Képviselőházi napló, 1887. XXII. kötet • 1891. február 3–márczius 26.
Ülésnapok - 1887-450
450. országos ülés február S-án, kedden. 18M. 7 által átkossá és sok szerencsétlenség okozójává válhatik. Ezekben, t. ház, bemutattam a törvényjavaslat alapelveit és főbb sarktételeit. A többi a kivitel dolga. Végül még csak azt kell kiemelnem, hogy a törvényjavaslat több enquéte-tárgyalás után a különféle érdekeltek érdekeinek összeegyeztetéséből származott compromissum, a mit annak helyes megítélésénél szintén folyton figyelembe kell venni. Lehetnek a részletek ellen talán kifogások, merülhetnek fel talán czélszerü módosítások is és a közgazdasági bizottság ezek elől ép oly kevéssé zárkózik el, mint a hogy a t. minister úr sem zárkózott el már a bizottságban is felmerült egyes módosítások elől. Azt is megengedem, hogy majd az élet maga sok tekintetben fog e törvényen módosítani, javítani; mert hiszen ez minálunk még, hogy úgy mondjam, csak kísérlet. De ám nézzünk elfogulatlanul a jövő elé, hagyjuk az életet működni és saját tapasztalataink alapján tegyük meg, vagy tegye meg az, a kinek akkor hozzá módja lesz, a szükséges javításokat; hogy azonban ezt megtehessük, ne odázzuk el a törvény meghozatalát. A minister úr — a kinek ismert erélye biztosít arról, hogy az ő ígéretei beválnak — ígérkezik arra, hogy ezen törvényjavaslat alapján képes lesz a betegsegélyezés ügyét a kellő mederbe hozni. Minthogy tehát a czél kívánatosságára nézve talán mind egyetértünk: adjuk meg neki a felhatalmazást arra, fogadjuk el a törvényjavaslatot, melyet elfogadásra a közgazdasági bizottság részéről is melegen ajánlok. (Helyeslés a jobboldalon.) Balogh Géza jegyző: Péeskai Gl-aal Jenő ! Gaal Jenő (pécskai): T. ház! Ámbár a magyar törvényhozás a most érvényben levő ipartörvény némely szakaszaival, továbbá most az ipari munkának vasárnapi szüneteléséről szóló törvényjavaslat elfogadásával reá lépett már a socialis politikai törvényhozás terére; de arra a térre, a melyet szoros értelemben véve ilyennek lehet nevezni, csak most ezen előterjesztés törvényerőre emelésével lépne. Mert, t. ház, a két dolog közt nagy különbség van; a mit az is mutat, hogy a míg a különös védelemre szorult ifjú munkások és munkásnők, továbbá a munkaszünet érdekében sok oly államban is van törvényes intézkedés, a hol a gazdasági életet lehetőleg szabadon kívánják hagyni; addig csak nagyon kevés olyan állama van a müveit világnak, a hol ezen törvényjavaslathoz hasonló alapokon nyugvó,, a munkásosztály előrelátását mintegy pótolni hívatott törvények lőnek alkotva. Midőn tehát a mi törvényhozásunk egészen új irányba készül haladni, nézetem szerint helyén van, hogy necsak az ezen iránynak ismérvét magán viselő törvényjavaslatot, hanem magát az irányt is közelebbről megtekintsük. Megvizsgálandó tehát mindenek előtt az, hogy ez irány általában és különösen a mi viszonyaink között mennyire jogosult, (Helyeslés bal felöl.) Meg kell vizsgálnunk közelebbről azt is, hogy minő tanúiságok vonhatók le az ezen iránynyal másutt szerzett tapasztalatokból és hogy e tanúiságok azután a mi viszonyaink között hogyan alkalmazandók, mert felfogásom szerint a milyen hiba a külföldi tapasztalatokat figyelmen kivül hagyni, épen oly nagy hiba a külföldi példákat megfelelő kritika nélkül utánozni. (Ügy van! bal felöl.) Mindezek folytán, t. ház, hármas feladatot tűztem ez alkalommal magam elé. Először ia az említett tanulságokról leszek bátor elmondani véleményemet; másodszor megvizsgálni akarom, hogy azon elveknek, a melyek e tanúiságokból kifolyólag nálunk érvényesítendők, ez a javaslat mennyiben felel meg; és a mennyiben mindenben talán nem felelne meg, hol vannak az eltérések és mi tehát az intézkedéseknek az az egymásutánja és egésze, melyet véleményem szerint nálunk valósítani kellene. Ez utóbbi tekintetben taktikailag talán nem valami helyesen járok el, mert hiszen az ellenzéknek egyáltalában nem képezi feladatát ellenjavaslatokkal előlépni. De midőn ezt teszem, kimondom határozottan, hogy öntudatosan járok el és pedig egyrészt azért, mert felfogásomat lehetőleg' világosan kívánnám a t. ház elé állítani, másrészt pedig, mert azt hiszem, hogy oly forduló pontokon, a minőre törvényhozásunk most jutott, sokkal illőbb és helyesebb a taktikázás helyett bátran és nyíltan kimondani véleményünket és — kitéve magunkat az ellenkritikának is — hozzájárxílni ahhoz, hogy a tárgy és az eszmék lehetőleg tisztaztassanak. (Helyeslés bal felöl.) A mi már most azt a kérdést illeti, hogy mennyiben jogosult az, hogy az állam a munkások érdekeit nagyobb gondozás tárgyává teszi, mint más osztályokhoz tartozó polgártársai érdekeit; azt hiszem, ez így általánosságban véve a tudomány és gyakorlat által már meg van oldva. (Helyeslés bal felől.) Csak a minap a vasárnapi munkaszünetről szóló törvényjavaslat általános tárgyalása alkalmával voltam bátor említeni, hogy az államnak, felfogásom szerint. a termelésnek és nem a termelés egyes tényezőinek álláspontjára kell helyezkednie. Vissza kell tehát utasítania minden túlságos követelést, akár az egyik, akár a másik részről jelentkezzék is; de kötelessége támogatni mindegyiket ott, a hol a másikkal szemben igen gyöngének mutatkozik, vagy a mi ezzel egyértelmű, a hol annak kizsákmányoltatása közelfekvő veszélyét képezi a termelésnek.
