Képviselőházi napló, 1887. XXI. kötet • 1890. deczember 9–1891. január 31.
Ülésnapok - 1887-429
429. orwrtgos ülés decsember 11-én, estltSrtükBn. I^SO. '•* laltgtik velem szemben a t. honvédelmi minister ur beszédében . .. B. Fejérváry Géza honvédelmi minist©r: A mint a t. képviselő ur velem tett. (Zaé.) Gr. Apponyi Albert: Én hivatkozom az egész t. házra, vájjon minapi beszédemben csak egyetlenegy személyes támadás foglaltatik-e'? (Ugy van! ügy van! balfelöl.) Mondom, nem tudom, hogy a szellemi és erkölcsi difformitások azon egész eatalogusának melyik pontján kezdjem, a melylyel a t. minister ur engem felruházni szíves volt. (Élénk derültség balfelől.) Annál kevésbbé tudom ezt, mert a t. minister urnak leleményessége beszéde alatt rohamosan fejlődött. (Élénk derültség balfelől.) Beszédének közepe táján azzal vádolt — ez a vád csak szellemi tehetségeim ellen irányult — hogy az arithmeticával hadi lábon állok s ezt azzal bi zonyítottam, hogy 50 ig nem tudok olvasni; (Élénk derültség balfelől) beszédének vége felé már olyast is kétségbe vont, hogy tudom-e, hogy kétszer-kettő négy. (Élénk derültség balfelől.) De mondom, t. ház, nem tudom, hogy fogyatkozásaimnak melyikén kezdjem; tehát bátor leszek inkább összeállítani egy egész csokrot azokból, a miket a t. minister ur a ház asztalára letett, (Halljuk! Halljuk! balfelől) a mint azt hamarjában feljegyezhettem. (Ha'ljuk! Halljuk! balfelől.) A mi a szellemi képességeket illeti, mint már említettem, az arithmeticával hadi lábon állok, egyáltalán vakon születtem, (Élénk derültség balfelől) már születésemtől kezdve szellemi látóképességgel nem birok. (Élénk derültség bal jelöl.) Ennyit a szellemről. Az erkölcsi difformitások terén pedig azt jegyeztem fel, hogy engem minden felszólalásomban csak feltűnési vágy vezet, (Élénk derültség balfelöl) csak az az óhajtás vezet, hogy zavart és bajt idézzek elő, (Élénk derültség balféWl) hogy jóakaratnak bennem születésemtől kezdve egyáltalán semmi nyoma sem található fenn; (Zajos derültség balfelől) de sőt, hogy még részrehajlatlan bírálatra sem vagyok képes. (Felkiáltások a jobboldalon: Az igaz!) S ennyi szellemi és erkölcsi defectus mellett azután nem csoda, hogy ha az a kis hajó, a melynek kormányához engem, de árbócz, illetőleg iránytű nélkül a minister ur ültetett, biztos vezetés és zászló nélkül ide-oda hányatik a sik tenger hullámain egyik forgóból a másikba. Ugy látszik azonban, ezeket az örvényeket sze rencsésen kikerültem, mert hát a kis hajó mégis csak itt van. (Élénk tetszés a baloldalon.) Az irigykedést is felemlítette az én erkölcsi difformitásaim közül. Hogy vájjon ez talál-e, v a gy nem, azt nem tudom, mert senki önmagának erkölcsi értékét részrehaj]atlanul meg nem bírálhatja. De egyről biztosíthatom a t. minister urat: ha irigység bennem egyáltalában lakik, ennek tárgya semmi esetre sem lehet sem a volt, sem a jelenlegi kormány, már csak azon oknál fogva sem, mert ez a maga tagjai közt a t. minister urat is tisztelni kénytelen. (Zajos helyeslés, éljenzés és taps a hal- és szélső baloldalon.) Valóban csodálatos az a nagylelkűség, a melylyel a t. minister ur azután mégis kegyeskedik egy oly félkegyelmű emberrel, mint a minőnek engem bemutatott, teljes másfél órán át elmésségeinek egész apparátusával foglalkozni, a ház ezen oldalán jóízű derültséget keltvén. (Élénk tetszés a bal- és szélső baloldalon.) És én csak azt mondhatom, t. ház, ha a t. minister ur ezt a mai beszédét a vita hevében rögtönözve mondja el és a háznak azokat az elmésségeket — a melyek valóban azoknál, a miket Pázmándy t. képviselő ur részéről kifogásolt, sokkal kevésbé bírtak a komolyságnak még csak látszatával is (Zajos helyeslés és tetszés a bah és szélső baloldalon) — rögtönözve tálalja fel: hát akkor jóindulatú megítélésre és elnézésre számíthat a ház minden oldaláról. (Igás! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon) De ha ilyen beszédre és felszólalásra a t. minister ur két nap óta készül, hát akkor, t. ház, csak egyet bizonyított be még egyszer, harmadszor, a mint azt már kétszer bebizonyította, hogy az az ügy, melyet más fegyverekkel, mint ezekkel, nem tud vagy nem akar védelmezni, az az ügy bizony nagyon gyenge lábon áll. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Ha a t. minister ur szememre lobbantja azt, hogy a monarchia nagyhatalmi érdekei iránt nincs semmi érzékem, (Halljuk! Halljuk!) ez egy oly politikai vád, melyet a parlamentarismus törvényei szerint a politikai vitatkozások folyamán lehet emelni mindenki ellen — ezt nem kifogásolom — csak be kell tudni bizonyítani. És mivel bizonyítja ezt a t. minister ur? Avval, hogy az általa benyújtott törvényjavaslatok egyikét sem fogadtam el. (Derültség a balés szélső baloldalon.) Nem tudom, t. ház, hányszor elmondtam már, a minister ur kényszerít, hogy még egyszer elmondjam: hogy én az általa a véderő fejlesztése czéljából benyújtott törvényjavaslatok egyikét sem utasítottam vissza tartalma azon részénél fogva, mely a véderő öregbítésére szolgál. (Ugy van! ügy van! balfelől.) Az utolsó véderő-törvényjavaslat tárgyalásánál, a mely ma már, sajnos, törvény, nemcsak én, hanem az ellenzék minden szónoka megmondta, hogy azt, a mi abban katonai fejlesztés, még ha uj teherrel jár is, készségesen elfogadjuk; (Ugy van! Ugy n*
