Képviselőházi napló, 1887. XXII. kötet • 1891. február 3–márczius 26.
Ülésnapok - 1887-457
146 457. országos ülés feliruár 17-én, kedden, 185)1. den Status- und Strafsacíien gehören, werden für die österreieliischen und für die ungarischen Staatsangehörigen die österreichisehen Gesetze angewendet.- (Zajos derültség. Felkiáltások a szélsőbalon: Éljen Szilágyi!) Polónyi Géza: Összetett állam! Gr. Apponyi Albert: Ez,t.ház, a valóság az anyagi jog terén. Már most kérdem én: minő lealázó helyzetbe jut a magyar honosság az európai nemzetközi jogban ? (Igaz! TJgy van! a hal- és szélső baloldalon.) Az egész consuli bíráskodás alapgondolata: a hazai bíró, hazai jog. Az angol, a német, a franczia, de sőt minden apró európai államnak honosa elmondhatja magáról : »eivis romanus sum« ; a consuli jogszolgáltatásnak alávetett területeken élvezi a hazai bíráskodást, a hazai törvényt; Európának öszszes nemzetei közül egyedül a magyar honos az, (FölMáltások a hal- és szélső baloldalon: Szégyen!) a ki azokon a terűleteken, a hol a consuli bíráskodás dívik, sem hazai bírót, sem hazai jogot nem talál, csak kivételesen. (Igaz ! Ugy van! a hal- és szélső haloldalon.) Thaly Kálmán: Még zászlónk sincs. Pedig az oláhnak is van zászlaja ! Gr. Apponyi Albert: A szabály: az osztrák jog uralma; kivételt képez a magyar törvény. (Felkiáltásolt a szélső halon: Legyenek büszl éh, rá!) Egyetértek a t. előadó iVrral abban, hogy ez vívmány, uagy vívmány (Felkiáltások a szélsőbalon: Gyönyöré vívmány!)] megengedem, csakhogy nem annak vívmány, a kinek számára a t. előadó úr azt vívmányul tünteti fel: nem a magyar nemzet, nem a magyar állami eszmének, nem a magyar államiság megszilárdulásának, önállóságának. (Zajos helyeslés a hal- és szélsőbalon.) Az általam előadottakból folyik, hogy a consuli bíráskodást sem a létező törvények alapján közösnek el nem ismerhetem, sem közössé új törvény által s/.avazatommal átalakítani elő nem segíthetem. (Helyeslés a hal- és szélső baloldalon.) Azt hiszem, hogy nincs annak semmi útjában nemzetközi és közjogi szempontból, hogy külön magyar consuli bírók alkalmaztassanak ott, hol azok, akik a magyar igazságszolgáltatást vezetik, ezt jónak látják. Nem zárkozhatom el attól, hogy minden helyen, a hol consulság van, pénzügyi nehézségekbe ütközik külön magyar consuli bíróság felállítása. De az ilyen helyeken is meglehet oldani a kérdést: tessék ez ilyen helyeken a consulnak külön magyar consulsági bírói megbízást adni: tessék őt a magyar király által az igazságügy minister úr előterjesztésére magyar consuli bírónak kineveztetni. (Helyeslés a hal- és szélső haloldalon.) Ez ellen nincs semmi kifogásom. De már az ellen mindig küzdeni fogok, míg e háznak tagja leszek és a közügyekhez hozzá szólok, hogy a császár és király, ezen két souverainitás együttes gyakorlatából nyert megbízással legyen valaki bírói hatalommal felruházva, vagy hogy valaki ezen kettős souverainitásra való hivatkozással gyakorolhasson bírói hatáskört. (Élénk helyeslés a hal- és szélső baloldalon.) Áttérek már most a második fórumra és bocsánatot kérek, hogy kénytelen vagyok az ügy. nek bonyodalmassága miatt terjedelmesen szólni; (Halljuk! Halljuk!) de szükséges szerintem ezt felvilágosítani minden egyes részletében. És daczára annak, hogy bővebben foglalkozom azzal, maradid fog még t. barátaimnak elég elmondani való, hogy annak egyes általam bővebben ki nem fejtett árnyoldalait kimutathassák. A második fórumra nézve pedig azt állítom, hogy még ha mindaz, a mit az első fórumról mondtam,tévedés volna; még akkor is, ha az első fórum közösségét el lehetne fogadni: sőt akkor fokozott mértékben perhorrescálnom kellene egy ilyen tisztán bírói fölebbviteli fórum felállítását. Bátor leszek ezt indokolni. Ha valamivel lehet az első fórum közösségének indokolását megkísérlem vagy azt mentegetni, csak azzal a kapcsolattal lehet ilyet megkísérteni, a mely a külképviseleti hatáskör és a consuli bírói hatáskör közt többnyire fennáll; és bátor voltam kimutatni, hogy ezen érv egyáltalán meg nem állhat, hogy tarhatatlan; de ha valamivel, csak azzal az indokolással lehet szerencsét próbálni, hogy nem lévén elválasztva az első fórumon az a consuli igazgatási functio a bírói functiotól, ezen két functio együttessége folytán válik a bíráskodás közössé az első fokon. De a második fokra nézve, a mely semmi egyéb, mint tisztán törvénykezésre szervezett hivatal, még ezt a magyarázatot, még ezt a mentegetést sem lehet megkísérteni. A második fórum a maga egész ridegségében elénk állítja a közös osztrák-magyar törvénykezési intézményt. És itt foglalkoznom kell egy kissé azzal a elmélettel, a melylyel a t. minister úr az indokolásban csak röviden érintett, de a melyre bővebben kiterjeszkedett az előadó úr, hogy tudniilik ez a bíróság nem közös, hanem vegyes. T. képviselőház, én magában véve ezt a megkülönböztetést nem tartom alaptalannak. De emlékeztet ez engem egy adomára. Midőn valamely apró német fejedelem fia — a ki igen rósz diák volt — vizsgázott, és a tanárok, hogy valamikép a vizsgán keresztül csúszhasson, a lehető legkönynyebb kérdéseket intézték hozzá; többi közt a történelmi tanár azt kérdezte tőle, hogy melyik évben volt a nagy franczia forradalom? s erre
