a t. előadó úr belföldi bíróságoknak? (Derültség a balés szélsőhalon.) Talán jó lenne, hogyha a t. igazságügyminister úr egy tegnapi közbeszólásra utalva, az előadót ily fogalmakkal jövőre a Reichsrathba utasítaná; (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) mert, hogy a magyar parlamentben belföldinek lehessen nevezni egy császári-királyi főtörvényszéket, vagy a bécsi leyfőbb törvényszéket: méltóztassék megengedni, hogy jobb felfogásom ezt s íjtóhibának és nyelvbotlásnak tekintse. (Derültség és tetszés a szélső haloldalon.) Vissza kell térnem, t. ház arra, vájjon a consuli bíráskodás az 1867: XII. t,-cz.-ben képezhet-e közösügyet, igen vagy nem? (Malijuk! Halljuk! a szélső baloldalon.) Ez, nézetem szerint, a vitának cardinalis kérdése. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Ezt szükséges tisztába hoznunk. Az igazságügyi bizottság utal az 1867. évi XII. t.-cz.-nek 8. §-ára. Tegnap már részletesen ki lett fejtve ezen kiindul'si pontból, hogy közösügyeknek csak azok tekinthetők, melyek az 1867: XII. t.-ez.-ben, mint ilyenek, világosan és taxatíve -- nem exemplative — hanem taxatíve vannak felsorolva. A közösügyek továbbá, a mennyiben közösügyet képez valamely | ügy, ugyancsak az 1867 . XII. t.-cz. 37. § a szerint, mint ezt a t. előadó úr tudja, a delegatiók által tárgyalandók. Magyarország parlamentjének közvetlen törvényhozási joga közösügyekre nézve — fájdalom — az 1867: XII. t.-cz. által confiskálva van. A ki tehát abból indul ki, hogy a consuli bíráskodás közösügy, annak consequenter odáig is el kellett, volna jutnia, hogy akkor ez tulajdonképen nem is itt, hanem a delegatiók előtt tárgyalandó. De szerencsére nem jutottak el idáig consequentiájlikban, vagy legalább nem mernek idáig elmenni. Már most a ki ezt a hivatkozott 8. § t elolvasta, meggyőződhetik arról, hogy itt kizárólag tisztán és világosan csak a külügyi és esetleg a kereskedelmi képviselet tétetett közös ügygyé: a külügy-képviseleti szempontból; de semmi körülmények közt nem az igazság21