Képviselőházi napló, 1887. XXI. kötet • 1890. deczember 9–1891. január 31.
Ülésnapok - 1887-429
62 429. országos ülés decüemlK'r ll*én, csütJJrtökCii. 1880. éjjele következett és ha van a mi nekem fáj — ismétlésekbe nem kívánok bocsátkozni—ez abban találja létjogát, mert a t. honvédelmi minister ur azzal védekezik, hogy bizonyos időre nem szállították a fegyvereket és azt állítja, hogy azok a fegyverek, melyek a magyar fegyver és lőszergyár által előállíttattak, rosszak voltak. Pázmándy Dénes t. képviselő ur igen fényeden és hatalmasan igazolta tegnap, hogy azok a fegyverek igenis jók voltak. Sőt én tovább megyek, midőn a magyar fegyver- és lőszergyárban az első fegyver elkészült, egy közös hadseregbeli kapitány kiment oda és az igazgató engedélyével kezébe vette a fegyvert, egymásután lövést tett vele és igy szólt az igazgatóhoz : Méltóságos uram! Nagyon jó ám az a fegyver, hanem egy dologról meggyőzőm méltóságodat, arról, hogy ez a fegyver nem fog jónak beválni és én azon fegyverrel lövöm magam agyon, a melyről először kimondja az arsenál, hogy jó és használható. Ez tény, ez a hir ép úgy száll szájrólszájra, mint a madár ágról ágra. (Élénk derültség a bal és szélső baloldalon.) Ez a nép közhite, ez a nép meggyőződése, t. ház, ez a nép vérébe átment és ez az, t. ház, a mi engem arra indított, hogy megmondjam az igen t. minister urnak saját szemébe, hogy ne ellenezze annak a vizsgálat teljesítésére megválasztandó bizottságnak a kiküldését. A napokban itt a folyosón beszélgettek kormánypárti és 48-as és függetlenségi párti képviselők. Sok derék uri ember van, t. ház, ott a t. kormánypárton is, (Nagy derültség) a ki sajnálja azt a dolgot, hogy megtörtént és elkövetnének mindent, ha ezt a fegyver- és lőszergyárt hallottaiból feltámaszthatnák; de hiába, van annak a pártnak egy szerencsétlensége': az, hogy az a sok jó, derék, hatalmas államböks a pártfegyelem nyűge alatt elhallgat. (Igaz! TJgy van! balfelöl.) Arról folyt a beszéd, hogy vájjon a minister ur eljárása, inenthető-e vagy nem és az egyik kormánypárti képviselő azt mondta hogy bizony homály fedi azt. Erre azt mondta a 48-as képviselő, hogy ha homály fedi, azért akarjuk kiküldeni a bizottságot, hogy a homálytól megtisztítsa. Erre azt felelte az a képviselő, hogy épen az lenne a baj, ha a homálytól megtisztíttatnék. (Élénk derültség a szélső baloldalon.) Én megvallom, t. ház, hogy én egyénileg valami nagy dolgot nem várok a kiküldendő bizottságtól; mert a honvédelmi minister urnak intim barátjai lesznek többségben abban a bizottságban. De miután a parlamenti bizottságnak az a természete, hogy minden pártból, tehát ellenzéki képviselő is van benne : annyi eredményt tudnánk elérni mégis, hogy a fátyolt, ha nem is egészen, de annyiban lelepiezhetnők arról a titokzatosságról, hogy megtudjuk: ki a bűnös, az-e, kire itt hárítják a felelősség súlyát, vagy az-e, a ki lehetetlenné tette a fegyverek átvételét. De, sajátszerű dolog, t. ház, itt a ház irodájában van egy honvédezredes — vagy .generális, nem tudom — de látom, véghetetlen nagy bőrtáska van nála irományokkal. Miért nem hivja fel a minister azt az ezredest vagy generálist, hogy tegye le az iratokat a ház asztalára ? B. Fejérváry Géza honvédelmi minister: Itt a bőrtáska, üres! Csatár Zsigmond: Ez, azt hiszem, a legjobb volna; legalább a szegény államtitkárnak, Gromonnak sem kellene mindig itt ki- és beszaladgálni. (Zajos derültség a szélső baloldalon.) T. képviselőház! Ezzel a fegyver- és lőszergyárral nemcsak a magyar gyári ipar jó hírneve szenvedett nagy csorbát, hanem ezer munkás családnak a szájából vették ki a kenyeret. És én azt hiszem, ha a honvédelmi minister ur azt tudta volna, hogy itt nemcsak a részvényesekről van szó —• mert azokkal nem sokat törődöm, azok börziánerek, azok nyerhetnek és veszthetnek—-hanem a szegény munkásról,t.ház, az nem börsiáner, az nehéz, véres izzadásával keresi meg kenyerét, hogy talán az esetben, ha valaki felhívta volna a t. minister ur figyelmét ezen szegény munkás családok mellett, akkor lehetetlen, hogy sietett volna a fegyvereket a steyri gyárnál megrendelni és a magyar fegyvergyár sírját megásni. Mert hisz kezdetben semmi sem .tökéletes, de arra való az emberi ész, az ügyes kéz, hogy a kezdet nehézségeit leküzdje. Láttuk tegnap, hogy Pázmándy t. képviselőtársam milyen szépen megfelelt a t. minister urnak, hogy van olyan reszelő, melylyel a puskaanyagot is meglehet javítani. Hiszen a steyri gyár is kezdetben nehézségekkel küzdött és sok időbe került, mig jó tökéletes fegyvereket készíthetett. Idővel bizonyára a magyar fegyvergyár is készíthetett volna ilyen fegyvereket. De azt hiszem, a t. minister urnak az ott történtekről tudomása nem volt, kiküldött Szakközegei pedig épen az ellenkezőt tették, mint a mit kellett volna tenniök ; mert azon utasítással küldettek oda, hihetőleg, hogy minden lehetőt kövessenek el, hogy a fegyvergyár ne prosperálhasson, hogy a steyri gyárnak versenytársa ne legyen. Ezt tartom oly nagy hibának, melynek megvilágítását nem látván kifejtve a szónokok által, a szerencsétlen munkások érdekében is hallatom az igazság szavát. Tegnap Pulszky Ágoston ur mondott itt egy nagy védbeszédet. T. ház! Emlékszem azon boldog márcziusi napokra, midőn Pulszky ur a mostani igszságügyminister úrral ott hagyta a
