Képviselőházi napló, 1887. XXI. kötet • 1890. deczember 9–1891. január 31.
Ülésnapok - 1887-429
129. országos ülés deezemfeer 11-én, e8ütört5k6n. 1890. g7 kérdésben meg akarja akadályozni: akkor a ministeri észt veszi elő. (Derültség a szélső balfelöl.) Mondhatom, hogy a három közül ez a legszerencsétlenebb é,-z. (Zajos derültség a bal- és szélső baloldalon.) T. ház! Nem voltam abban a szerencsés helyzetben, hogy a tárgyalás kezdete óta a tanácskozásokat mindig hallgathattam volna. De olvasás utján iparkodtam azokhoz hozzá férni és azon beszédek olv után, melyeket ugy a minister ur, mint egyebek tartottak e házban, én magamnak csupán oly korlátolt feladatot szabtam beszédemre nézve, hogy — és ezt ismétlem az előbb mondottak után — sem azokat, melyeket t. barátaim hoztak fel, szemrehányás vagy vádként, sem azokat, melyeket a t. minister ur hozott fel magára nézve védelemképen, illetve a részvénytársaság ellenében vádképen, beszédem és észrevételeim anyagául el nem fogadom. Szorítkozom csupán a következőkre: előttem állanak a minister ur szóbeli előterjesztései és előttem áll a részvénytársaság hivatalos jelentése és azt gondolom, hogy a mit a részvénytársulat saját hibájának ismer el, azt kénytelenek vagyunk mi is hibájának elismerni; de a mit vádkép hoz fel a minister ellen, azt mi nem vagyunk kötelesek elismerni; viszont azonban, a mit a minister előterjesztésében önmaga, vagy közegei részéről hibának, vagy mulasztásnak ismer el, azt már mi is hibának vagy mulasztásnak elismerhetjük. Én pusztán ebből állítom össze az előttem létrejött esemény képét, a mely esemény voltaképen nem más, minthogy a nemzet a maga illetékes törvényhozása által, országának terüktén fegyvergyárat akart létesíteni és azért hajlandó volt áldozatokat hozni és a nemzet ministere akként működött, hogy a fegyvergyár megbukott, mielőtt fegyvert szállíthatott volna. (Igaz! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) T. képviselőház! Igaz, hogy mindaz, a mire az igazgatóság beismerése egyrészről és másrészről a minister ur beismerése vonatkozik, a kérdésnek csak egyik oldala, nevezetesen azon oldala, mely e házban a legtöbbet vitattatott, hogy t, i. a minister inagánjogilag correcte járt-e el a szállítás megvonásában s a szerződés felbontásában? A társulat igazgatósági jelentésében határozottan beismeri, hogy a kovácsoló gépek és alakzatok részletes tervei és rajzai a Loewe-, illetőleg a Greenwood-czégtől kellő időben be nem érkeztek és ekként a kovácsoló gépek és alakzatok a kellő időben el nem készíttethettek. Beismeri, hogy a Greenwood-féle első pörölyök hiányosak voltak és azokkal igen gyökeres igazítások nélkül helyesen dolgozni nem lehetett. Beismeri, hogy a kovácsoló műhelyhez szükséges gépek Grreenwood által fölötte késedelmesen szállíttattak, oly késedelmesen, hogy a szerződésben kikötött határidőket, már e miatt sem lehetett megtartani. Beismeri a gyár, hogy a gyártás megkezdésénél kitűnt, miszerint a G-reenwood és Bathley-féle gépek egyáltalában meg nem felelnek a szerződésszerű követelményeknek és egész határozottan beismeri azt is, hogy az utolsó gépek a Loewe-, illetőleg Greenwood- ég Bathley-czégtől Í889. február és márezius havában érkeztek, ugy, hogy a gyár igazgatósága — ez is a gyár határozott beismerése — már 1889. november havában arra a meggyőződésre jutott, hogy a szerződési határidőket meg nem tartja s erről a honvédelmi ministert értesítette is. Sőt beismeri, hogy a 102 nappal megtoldott szállítási határidőben sem tehetett eleget kötelezettségeinek s hogy a honvédelmi ministert erről is annak idején szintén értesítette. Továbbá beismeri a gyár igazgatósága, hogy az a puska, melyet először vizsgálatra bemutatott, csakugyan hiányos volt s maga is constatálja azt, hogy azok a szerzú'déd feltételeknek teljesen meg nem feleltek. Végre kijelenti maga a gyár igazgatósága, hogy: „egyáltalában nem vonhatjuk kétségbe", — ezek saját sz ivai — „ hogy'a szállítási határidőknek meg nem tartása miatt a honvédelmi minister jogot nyert arra, hogy a velünk kötött szerződést felbonthassa s a szállítást tőlünk egészen megvonhassa". Ez, t. minister ur, az igazgatóság jelentésében is benne van. Ebből én kivonom azon eonsequentiát, hogy szorosan magánjogi szempontot véve, ha bármily szigorú bírónak kellene ebben a kérdésben a felett ítéletet mondani: vájjon a magyar honvédelmi minister jogosítva volt-e a szállítást megvonni, a szerződégt felbontani s illetőleg a cautiót visszatartani: a legszigorúbb bírói kötelességgel is azt mondaná : igenis joga volt. És ha csak ez volna a kérdés, azt hiszem, e házban nem tartana három-négy nap óta a vita. Hanem a dologban az a szomorú, hogy más oldalról is és pedig a t. minister ur részéről is követtettek el hibák és mulasztások. Nem azok, melyeket barátaim felhoztak, megengedem, hogy azok is, de míg azok tüzetesen bizonyítva nem lesznek, én részemről nem teszem azokat magamévá; nem is azok, melyeket a gyár hoz fel az igazgatóság jelentésében, hanem követtettek el hibák és mulasztások oly neműek és oly mérvben, a minőket és a mily mérvben maga a honvédelmi minister is beismer. Menjünk sorban : mik azok ? (Halljuk 1 Halljuk! a bal- és szélső bahldalon.) A honvédelmi minister ur határozottan beismerte deczember 6-iki beszédében, hogy a szerkezeti rajzok, a vizsgálati idomszerek és ellenidomszerekre vonatkozólag is 1888. február elseje helyett 1888. május 12-én a*
