Képviselőházi napló, 1887. XXI. kötet • 1890. deczember 9–1891. január 31.

Ülésnapok - 1887-429

425*. országos ülés deczember Jl-én, estitgrtSkön. 1880. 78 tásában gyöngébbek volnának, mint mi, vagy kevesebb lelkesedés vezetné őket, vagy kevésbé értenék át hazafiúi feladatukat; ha ő tehát visszautasította a szemrehányást és a legnemesebb s legmagasztosabb versenyre hivott ki bennünket, kérdem; az-e magyar nemzeti törekvéseinek bizonyítéka, hogy egyetlenegy nyomorult fegyvergyárunkat, a mely a védképességnek úgyis csak kicsiny eszköze, már kezdetben is — mert mi ezzel sem elégszünk meg — agyoncsapja s tegnapi dicsekvése után ma már eltemeti azt az egyetlen nemzeti törekvést, melyet e kormány demonstrálni tudott? Az bizonyos, t. ház, hogy a minister nem .szokott ily tárgyalásokhoz, a katonai pályán, a mely szép és dicső pálya, a minister urnak nem lehet ily tárgyalásokat élvezni . . . B. Fejérváry Géza honvédelmi minister: Hála Istennek! Eötvös Károly: • •. Hála Istennek,mert talán a katonaság sem lenne az már, mint a minek lennie kell és meg vagyok arról győződve, hogy a minister ur vágyakozik is vissza mindennap és órában oda . . . Gr. Károlyi Gábor: Menjen hát ő oda vissza! Eötvös Károly: és a mostanihoz hasonló tárgyalások a különben is élénk vágyát csak még élénkebbé teszik. De ha a t. minister ur valamikor visszamegy a katonasághoz (Halljuk! Halljuk!) és visszaemlékezik arra a szerepre, a melyet mint magyar minister, e parlament körében betöltött, (Halljuk! Halljuk!) mégis oly szép dolog s talán mégis érdemes volna, ha e szerep emlékezeteként azt vihetne a katonasághoz vissza, hogy mégis nem minden ment tönkre, a mi a védképesség megalapítása és fejlesztése körül a nemzet igazi óhajtásának teljesen megfelelt, az ő közremunkálásával és segítségével. Sőt talán érdemes volna egy igazi katona nemes ambitiójára az is, hogy mikor visszamegy a katonasághoz és majd a csaták terén is segít védelmezni az orgzág állapotát, alkotmányát, nemzetét és szabadságát (Egy hang a szélső ba!félől: Arra várhatunk!) és ha majd a hadseregben lesznek erők, melyek ezt a védelmet sikeressé is teszik: akkor önérzettel gondolhasson vissza a t. minister ur arra, hogy a nemzet védképességének megedzésében neki is volt egy kis része és nem a bal-, hanem a jobb kezével törekedett azt edzeni, megteremteni és föivirágoztatni. Most a t. minister ur ily öntudattal nem vonulhat vissza többé a katonai pályára. (Igaz! TJgy van! a szélső baloldalon.) Nagyon szomorú dolog az, a mi eszembe jut, de a világtörténet tanulságaitól nem szabad elzárkóznunk és egyszer már el kell tekintenünk attól a bölcsességtől, mely arra oktat, hogy a maga kárán KÉP VE. NAPLÓ. 1887 — M. XXL KÖTET, tanul csak a magyar. Á t. minister ur ne felejtse el azt, hogy bármily határtalan az a hódolat és ragaszkodás, melylyel mi a korona iránt viseltetünk ; bármily határtalan is az a bizalom, melylyel mi a korona kezére bizzuk haderőnket, de vannak pillanatok a nemzet történetében, mikor a koronának minden jóindulata és minden ereje sem képes egy országot és egy nemzetet megvédeni. (Igaz! Ügy van! a szélső baloldalon.) Nemcsak ekkora nemzetnél, mint a mienk, hanem akkoránál is, mint a franezia, megtörtént, hogy uralkodója nem jól teljesítette kötelességét. vagy ha jól teljesítette is, az ellenség kezébe került. És ha akkor a nemzetnek nem lett volna otthon, hizájának területén semmi segédszere, melylyel a modern hadtudomány követelményei szerint önvédelmét legalább megkísértse, az idegen invasio az önvédelem kisérlete nélkül tiporta volna el a nemzetet. Hol volna annak önérzete, annak históriai missiója ezentúl és hol volna a mienk, ha 1848-ban a nélkül sikerült volna Jellasichnak az országot elfoglalni s az egyik határtól a másikig diadalutat tenni, hogy egy becsületes önvédelmi harezot a nemzet megkísértett volna 1 (lg<iz! TJgy van! a szélső baloldalon.) És önnek, honvédelmi minister ur és önöknek mind, kik vele szavaznak, munkájuk oda irányul — nem akarom mondani, akarva — de nem akarva is, hogy egy ily veszélylyel szemben a nemzet az önvédelemnek még kisérletét se tehesse meg. (Zajos helyeslés a szélső baloldalon.) A magyar hazafiság tisztessége kívánja, hogy gondoskodjunk az önvédelem korszerű eszközeinek, habár lassankint való megteremtéséről is. (Zajos helyeslés a szélső baloldalon.) Elég fájdalmas állapot az, hogy az összes eszközök előteremtéséről nem gondoskodtunk; de az agyonütött fegyvergyár romjai itt vannak még kezünkben, segítsenek önök ezeket a romokat megmenteni és azokból az új nemzeti fegyvergyár fundamentumait kiépíteni. (Zajos helyeslés a szélső baloldalon.) Jöjjenek ide az áldozattal, mi nem fogunk takarékoskodni, nem fogunk sztíkkeblűek lenni. (Igaz! TJgy van! a szélső baloldalon.) Azért, mert engem a t. minister ur meg nem győzött arról, hogy most más irány van, mint az, mely 1876-ban a fegyvergyár összedöntésén dolgozott és a mely a mostani összedöntésén dolgozik és mert nem győzött meg arról, hogy helyes politikát követett a magyar fegyvergyárnak, a védképesség egyetlen igazi eszközének elejtésénél, csatlakozom Polónyí Gréza t. barátom határozati javaslatához. (Zajos helyeslés és éljenzés a szélső baloldalon.) Elnök: T. ház! Szólásra senki sincs feljegyezve, ha tehát szólni senki sem kivan, a vitát bezárom. 10