Képviselőházi napló, 1887. XXI. kötet • 1890. deczember 9–1891. január 31.

Ülésnapok - 1887-430

4lK oríifiígos BÍés decssember 12-én, pénteken. 18W. K mint az, hogy Angliában egy hires czég követte el a, hibát. (Helyeslés és tetszés a jobboldalon. Zaj a szélső baloldalon.) Ugron Gábor t, képviselő' ur azt mondja, hogy ellenségeink ordítani fognak, azt fogják mondani: imé ez a magyar Wirthschaft. Hát meg lehet, de hogyha azt fogják mondani, ugy nem fognak tényekre hivatkozhatni, hanem csakis önökre. (Élénk helyeslés és tetszés a jobboldalon. Zaj, ellenmondás a szélső baloldalon.) Európában sehol sem fogják magyar Wirthsehaftnak ne­vezni azt, hogy ha a kormány komolyan veszi a vele kötött szerződést, hogy ha a kor­mány érdekének megóvásában oly társulatokkal is, melyeket a kormányhoz közel álló egyének vezettek hozzá, a végletekig megy; (Élénk helyes­lés a jobboldalon.) sohasem fogják ezt magyar Wirthsehaftnak nevezni, hanem ezt mindig euró pai Wirthsehaftnak nevezik. (Helyeslés a jobbolda­lon.) Ázsiai Wirthschaft volna s annak neveznék mindenütt, hogy ha csupa elnézésből, csupán annak elismeréséből, hogy Magyarországon jó gyártmányt, pontos gyártmányt egy hazai gyár­tól várni* nem is lehet, nem is szabad: ha pusz­tán ezen tekintetekből odáig ment volna a kor­mány, hogy a hadsereg érdekét a gyárénak alá­rendelje. (Élénk h'.lyeslés jobbfelól.) Akkor, t. ház, mindenütt azt mondták volna: íme itt van az ázsiai Wirthschaft. (Ugy van! jobbfelól) Ezen szempontból tehát nincs mit szégyel­nünk. A minister nem tehetett másként, mint a hogy tett, ha csak nem akart ázsiai Wirth­schaftot csinálni. Tessék csak feltenni: mit szól­tak volna épen önök, vagy mindenesetre igen sokan a házban s a házon kiviil, ha a kormány elnézésében tovább ment volna és veszélyezteti vala a honvédség harczképes­ségét? (Igaz! Ügy van! jobbfelól.) Nem hal­lottuk volna-e mindenütt, hogy ime itt van egy fényes példánya a magyar corruptiónak, melyet mi annyira ostromoltunk! Lett volna cfak például Polónyi Géza vagy Eötvös Károly képviselő ur ezen gyár élén, kitörte volna a minister ur annak a gyárnak a nyakát, bármily jól dolgozott volna is az; (Tetszés jóbbfdől) most azután, minthogy egy altábornagy vezeti, mint­hogy a kormányhoz közel álló férfiak, kormány­párti emberek vezetik, most persze eltűr min­dent azok érdekében, sőt még a honvédség ér­dekét is veszélyezteti. (Élénk tetszés jobbfelól. Mozgás a szélsőbalon.) És nem mondták volna-e, ha esetleg be­következett volna az a szerencsétlenség, hogy mielőtt a fegyvereket beszerezheti, kitör a há­ború, nem mondták-volna-e önök, hogy ime ez a következménye annak, ha osztrák generálisra bízzuk a magyar honvédséget! (Tetszés jobbfelól.) Régen mondtuk, mindig mondtuk, előre meg­mondtuk mi ezt, csak önök nem akarták elhinni! Ez egy läuezszem azon politikai rendszerben, melynek végczélja a honvédség alárendelése a közös hadsereg alá. (Felkiáltások a szélsőbalon. Ugy is van!) Bizonyosan ezt mondták volna akkor is. (Élénk derültség és tetszés jobbfelól.) A harmadik pont, t. képviselőház, melyben megeiyezünk, az, hogy mi ie, a t. képviselő urak is akarunk egy magyar fegyvergyárat a jövőben. Az igaz, hogy nagyon furcsa; nagyon szomorú, hogy önök itt azzal állnak elő, hogy ez nem áll, hogy ez nekünk nem komoly szán­dékunk ; nagyon furcsa ez és mondhatnám egy egyszerű, rövid és határozott visszautasítással végezhetnék e kérdéssel a nélkül, hogy — azt hiszem — bárki is rossz néven venné. Mert midőn valakiről azt mondják, hogy maga sem hiszi, a mit mond, jogában áll ezt — akár fiatal, akár nem — határozottan visszautasítani. (Helyeslés jobbfelól.) De nem akarom ezt tenni; nem akarom azért, mert azt gondolom, hogy a parlamentben sokkal jobb a kérdésnek higgadtan szemébe nézni. (Helyeslés jobbfelöl) akár meny­nyire felforrjon is az ember vére, mikor ilye­neket hall, sokkal jobb higgadtan megnézni: (Helyeslés jobb felöl) van-e indoka ezen vádnak, mintsem egy rövid visszautasításra szorítkozni. (Helyeslés jobbfelól.) Ezért, t képviselőház, legyen szabad meg­néznem, hogy mivel indokolták ezen nagyon sújtó, ezen nagyon komoly vádat. (Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) Polónyi t, képviselő ur nagyon megkönnyí­tette feladatát, mert olyanokat adott az én számba, a miket nem mondtam. Azt mondta a t. képviselő ur, hogy mi a háború idejére ha­lasztjuk a gyár felállítását, ez pedig absurdum, Egy verset is citált a t. képviselő ur. (Polónyi Géza tagadólag int) Ha nem ez volt szavainak értelme, lesz alkalma azt helyre igazítani. Azt mondta, hogy ez absurdum. Én egyetértek a t. képviselő úrral. Én is absurdumnak tartom; de kérdezem, hogy a képviselő ur milyen alapon tartja annak, ha az ember azt mondja, hogy „alkalmas időben" és „háborúban". Én pedig épugy az irott jelentés­ben, mint első igénytelen felszólalásomban arra helyeztem a fősúlyt, hogy mi az alkalmas időt akarjuk bevárni, a mostanit nem tartjuk alkal­masnak. (Helyeslés jóbbf dől.) Addig tehát, mig a t. képviselő ur be nem bizonyltja azt, hogy „háború" és „alkalmas idő" azonos, addig fentartjuk álláspontunkat. (Derült­ség és tetszés jobbfelól) Az is mondatott, hogy el fogunk késni. Meglehet; de abban, a mit most mondunk, ez nem rejlik, mert az „alkalmas idő" épen ugy kizárja azt, hogy elkéssünk, mint azt, hogy

Next

/
Thumbnails
Contents