Képviselőházi napló, 1887. XXII. kötet • 1891. február 3–márczius 26.
Ülésnapok - 1887-450
450. országos ülés felíi különféle államokban. Fraacziaorszagban a napóleoni korszak nyomása alatt, a mikor nagyobb szövetkezetek, testületek nem alakúihattak: nagy számban alakultak kisebb testületek, intensivebb, hatályosabb munkaerővel; azonban mindenkor a hatóságoknak közvetlen felügyelete alatt. Ott tehát, bár társadalmilag keletkeztek ezen segélyegyletek, azokat egészen szabadoknak nem mondhatjuk. Angliában — és itt méltóztassék a t. ház megengedni, hogy épen a tárgy .... (Szónok megáll beszédében és a baloldalra szól: leérem itt közvetlen közelemben ne beszélgessenek. Zaj a szélső baloldalon; közbekiáltások: Nincs joga senkit rendreutasító ni! Csak az elnöknek van joga!) Elnök: Kérem a t. képviselő urakat, méltóztassanak már csak azon tekintetből is figyelemmel lenni az előadó iránt, mert ő kötelességet teljesít. Perlaky Elek előadó: ... És itt méltóztassék megengedni a t. ház, hogy épen tárgyam megvilágosítása végett, azon discretióval, a melvlve] más államok közonveit egváltalán tárgyalásba vonni szabad, részletesebben kiterjeszt edhessetn — azonban mégis lehető rövidséggel — az idevágó angol viszonyok ismertetésére. (Halljuk! Halljuk!) Angliában több törvény van, a mely a mon kásviszonvokat, valamint a munkaadók és munkasok közt lévő viszonyokat szabályozza. Ilyen például a »Morals and healtk act,« mely a munkások erkölcsisége és egészsége megőrzésére vonatkozik; ilyen a »Conspiraey and protection of property act« és az »Employers & workmen act«, a melyek épen a munkások és munkaadók közt fennálló viszonyokat tüzetesebben szabályozzák, és ilyen a »poor law«, mely szintén ide tartozik, a mely tudniillik a szegény-ügyet szabályozza és pedig, tudjuk, oly terjedelemben, hogy a »poor tax«, a szegény segélyezési adó, különösen némely szegényebb kerületben, parisliokban a jövedelmi adónak igen magas hányadát képezi. Ezen intézkedések mellett azonban a munkássegélyezési ügy —• azt lehet mondani — ott egészen társadalmi úton szabadon fejlődött ki, még pedig kétféle szövetkezetekben: a »trade's union«-ban, vagyis az iparszövetkezetekben és a »friendly societies«-kben, vagyis a jótékony egyletekben. Az előbbiek működésüket igen szeles körre terjesztik ki, nevezetesen belevonják a munkaadó és munkás között felmerülő kérdések, viszonyok és esetleg strikeok rendezését; segélyezik különösen a kereset nélküli munkásokat és némi részben a betegsegélyezésre is kiterjeszkednek, de csak kisebb mértékben. Ilyen egylet körülbelül 150 van Angliában s ezek között vannak valóban hatalmas szövetkezetek, melyeknek forgalma a mi pénzünk szerint száz milliókra megy fel forintokban. 4r S-án, kedden. 1891. 5 Ezeken kivííl vannak a »friendlysocieties«-k, összesen körülbelül 32.000, melyek tüzetesebben csak a, betegsegélyezésekre és a balesetekre kiterjedő segélyezésekkel foglalkoznak. Ezek ismét kétfélék. Olyanok, melyek hatóságilag bejegyeztettek és ötödéves nyilvános számadásra köteleztetnek és viszont egészen szabadok. Ilyen bejegyzett anyaegylet van 17.000, a fiokegyletekkel együtt 19.000. Hallgassuk meg már most, mit mond a regietrar, a hatóságok által kinevezett főkönyvelő, a ki ezen számadások átvizsgálására van hívatva. Be kell vallani, úgymond, hogy e számadások nem tekinthetők realisoknak, a 17.000 egylet közül csak 6.000 adott be számadást, ezek közül ismét csak 1.500 áll active, a többi passive áll és pedig közel hat millió sterlingig. S azt mondja: ha ezek, melyekről pedig fel lehet tételezni, hogy a legjobbak közé tartoznak, ilyen gyengeséget mutatnak: mily szomorú következtetéseket kell vonni a többiekre, különösen pedig a szabad egyletekre és rámutat arra, hogy már is nagyon gyakoriak az esetek, hogy e kisebb egyletek közül sok egyszerre halomra dűl össze és esésükkel a nyomort végtelenül fokozzák, mert a szegény munkás oda veszti befizetett kis tőkéjét és midőn arra bizakodott, bog} 7 " szükség esetére magát és családját biztosította, egyszerre minden segély nélkül marad. Mindamellett az angol büszke önérzet és optimismus, különösen a szabad kereskedés és szabad ipar hívei nem akarnak ebből engedni, azt állítván, hogy úgy a társadalmi, mint a nemzetgazdasági intézmények csakis a szabadság verőfényes napja alatt gyökerezhetnek és erősödhetnek meg és hogy a felmerülő bajokat a. társadalom önmaga képes lesz orvosolni. Ám lehet, Anglia talán megbírja ezt mérhetlen gazdag forrásaival; de a mi viszonyaink közt szabad-e megkisérleni azt, hogy ily fontos feladatok teljesítését, ily szomorú bajok orvoslását egészen a társadalomra bízzuk ? Ezt a bizottság kétségbe vonta. Hogyan várhatnák mi azt — nálunk, a hol a testületi szellem és az önbiztosítási hajlam oly nagyon kevéssé van kifejlődve, a hol legüdvösebb, leghasznosabb intézményeink, mint például az ipartestületek, a gazdasági egyesületek részvét hiánya miatt csak tengődnek és a hol a statisztikai adatok tanúsága szerint is az eddigi társadalmi tevékenység messze a szükséglet mögött maradt. így tehát bátran elfogadhatjuk azt, hogy csakis az állam közvetlen beavatkozásával segíthetünk gyorsan és hatályosan a létező bajokon. Ha pedig ezt elfogadtak, akkor ebből önként következik a törvényjavaslat azon főintézkedése, mely a biztosítást a törvényjavaslatban meghatározott körre kötelezővé teszi. És ezzel áttérhetek immár a t. ház
