Képviselőházi napló, 1887. XXI. kötet • 1890. deczember 9–1891. január 31.
Ülésnapok - 1887-447
fgg 447. országos ölés január 20-éu, csütfirtökön. 1891. mondható. Végül csak egy rövid megjegyzést. Azt is hallottam, hogy a változtatás folytán csorbát szendvedne a törvényjavaslat azon intentiója, melyet én is ismételve kifejeztem, hogy az óvodának a magyarság terjesztésére is kell szolgálnia. Méltóztassék megbocsátani, én nem látom, hogy azon változtatás, mely mostan proponáltatik, mennyiben okozna ily csorbát s miképen tudná azt előidézni. Az óvoda marad ugy, a mint az a törvényjavaslatban eredetileg is contemplálva volt; semmiféle változás ennek ezéljain s alapjain ez által nem történik. Az imát természetesen ugy fogják mondani a gyermekek, mint a többi dolgokat és az óvónő, ki az óvoda élén áll, szintúgy fogja őket a magyar kifejezésekre tanítani, ha felekezeti imát mon* danák, mint ha a fohászszeru imát mondják. Ennek alapján kérem a t. házat, méltóztassék a közoktatásügyi bizottság által beterjesztett újabb szöveget elfogadni. (Helyeslés). Elnök: Szólásra senki sincs feljegyezve, ha tehát szólni senki sem kivan, a vitát bezárom. Az új 9. §. ellenében Madarász József képviselő úr azon indítványt tette, hogy az hagyassék ki. Ennélfogva kérdeznem kell a t. háztól : fentartja-e a bizottság által javaslatba hozott áj 9. §-t, szemben a kihagyatási indítványnyal, változatlanul, a bizottság szövegezése szerint, igen, vagy nem? (Igen!) Azt hiszem, kijelenthetem, hogy a t. ház azt íentartja. Miután e szerint egy új 9. §. iktattatik be, nagyon természetes, hogy a régi 9. §-ból 10. § lesz és az azt követő szakaszok e gygy e l nagyobb számot nyernek; igy az előforduló idézetek is e szerint lesznek kiigazítandók. Következik most a 14. §., vagyis az új 15. •§. Dárdai Sándor jegyző (olvassa a u. §-t). Elnök: Szólásra senki sincs feljegyezve. Kérdem tehát a t. házat: méltóztatik-e a 14. §-t illetőleg az új 15. §-t elfogadni, igen, vagy nem? (Igen!) Azt hiszem, kijelenthetem, hogy az elfog adtatik Következik a 17. §., illetőleg az új 18. §, Dárdai Sándor jegyző (olvassa a 17. §-t). Madarász József jegyző: Irányi Dániel! Irányi Dániel: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Ezen szakasznak utolsó bekezdése szerint, a mely községek községi pötadója, egyenes állami adóik 20%-át meghaladja, azok csak a belügyminister és a pénzügyminister hozzájárulásával vethetnek ki pótadót kisdedóvoda, vagy menedékház czéljaira. Nem áll ugyan rendelkezésemre és, azt gondolom, senkinek rendelkezésére íVjabb statistikai kimutatás a községek által fizetett pótadókról; de a szerzett mindennapi tapasztalásból kiindulva, azt hiszem, nem csalódom, ha azt állítom, hogy a községek óriási nagy többsége 20%-nál nagyobb pótadót fizet. (Felkiáltások a szélsőbalon : Az igaz!) Ennélfogva, ha a törvény igy marad, a mint itt terveztetik, igen kevés község lesz kötelezve arra, hogy óvodát, illetőleg menedékházat állítson tel. Igaz, hogy joguk lesz kérni a belügyés pénzű gynnnistertől, miszerint engedje meg nekik, hogy ily intézeteket életbeléptethessenek; de a ki ismeri népünknek egyfelől túlterheltetését, másfelől pedig kevés hajlamát ahhoz, hogy önmaga vessen magára adót, a melyre törvény szerint nincs kötelezve, az előre láthatja, hogy igen csekély lesz azon községek^ száma, a melyek ezen joggal élni kivannak. Es mi következik ebből? Az, hogy a községek óriási nagy többségében nem fog létesülni óvoda és ez esetben az állam lesz köteles a hiányt pótolni; holott tudjuk, hogy az állam maga alig birja már a terheket, melyeket eddig vállaira vett. Én és elvtársaim t, képviselőház, azok közé tartozunk, a kik a népet minden fölösleges tehertől megkímélni szeretjük. (Igaz! Ugy van! a szélső bal' oldalon.) Mi vagyunk azok, kik minden alkalommal tiltakozunk minden oly kiadás ellen, a mely nem múlhatatlanul szükséges. De mindamellett nagyon érezzük ugy közegészségi, mint általában nemzeti fontosságát annak, hogy a községek legnagyobb részében óvodák állítassanak fel. S miután tudjuk, hogy vannak községek, a melyek ámbár 20%, vagy annál is több pótadót fizetnek, azt a 3°/ 0-ig terjedhető pótadót, a mely a kisdedóvodák felállítására szükséges, még megbirhatják: megvallom, hogy csodálkoznunk kell a felett, hogy a t. vallás- és közoktatásügyi minister úr engedett a belügy- és különösen a pénzügyminister nógatásának és ezen szakasz ilyen formulázásába beleegyezett. Hogy ha a t. minister úrnak, a miben nem kételkedem, mert eddigi működésével azt fényesen bebizonyította, szívén fekszik ezen ügynek előmozdítása, akkor kérem, hogy ne ragaszkodjék ehhez a szakaszhoz és fogadja el Tors Kálmán t. barátom azon indítványát, a mely szerint azon községek, a melyek önmaguk folyamodnak azért, hogy tíil lévén terhelve pótadóval, mentessenek fel ezen kötelesség alól, a mely esetben, azt hiszem, mindenesetre sokkal több óvoda és menedékház fog létesülni, mintha ezen szakasz mostani szerkezetében megmarad. Vagy ha ezt a módosítványt nem fogadja el, engedje meg legalább, hogy a százalék 30%-ra emeltessék fel, a mint azt a minap Almásy Sándor t. képviselőtársam indítványozta; mert a 20%-os határ mellett, ismétlem, azt a czélt, mely szemünk előtt
