Képviselőházi napló, 1887. XXI. kötet • 1890. deczember 9–1891. január 31.

Ülésnapok - 1887-429

129. országos ülés deezemfeer 11-én, e8ütört5k6n. 1890. g7 kérdésben meg akarja akadályozni: akkor a minis­teri észt veszi elő. (Derültség a szélső balfelöl.) Mondhatom, hogy a három közül ez a legsze­rencsétlenebb é,-z. (Zajos derültség a bal- és szélső baloldalon.) T. ház! Nem voltam abban a szerencsés helyzetben, hogy a tárgyalás kezdete óta a tanácskozásokat mindig hallgathattam volna. De olvasás utján iparkodtam azokhoz hozzá férni és azon beszédek olv után, melyeket ugy a minister ur, mint egyebek tartottak e ház­ban, én magamnak csupán oly korlátolt felada­tot szabtam beszédemre nézve, hogy — és ezt ismétlem az előbb mondottak után — sem azo­kat, melyeket t. barátaim hoztak fel, szemre­hányás vagy vádként, sem azokat, melyeket a t. minister ur hozott fel magára nézve védelem­képen, illetve a részvénytársaság ellenében vád­képen, beszédem és észrevételeim anyagául el nem fogadom. Szorítkozom csupán a követ­kezőkre: előttem állanak a minister ur szóbeli előterjesztései és előttem áll a részvénytársaság hivatalos jelentése és azt gondolom, hogy a mit a részvénytársulat saját hibájának ismer el, azt kénytelenek vagyunk mi is hibájának elismerni; de a mit vádkép hoz fel a minister ellen, azt mi nem vagyunk kötelesek elismerni; viszont azonban, a mit a minister előterjesztésében ön­maga, vagy közegei részéről hibának, vagy mulasztásnak ismer el, azt már mi is hibának vagy mulasztásnak elismerhetjük. Én pusztán ebből állítom össze az előttem létrejött esemény képét, a mely esemény voltaképen nem más, minthogy a nemzet a maga illetékes törvény­hozása által, országának terüktén fegyvergyárat akart létesíteni és azért hajlandó volt áldozato­kat hozni és a nemzet ministere akként műkö­dött, hogy a fegyvergyár megbukott, mielőtt fegyvert szállíthatott volna. (Igaz! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) T. képviselőház! Igaz, hogy mindaz, a mire az igazgatóság beismerése egyrészről és más­részről a minister ur beismerése vonatkozik, a kérdésnek csak egyik oldala, nevezetesen azon oldala, mely e házban a legtöbbet vitattatott, hogy t, i. a minister inagánjogilag correcte járt-e el a szállítás megvonásában s a szerződés fel­bontásában? A társulat igazgatósági jelentésében határozottan beismeri, hogy a kovácsoló gépek és alakzatok részletes tervei és rajzai a Loewe-, illetőleg a Greenwood-czégtől kellő időben be nem érkeztek és ekként a kovácsoló gépek és alakzatok a kellő időben el nem készíttethettek. Beismeri, hogy a Greenwood-féle első pörölyök hiányosak voltak és azokkal igen gyökeres igazí­tások nélkül helyesen dolgozni nem lehetett. Beismeri, hogy a kovácsoló műhelyhez szüksé­ges gépek Grreenwood által fölötte késedelmesen szállíttattak, oly késedelmesen, hogy a szerző­désben kikötött határidőket, már e miatt sem lehetett megtartani. Beismeri a gyár, hogy a gyártás megkezdésénél kitűnt, miszerint a G-reen­wood és Bathley-féle gépek egyáltalában meg nem felelnek a szerződésszerű követelményeknek és egész határozottan beismeri azt is, hogy az utolsó gépek a Loewe-, illetőleg Greenwood- ég Bathley-czégtől Í889. február és márezius havá­ban érkeztek, ugy, hogy a gyár igazgatósága — ez is a gyár határozott beismerése — már 1889. november havában arra a meggyőződésre jutott, hogy a szerződési határidőket meg nem tartja s erről a honvédelmi ministert értesítette is. Sőt beismeri, hogy a 102 nappal megtoldott szállítási határidőben sem tehetett eleget kötele­zettségeinek s hogy a honvédelmi ministert erről is annak idején szintén értesítette. Továbbá beismeri a gyár igazgatósága, hogy az a puska, melyet először vizsgálatra bemutatott, csakugyan hiányos volt s maga is constatálja azt, hogy azok a szerzú'déd feltételeknek teljesen meg nem feleltek. Végre kijelenti maga a gyár igazgatósága, hogy: „egyáltalában nem vonhatjuk kétségbe", — ezek saját sz ivai — „ hogy'a szállítási ha­táridőknek meg nem tartása miatt a honvédelmi minister jogot nyert arra, hogy a velünk kötött szerződést felbonthassa s a szállítást tőlünk egészen megvonhassa". Ez, t. minister ur, az igazgatóság jelentésében is benne van. Ebből én kivonom azon eonsequentiát, hogy szorosan magánjogi szempontot véve, ha bármily szigorú bírónak kellene ebben a kérdésben a felett íté­letet mondani: vájjon a magyar honvédelmi minister jogosítva volt-e a szállítást megvonni, a szerződégt felbontani s illetőleg a cautiót visszatartani: a legszigorúbb bírói kötelességgel is azt mondaná : igenis joga volt. És ha csak ez volna a kérdés, azt hiszem, e házban nem tartana három-négy nap óta a vita. Hanem a dologban az a szomorú, hogy más oldalról is és pedig a t. minister ur részéről is követtettek el hibák és mulasztások. Nem azok, melyeket bará­taim felhoztak, megengedem, hogy azok is, de míg azok tüzetesen bizonyítva nem lesznek, én részemről nem teszem azokat magamévá; nem is azok, melyeket a gyár hoz fel az igazgató­ság jelentésében, hanem követtettek el hibák és mulasztások oly neműek és oly mérvben, a mi­nőket és a mily mérvben maga a honvédelmi minister is beismer. Menjünk sorban : mik azok ? (Halljuk 1 Halljuk! a bal- és szélső bahldalon.) A honvédelmi minister ur határozottan beismerte deczember 6-iki beszédében, hogy a szerkezeti rajzok, a vizsgá­lati idomszerek és ellenidomszerekre vonatkozólag is 1888. február elseje helyett 1888. május 12-én a*

Next

/
Thumbnails
Contents