Képviselőházi napló, 1887. XXII. kötet • 1891. február 3–márczius 26.
Ülésnapok - 1887-457
157. országos ülés február 17-ta, kedden. 1891. J 51 szabad. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon) De t. ház, az állami souverainitás egyik attribútumának, a bírói souverninitásnak nagy területeken való gyakorlására intézkedni, egyezkedni, szerződni, akkor, midőn a második szerződő fél minden lépten-nyomon elárulja, hogy ő az én souverainitásomat elmagyarázni hajlandó (Zajos helyeslés bal felől); mikor én bona fide azt hiszem, hogy vegyes bíróságot alkotok és ottan — még pedig sajnos, nekik van igazuk — közös bíróságról beszélnek; mikor én azt hiszem, hogy Í\ bíróság vegyes természetéhői kifolyólag történik az, hogy — ámbár semmikép sem igazolható, de ezzel menthető, — a császár és király nevében ítélnek, ott pedig Einheitlichkeit der Institutionról beszélnek; mikor szóval oly felfogásokkal állunk szemben — melyeket bármennyire iparkodnak is az illetők elleplezni, nem képesek azokat elrejteni, mert kitör belőlük — mikor, mondom, oly felfogásokkal állunk szemben, melyek magának az egyezségre lépésnek pillanatában constatálnak a másik szerződő félnél a magyar állami souverainitäs fogalmával ellentétes felfogásokat: akkor azt mondom, hogy ily felfogások mellett nem lehet és nem szabad szerződni. (Zajos helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Mert, ha ily feltételek mellett egyezkedem és szerződöm : akkor magam egyezem bele közjogunk cardinalis tételcinek elhomályosításába. (Zajos helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Azonban tovább megyek. Azt hiszem t. ház, hogy ha a szerződésnek minden külső formasága megvolna ; ha a felfogások ellentétében azok a veszélyes momentumok nem is léteznének, melyekre rámutattam : akkor sem tartanám helyesnek az állami souverainitás egy lényeges attribútumának gyakorlására nézve Ausztriával külön egyezményre lépni. (Helyeslés bal felől.) Megmondom, miért? Mi már úgyis Ausztriával szemben — mint én állítom, helyesen — a pragmatíea sanctioból kifolyólag az állami souverainitás több részének gyakorlására nézve a közösséget megállapítottuk. Közösnek ismertük el és azzá tettük formailag a külügyet; közössé tettük nagyrészben a hadügyet. Hát, t. ház, a mi állami souverainitásunk teljessége úgyis a körülményekre való tekintettel sok, szerintem el nem kerülhető, de lényeges csorbát szenvedett. Áldozatokat hoztunk; de mi végből? A végből, hogy a többit meg biztosítsuk, hogy a többinek létezését annál szilárdabb alapra fektessük! (Élénk helyeslés a hal- és szélsőbalon.) Nekünk, t. ház, az úgyis már sok tekintetben egyes attribútumoktól megfosztott állami souverainitás terén további engedményeket tennünk nem szabad. (Igaz! Úgy van! bal felől.) Ez, t. ház, az a felfogás, a mely szerintem kiegészíti amazt, a melyre beszédem elején hivatkoztam, hogy tudniillik a közösügyek az 1S67 : XII. törvényezikkben taxatíve fel vannak sorolva. Taxatíve fel vannak sorolva a létező jogállapotra nézve és azoknak a listája le van zárva, azokat a jövőre nézve szaporítani semmi körülmények között nem akaijuk, (Élénk helyeslés bal felől.) A nisus úgy is meg van arra és ez a. dologtermészetében fekszik. Egy oly monarchiának két állama közötti viszonyban, a melyek a két korona souverainitásának teljes fentartása mellett is egy fejedelem alatt állanak, mindig léteznek törekvések — különösen, hogy ha az egyik állam azzal a helyzettel még teljesen megbarátkozva nincs — a melyek a közös viszonyoknak é s a közösügyeknek szaporítására törekszenek; ezekkel a törekvésekkel szemben a mi államunk integritására, állami souverainitásunk Összes attribútumainak feníaríására senki más gondot nem viselhet és nem visel, mint mi magunk. (Élénk helyeslés bal felől) És engem a jogfentartás nem vigasztal a jog tényleges gyakorlásának elvesztéseért. Mert én az állami jogoknak birtokát nem mint theoretikus birtokot tartom becsesnek, hanem becsesnek tartom, mint a nemzeti életnek tényleg működő tényezőjét. Egy nemzet csak úgy fejlődhetik önálló egyéniséggé, csak úgy gyárapodhatik és biztosíthatja magát, hogyha állami intézményeinek önállóságát és függetlenségét a lehetőség határáig fentartja ; nem pedig az által, hogyha azok gyakorlása helyébe a jogfentartás egy egész kötetét helyezi el az országom levéltárban. (Élénk helyeslés bal felöl.) T. ház! Én ezen javaslatban ép úgy látok vétséget közjogunk ellen, mint azon előrelátó okosság ellen is, a mely kell. hogy minket vezessen minden olj ügynek elintézésében, melyben a monarchia másik államával érintkezünk. Ugyan mi az a pragmatica sanctio ? t. ház. Mi az a 1867: XII. törvényezikk ? A közös védelemnek kimondása, mindkét állam együttes erejének védelme alá helyezése mindannak, a mi azok mindegyikének és összes polgárainak szent. Hát az legyen a közösügy, az legyen a közös védelem tárgya, hogy a mi államunk attribútumait, hogy a mi honosságunk európai elismertetését, hogy a mi honosságunk díszét ne csak mi. de a monarchia másik állama is együttes erővel megvédje és viszont; nem pedig az, hogy azt kölcsönösen lerontsuk. (Élénk helyeslés és tetssés bal felől.) Ne csináljunk tehát közjogi intézményeinkbői lejtőt, a melyen mindinkább lefelé és lefelé csúszunk; hanem csináljunk azokból erősséget, a melynek falai között megvédhessük azt, a mi van és azt újabb és újabb biztosítékokkal megerősíthessük. (Élénk helyeslés a baloldalon.)
