Képviselőházi napló, 1887. XXI. kötet • 1890. deczember 9–1891. január 31.
Ülésnapok - 1887-428
43 428. országos ülés deezemfeer 10-én, síerá&n. 1890, mikor ide kerültek, a mi szentekhez és vasunkhoz nem illettek; át kellett tehát őket változtatni, a mi bizonyos időbe került és igy állott be a három hónapi késedelem. Azután a gyárnak felépítése is bizonyos nehézségbe ütközött. Hogy többet ne mondjak, ott volt az az óriási nehézség, hogy nem találtak azonnal vizet és igy fúrásokat kellett eszközölniök, mig vizet találtak és ez is több időt vett igénybe. De ott van a késedelemnek egy másik oka, a munkásviszony, A gyár vezetői ugyanis abból a szempontból indultak ki, hogy, midőn itt egy fegyvergyárat akarnak felállítani, egyszersmind betanított munkásokkal, alkalmas fegyverkovácsokkal is fognak birni. Mert, ha ők Berlinből hozzák a munkásokat, akkor abban az időben, midőn a gyárnak legnagyobb szüksége volna rájuk, háború idején, ezek hazájukba visszatérvén, a gyár nem működhetnék. Igy ők csupán az előmunkásokat hozatták a külföldről és velük a magyar munkásokat be akarták taníttatni; ez természetes, hogy bizonyos időbe került. (Igás! Ugy van! halfelóJ.) De ez nem rossz szándékból történt s ha a gyár eljárása nem is helyeselhető, a kormánynak hazafias kötelessége lett volna a gyárat e tekintetben is támogatni. (Élénk helyeslés balfelől.) De végre a gyár felszereltetett és működésbe hozatott. És'itt egy kérdést vagyok bátor intézni a t. minister úrhoz. (Halljuk! Halljuk!) A gyár ezíme ez: Magyar fegyver- és lőszergyár. A t. minister nr pedig még eddig sohsem mondta, hogy lőszergyárnak is kell alakulnia; mert ebben a gyárban ez irányban semmi intézkedés sincs téve. (Helyeslés és tetszés balfelől.) Ez is mutatja, hogy a t. minister ur nem felelt meg a törvénynek, mely azt mondja, hogy Magyarországon egy fegyver- és lőszergyár létesítendő. Ugy látszik, a t. minister ur ezt az eszmét egészen elejtette; mert ez irányban a gyárat sohsem szólította fel s itt lehetett volna neki azt a szigort alkalmazni, a melylyel ezen gyár fegyverszállítási képességét csökkentette. De a minister ur szigorából e téren nem látunk semmit. A gyár tehát fel volt állítva s elkésett körülbelül 6 hónappal s ez az a rendkívüli nagy késés, melyet a t. minister ur hangoztat. Hiszen a steyri gyár évekig vesződött, mig üzemképes lett. De többet mondok : az a hires berlini czég, mely most körülbelül Németországon a legnagyobb, az új Loewe-gyár, a melyről maga azt mondja a t. minister ur tegnapi beszédében, hogy ott is voltak nehézségek és a gyár is elmaradt a szállítással, de mégis sikerült neki s most, ha nem is teljes számban és a szerződésnek teljesen megfelelően, de tényleg szállít fegyvereket ez a gyár, melynek 1500 fegyvert kellett volna szállítani, kezdetben csak 200, majd 600 fegyvert készített s ma is csak 1200 fegyvert készít naponta; de azért esze ágában sincs a német hadügyministernek, hogy azt a gyárat bezárja ; mert jóakarat van benne és ismeri a nehézségeket, melyekkel egy gyárnak keletkezése alkalmával mindenütt küzdenie kell s nem akarja ezen fegyvergyárat lehetetlenné tenni Németországon, hanem ellenkezőleg minden lehető eszközzel támogatja. A fegyvergyár tehát megnyílt s megkezdődött a munka. A t. minister ur kirendelt oda egy elkülönítményt. S itt kezdődtek mindjárt a rendkívüli nehézségek. Máshol ilyen katonai szakbizottságok együtt járnak el a gyárral s annak kezére dolgoznak és a gyártást minden tekintetben elősegítik; holott itt ez a katonai elkülönítmény már az első pillanattól kezdve a legellenségesebb állást foglalta el a gyár ellenében. Azon kezdte annak technieai feje, hogy a gyártás módját nem tartja jónak, a mint ezen szakértőkből álló gyárigazgatóság azt óhajtotta és egy különös methodust honosított meg. Természetesen a gyár az első pillanatra alávetette magát ezen administrativ erőszaknak, mely beleavatkozott a gyártásba. (Egy hang jobbfelöl: A minister nem avatkozott abba!) De igenis beavatkozás történt; mer!; Bitera százados módszere szerint kellett megcsinálni az első busz fegyvert, a miről a gyár igazgatója azonnal megmondotta, hogy lehetetlen ezen módszer szerint fegyvert csinálni, lehetetlen, hogy az jó legyen; mert a százados az anyagnak és bizonyos részeknek oly keményítését kívánta, hogy az a szakértő igazgató, ki 20 esztendeig dolgozott az első amerikai gyáraknál, láttam bizonyítványát . . . B. Fejérváry Géza honvédelmi ministerő Utazó! (Derültség.) Pázmándy Dénes: Engedelmet kérek, a manchesteri gyárban dolgozott, tehát nem volt utazó. Egyébiránt tudom, hogy honnan vette a minister ur azon szót, hogy utazó. Ez az igazgató körutat tett az amerikai gyár megbízásából Európában és ajánlotta a gyár fegyvereit. Utazni utazott, de nem volt utazó. Az az ur teljesen competens. Méltóztassék megnézni a bizonyítványait, méltóztassék megnézni azon felhívást, melyet a porosz gyáraktól kapott, hogy menjen oda. Az az ur jártasabb volt a fegyverkészítésben, mint Bitera kapitány és azt mondotta, hogy jól van, de meg fogják látni az urak, figyelmeztetem előre, hogy azok a fegyverek rosszak lesznek (Derültség a szélső baloldalon.) Megcsinálták az első 20 fegyvert, melyekre a minister ur azt mondotta, hogy szemlátomást rosszak voltak és hogy használhat! anoknak bizonyultak. Igenis, de maga, a gyár igazgatósága előre
