Képviselőházi napló, 1887. XXI. kötet • 1890. deczember 9–1891. január 31.

Ülésnapok - 1887-428

428. országos fllés de<«e»l&er 10-én, szerdán. 1890. 29 fogva kijelentem, hogy a szőnyegen levő törvényjavaslatot nem fogadom el. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Madarász József jegyző: Gróf Apponyi' Albert! Gr. Apponyi Albert: T. ház! A költségvetési törvényjavaslatnak szám szerinti tételére nézve nincs sem ellenvetésem, sem észrevételem; valamint hogy örömmel üdvözlöm azt a tényt is, hogy évek hosszú sora óta először vagyunk abban a helyzetben, hogy minden valószínűség szerint rendes időben fejezheti be az országgyűlés mindkét háza a költségvetés tárgyalását, ugy, hogy végre-valahára a költségvetési évnek megkezdése a naptári évnek kezdetével össze fog esni és az ország az általános fölhatalmazások praxisától megszabadul. Ezenkívül azonban, mint a t. előadó ur és az előttem szólott t. képviselőtársam is kiemelte, a költségvetési törvény tárgyalásával a mi parlamentünk gyakorlata szerint a bizalmi kérdés hozatott kapcsolatba és e tekintetben egy igen rövid nyilatkozatot kell tennem, ugy a magam, valamint t. elvbarátaim nevében. (Halljuk/ Halljuk!) Kapcsolatba hozom ezen nyilatkozatot azon felszólalással, melylyel üdvözöltem a mostani kormányt első föllépésekor, midőn a ministerelnök ur a kormány program mját kifejtette. Akkor ugyanis rögtön kijelentetterű, hogy a belügyi reformokra vonatkozó előadásának legnagyobb része azokkal az elvekkel egyez, a melyeket éveken át ezen padokon képviseltünk; hanem hogy ezen a téren a tényeket akarjuk bevárni, hogy meggyőződjünk arról: vájjon a helyesen felállított elvek keresztülvitele épen oly helyes és kifogástalan lesz-e, mint maguk az elvek és eire nézve azon t. pártnak a múltban folytatott működése, mely ma a jelenlegi kormányt támogatja, bennünk jogos kételyt ébresztett. (Igazi Ugy van! a baloldalon.) Azután a ministerelnök urnak a közjogi alapra vonatkozó kijelentésével szemben, mely azt tartalmazta, hogy a ministerelnök ur az 1867. kiegyezést állandó alapnak tekinti és a nemzet számára abban biztosított jogok fölött féltékenyen őrködni fog, de viszont a nemzet által elvállalt kötelezettségeket lelkiismeretesen teljesíteni kívánja: kijelenteltem, hogy ez ellen semmi kifogásom sincs; hanem hogy az 1867-iki kiegyezés keretén belül maradt megoldatlan és megoldásra váró több olyan kérdés, melynek nemzeti érdekben való megoldását valamint sürgettük eddig, ugy sürgetni fogjuk ezután is. (Igaz! Ugy van! Élénk helyeslés a baloldalon.) És végül kijelentem, hogy magukon az intézményeken s ezek terén eszközlendő reformokon kívül nem csekélyebb fontossággal bír a helyes kormányzati szellemnek megvalósítása, mely ugy a visszaélések minden nemével szemben a kérlelhetlen szigort alkalmazza, mint a honpolgárok jogainak biztosításával a jogállam elveinek magaslatára emelkedik. Ebből a hármas szempontból kell ma a bizalom kérdését mérlegelnem, midőn először vagyok abban a helyzetben, hogy e tekintetben a kormánynyal szemben állást foglaljak. (Helyeslés a baloldalon.) A mi a belügyi reformokat illeti — ezt nem szemrehányáskép mondom — a dolog természetében fekszik — azok ma még az ígéretek főidét képezik, ugy, hogy ezekkel szemben ugyanazzal a fentartással kell élnem ma, a melylyel éltem a kormány első nyilatkozata alkalmával, és így azok, daczára a kormány részéről történt nyilatkozatoknak, miután a tények ezeket a nyilatkozatokat még meg nem erősítették, sem a bizalomnak, sem a bizalmatlanságnak alapját nem képezik. (Helyeslés a baloldalon.) A mi az 1867 iki alapon belül követendő politikát, a correct közjogi felfogást illeti, nem tagadom, hogy a kormány eddigi tényeiben mutatkoznak oly momentumok is, melyek kedvező következtetésekre engednek jutni; de viszont, sajnos, mutatkoznak oly jelenségek is, melyek azon reményeket, melyeket tápláltunk, hogy a nemzeti érdekeket és aspiratiókat az eddiginél erélyesebben fogja képviselni, igen csekély mértékre szállítják le, Ezen symptomák közé kell sorolni azt, hogy a t. kormány nem tudta, vagy nem akarta a honvédség nemzeti jellegén ejtett csorbát orvosolni. (Élénk helyeslés a bal- és szélsőbalon) Ezek közé sorozom az udvartartás tekintetében, valamint a honvédelmi költségvetés tárgyalása körül tett nyilatkozatokat. (Helyeslés a baloldalon) Ezek közé kell sorolnom, mint Irányi Dániel t. képviselő ur is megjegyezte, a jelenleg napirenden levő kérdésre vonatkozólag követett eljárást, illetőleg a parlamenti vizsgálatnak azon visszautasítását, mely szerintem egyebet nem jelenthet, mint folytatását ama rendszernek, mely a parlamentarismust a parlamenti dictaturának eszméjével cseréli fel. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) A mi végre a kormányzat szellemét illeti, kétségtelen, hogy a visszaélések kiküszöbölése és kiirtása tekintetében is történt az ország egyes részeiben valami. Kétségtelen, hogy a közigazgatás legalsóbb fokán, a községi admínistratióban mutatkozó hiányokra nézve a községi orgánumokkal szemben néhol az eddiginél nagyobb, sőt némely helyt kérlelhetlen szigor alkalmaztatott. De azt nem tapasztalhatjuk, hogy, midőn valahol a községi admiuistratio a leghátrányosabb állapotban levőnek mutatkozik, az a kérdés felvettetnék, hogy milyen volt a maga-