Képviselőházi napló, 1887. XXI. kötet • 1890. deczember 9–1891. január 31.
Ülésnapok - 1887-428
56 428. országos ülés deczeinber 10-én, szerdán. 1890. hallanánk a delegatióban ellenzéki részről, ha ezen filsttelen lőporgyár az ország oly részein állíttatnék fel, a hol lőszert, a hol tényleg patront egyáltalán nem gyártanak? Vájjon nem hozta volna-e fel mindenki: „Már most veszélybe döntik az országot azok, a kik felállítják az ország egyik szélén a lőporgyárat, azután azt a robbanó szert az egész országon keresztül szállítják oda, a hol a patronokat elkészítik és megint onnan visszaszállítják a csoportokhoz." Vájjon akármiről indokkal igazolni lehetett volna-e ezt és vájjon azon költségtöbblet, mely a gyár tartalékának és a gyár műszereinek és a gyár környezetének megszerzése utján az államrarovatnék a delegatió által, igazolva lett volna-e akkor, mikor ezek tényleg megtakaríthatók voltak? Hallotta az igen t. képviselő ur, Ápponyi t. képviselő ur is, Bolgár képviselő ur is hallotta ismételve a delegatióban, sőt a delegatió bizottsága előtt ez iránt hosszú vita folyt, de a delegatió nyilvános üléseiben alig hozatott szóba. B. Jeszenszky László: Öt perez szünet! (Zaj!) Elnök: A képviselő urnak nincs joga közbeszólani. (Helyeslés a jobboldalon. Mozgás a szélső baloldalon) A házszabályok egyenesen rendelik, hogy senkinek nincs joga a szónokot félbeszakítani, egyedül csak az elnöknek. Ha tehát a képviselő ur olyan indítványt hangoztat, hogy „Öt perez szünet", ehhez nincs joga. (Élénk helyeslés a jobboldalon. Mozgás és zaj a szélső baloldalon. Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Csendet kérek, képviselő urak. A képviselő ur beszélhet. a meddig neki tetszik 8 a ház tartozik őt meghallgatni. (Nagy zaj, ellenmondás balfelöl. Halljuk! Halljul ! a jobboldalon.) Pulszky Ágoston: T. ház ! (Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) Tudom, hogy későre jár az idő. (Halljuk! Halljuk! jobbfelöl) Azt találom, t. ház, hogy a t. ellenzék részéről, mely, azt hiszem, nem vádolhat bennünket figyelem hiányával, kissé különös, hogy, ha van valaki, a ki erről a részről az ő állításaikkal foglalkozik és azt hiszem, mondhatom, nem személyeskedve, hanem szakszerűen, (ügy van! ügy van! jobbfelől) akkor türelmetlenek azt meghallgatni. (Ugy van! Ugy van! jobbfelől.) Én legalább a t. ellenzék megsértését láttam volna abban, ha nem veszem komolyan állításaikat és nem igyekszem a kérdést részletesen és apróra bonczolni. (Helyeslés jobbfelöl.) De tudom, hogy későre jár az idő. Sok mondandóm lett volna még; talán lesz más alkalmam, midőn elmondom, hogy hogyan és miért gondolom azt, hogy a múlt tanulságai a jövőben felállítandó fegyvergyárnál helyesen felhasználhatók lesznek és minő eljárást contemplálok, megegyezőleg a pénzügyi bizottsággal, arra, hogy, ha egy állami fegyvergyár állíttatik fel, az no hiúsulhasson meg, hanem biztos és határozott sikerre vezessen. (Helyeslés jobbfelől.) Csak egyet legyen szabad még megjegyeznem. (Halljuk! Halljuk!) A kérdés, melyről ítélnünk kell, nem technicus kérdés. A kérdés két érdek latolásának kérdése, a mely a honvédelmi minister előtt állott: a honvédség felfegyverzése, harczképessége érdekében vagy a fegyvergyár létesülésének kérdése. Mikor a törvényt megszavaztuk, akkor azt hittük, hogy ezt a két érdeket ki lehet egyenlíteni, hogy az egyikkel a másikat támogatni, kiegészíteni lehet. Nem akarok visszatérni arra : mi okok folytán, de tényleg ezen kísérlet nem sikerült. De vájjon igaza van-e gróf Apponyi Albert t képviselő urnak, mikor azt a tanulságot vonja ki, hogy az állandó érdekeket feláldoztuk a pillanatnyinak? Szabad-e szó nélkül hagynunk azon állítást, hogy a honvédség felszerelése, kellő fegyverekkel ellátása, nem volt állandó érdek, hogy vájjon ennek most megtörténte nem volt-e a legfőbb és legsürgetőbb érdek? Ennek bizonyítására csak egyet vagyok bátor felhozni. A felfegyverzés feladatát a t. minister urnak a nyáron mielőbb meg kellett oldani, mert egy másik feladattal állt szemben. Ha a füstnélküli lőpor kérdése fel nem merült volna; ha nem kellenének az új puskákhoz új patronok; ha mindehhez nem kellene hosszú előkészület a magyar pozsonyi gyárban és az állami lőporgyárban; ha biztosítva lett volna — pedig ez iránt senki sem biztosíthat — a békés helyzet: akkor rán a honvédelmi minister ur várhatott volna a honvédség felszerelésével. De mikor tudta a delegatiókban lefolyt vita, a hadügyminister elhatározása folytán, hogy a lőpor kérdése mulhatlanul elementáris erővel első helyre lép és hogy ezen kérdés megoldásának a honvédség harczképességének ez irányban való fejlesztésének mnlhatlan előfeltétele az, hogy teljesen felszereltessék az új fegyverekkel: vájjon várhatott-e, habozhatott-e vagy visszavethette volna-e a honvédség biztonságát nem egy, hanem két vitális tekintetben ? és vájjon akkor, ha most vagy a jövő tavaszszal a honvédség nem lenne teljesen felszerelve és nem lenne mindenki kebelében azon erkölcsi garantia, hogy a honvédség puska és lőpor tekintetében a közös hadsereggel minden tekintetben megegyező: nem e sokkal nagyobb vihar tört volna ki és joggal a túloldal részéről? Ezen benyomás hatása alatt, t. ház, végzem szavaimat, ezek alapján szavazom meg a pénzügyi bizottság jelentését. (Hosszantartó zajos helyeslés és éljenzés a jobboldalon.) B. Fejérváry Géza honvédelmi minister: T. ház! Csak egy pereznyi türelmet kérek. (Halljuk! Halljuk!)
