Képviselőházi napló, 1887. XXI. kötet • 1890. deczember 9–1891. január 31.
Ülésnapok - 1887-447
W. orseágos ülés január 2» én, csütörtökön. 1891. 378 mezőgazdasági cselédek, béresek sokszor lelketlenül használtatnak ki ; azért a magam részéről nem zárkózom el annak szüksége elől, hogy esetleg a cselédtörvény revisiója esetén a szegődvényesekről a vasárnapi munkaszünet tekintetében gondoskodás történjék. (Helyeslés bal felől.) Helyeslem a törvényjavaslatnak továbbá azt az intézkedését is, hogy egy bizonyos napot állapít meg és e tekintetben nem érthetek egyet Filtsch József t. képviselőtársammal, a ki a vasárnapi munkaszünetelés helyett inegpihenési napot kivan a törvény által deeretáltatni. Elvontan, elméletileg helyes lehet az, a mit a t. képviselőtársam mondott, de annak gyakorlati kivihetosége iránt, azt hiszem, alig van a t. házban valaki, a ki kételyeket ne táplálna. Hiszen azt a törvényt, mely ily intézkedést foglal magában, senki sem hajthatná végre, mert az intézkedései ellen elkövetett kihágások nem ellenőrizhetők. A t. képviselő úr azonban nem is egy-egy napot kivan minden munkakörre nézve megállapítani, hanem szerinte úgy kell a pihenési időt kiszabni, a mint a végzett munka terhesebb, vagy kevésbé terhes. Ez oly előtanulmányt tenne szükségessé, mely nem érné meg a vele összekötött nagy fáradságot; mert az eredmény mégis csak az volna, hogy a gyakorlati élet kívánalmainak nem felelne meg. Helyes tehát, hogy a törvényjavaslat egy bizonyos napot állapít meg minden ipari kör számára. Helyes gazdaságilag, mert sokkal kevesebbet veszt a társadalom azzal, ha a munkaszilnetelés általános, mint hogyha a különféle munkakörökben a pihenés majd az egyik napon. majd a másik napon történik. Helyes azután magasabb társadalmi szempontból is; mert a csa1 ádi élet fejlesztése érdekében nagyon kívánatos, hogy a család valamennyi tagja egy napon pihenjen, a családi élet köteléke egy napon erősödjék, a vall ás-erkölcsi mozzanatok egy napon elégíttessenek ki. Nincs semmi ok tehát arra, hogy egy más pihenési nap iktattassák a törvénybe. Helyeslem azután, hogy a törvényjavaslat épen a vasárnapot állapította meg e végből, helyeslem pedig azért, mert nem százados, hanem ezredéves gyakorlat szól mellette, mert közel ezer éve lesz, hogy a közönség túlnyomó többsége már hozzászokott ehhez. (Ugg van! bal felöl.) Már pedig minden, különösen szükség nélküli változtatása oly dolgoknak, melyek úgyszólván már a nemzet vérébe átmentek, szerintem hiba. (Helyeslés, Ugy van! bal felől) Az indokolás azonban kimondja azt is, hogy a kormány nem egyházi, vallásfelekezeti, hanem tisztán állami szempontból kívánja a vasárnapot szünetelési napnak megállapítani. Ezt szintén helyeslem; mert azt hiszem, hogy az oly kérdéseknél, mint a milyen a munka szabályozása, minden egyéb heterogén szempontnak ki kell záratni. Ez az intézkedés, nézetem szerint, azonban egyúttal az első lépés arra is, hogy a mi közönségünk munkálkodásánál bizonyos homogén irány létesítessék. Erősen meg vagyok ugyanis arról győződve, hogy előbb-utóbb az a sok egyházi ünnep, a melyet némely felekezet körében nálunk megtartanak, lehetetlenné fogja tenni, hogy az illeti! felekezethez tartozó polgárok a többiekkel versenyezhessenek és majd azon hitfelekezetek maguk is be fogják látni, hogy az ünnepek számát reducálniok kell. Hogy pedig ezeket reducálni lehessen, azt az eljárást kell követni, a melyet Francziaországban követtek, a hol t. i. a katholicus egyház ünnepeit négy kivételével, mind vasárnapra helyezték át. De a mit a t. előadó úr nem említett beszédében, a mire azonban én hangsúlyt kivánok fektetni, az, hogy e törvény lényeges anyagi jellegtí intézkedéseket alig tar.almaz s az voltaképen csak keret, melybe a tartalmat, a javaslat 3. §-a szerint, az igen t, kereskedelmi minister Ur lesz hivatva beilleszteni. Az előadó úr abbeli bizalmának adott kifejezést, hogy a meghatalmazással az igen t. kereskedelmi minister úr, a ki érzékkel bír az ország gazdasági érdekei iránt, helyesen fog élni. Én e felfogásában és várakozásában osztozom s a meghatalmazás ellen jelenleg nincs is semmi kifogásom. Csak arra figyelmeztetem a t. előadó urat, hogy e törvény nem egy minister, hanem az ország számára alkofctatik s ennélfogva azok a garantiák, a melyek a minister személyében feltalálhatók, nem kielégítők, mert nem állandó biztosítékok egyszersmind az országra nézve is. Azonban, a mint említettem, én e meghatalmazás most leendő megszavazása ellen nem teszek kifogást, Elismerem, hogy itt existentiákról van szó, a melyeket esetleg kérdésessé tehetnek a törvényhozás helytelen intézkedései. E részben tehát bizonyos szabad mozgás indokolva van. Azt tapasztalták azonban t. ház, pl. Austriában is, hogy az ott e részben kiadott rendelettel eleinte sok baj volt, sok panasz merült fel ellene, de ezek a panaszok később teljesen elnémultak. Ebből a: tapasztalatból én azt a tanúiságot vonoui le, hogy olyan kényes természetű' szabályozás alkalmával, a milyen előttünk fekszik, nagyon helyes gyorsan intézkedni, hogy még mielőtt ezek az existentiák tönkre mennének, megvizsgáltassék, vájjon alapos-e feljajdulásuk vagy nem. De bizonyos idő múlva azután ezek a panaszok nálunk is okvetlen el fognak hallgatni; mert a tapasztalatok csakhamar meg fogják mutatni, hogy hol, miiyen intézkedés teendő. Azért, megvallom, nem látom be szükségét, hogy a rendelet továbbra
