Képviselőházi napló, 1887. XXI. kötet • 1890. deczember 9–1891. január 31.

Ülésnapok - 1887-445

341 á«. orssítgos fllésjanuAr tfi-An, hétfon. 1891. újabb pótadót. Ellenben lehetnek községek olyanok is. a melyek csak 19% pótadót vetnek ki, de mér ezt is nagy keservesen viselik. Azt hiszem, hogy, midőn benyújtandó módosítványómmal a t, ház elé lépek, nem annyira a közoktatásügyi, mint inkább a pénzügy mmisterhez kellene fordulnom, sőt arra figyelmeztetnem, hogy mi e javaslattal embereket kívánunk az élet számára megoltalmazni, kik ha felnőnek, majd adófizetők lesznek. Tehát a kincstár szempontjából talán még sem közönyös e kérdés. Kérem tehát a t. házat, méltóztassék ruódosítványomat elfogíidni, akár úgy, hogy itt tárgyalja azt, akár ugy, hogy a többi módosítványnyal együtt a bizottsághoz utasítja. Módosítványom igy szól: E szakasz utolsó kikezdése meghagyatván, iktattassék be a következő külön kikezdés: „A mely községek pótadója annyira igénybe veszi anyagi erejüket, hogy a kisdedóvó vagy menedékház czéljára kirovandó három százalékos pótadó rájuk már érzékeny megterheltetéssel járna, azok indokolt folyamodásban ez utóbbi pótadó alól felmentésüket kérhetik. A felmentést a vallás- és közoktatásügyi rninister a belügyminister és pénzügyininisterrel egyetértöleg megadhatja. Ily esetekben az illető községekben az állam gondoskodik kisdedóvó vagy menedékház létesítéséről". Azt hiszem, a külső formának ez felel meg. Itt a községek arra köteleztetnek, hogy a pótadó kivetésére a bel- és pénzügyministertől kérjenek engedélyt. Ennél fogva a felmentésre nézve is ilyképen lehetne intézkedni. Kérem, méltóztassék módosítványomat elfogadni. (Helyeslés halról). Elnök: Fel fog olvastatni a módosítvány. Madarász József jegyző (olvassa a módosítványt). Almásy Sándor*. T«. ház! Én az előttem szólott és módosítványt benyújtó képviselőtársammal nem egy nézetből indulok ki. Bármiként keletkezett is ezen végső szakasz, akár benne volt ez az eredeti szövegezésben, akár később hozatott be, én ezt egy módosítással, melyet be akarok nyújtani, helyesnek és jónak tartom. Ez egyébiránt nem az előttem szólottnak felfogásából keletkezett, t. i., hogy a községek magukra ne szabhassanak nagyobb adókat, hanem, hogy a község megóvassék ez ellenében, miután a törvény szerint köte'es kisdedóvodát állítani; tehát, hogy a községek, ha reájuk akarjuk erőszakolni azt, hogy kisdedévodákat állítsanak fel, ők azzal védekezhessenek, hogy 20 százalék pótadót fizetnek, ennélfogva sem a tanfelügyelő, sem más őket arra ne kötelezhesse. Én igy fogom fel ezt a dolgot. De nem egészen helyeslem azt, a mi a legvégső pontban foglaltatik. Igen helyes az, hogy a községek túlságosan ne terheltessenek, mert mai nap a községi iskolákat is alig tudják fentartani, ennek adóját kiteremteni. Sok kellemetlenségei vaunak a tanfelügyelővel és nagyon súlyosan sújtja ez őket. És tudjuk, hogy vármegyeszerte ma már a nagybirtokosok más vallásúak, t. i. izraeliták, a kik magukat a felekezeti iskolák fentartási költségei alól kivonják és egészen törvényes alapon s igy az egész teher a községekre hárul. Helyesnek tartom tehát a szakasz azon intézkedését, hogy a 20 százalék pótadót fizető községek óvodák felállítására nem szoríthatók. Csak azt nem helyeslem, hogy ott, a hol a a pótadó a 20 százalékot meghaladja, ott a pénzes belügyministeinek beleegyezésével a község óvoda felállítására kötelezhető. Ezt az intézkedést a községekre nézve tűrhetetlennek tartom. Mert, mig egyrészt a szakasz biztosítja őket, hogy ha 20 százalékon túl fizetnek pótadót, akkor óvodák felállítására nem kötelezhetők: addig itt az mondatik, hogy a pénzügy- és belügyminister engedelmével akármennyi pótadót fizessenek is, pl. ha 30 százalékot is, óvodák felállítására kötelezhetők. Én ennek a községeket kitenni nem akarom s azt hiszem, a cultusminister úrnak sem ez az intentiója. Egy módosítást vagyok bátor tehát benyújtani, a mely abból ál], hogy a szakaszban említett pénzügy- és belügyminister ur csak azon esetben kötelezheti a községet az óvoda felállítására, ha a pótadó a 30 százalékot meg nem haladja. Mintegy latitudet akarok nyújtani a ministernek 10 százalék többletre nézve; de méltányos és jogos igény az, a mit én a községek érdekében kérek, hogy mégis bizonyos alapjuk legyen nekik és tudják, meddig kell esetleg menniük és melyen túl nem zaklathatok. (Helyeslés halfelől.) Ajánlom módosításomat. Madarász József jegyző: (olvassa.) „Módosítás a 17. §-hoz. Az ötödik kikezdés ezen szavai után „vethetnek ki" tétetni indítványozom: „de csak azon esetben, ha pótadójuk a 30 százalékot túl nem haladja. Almásy Sándor,« Madarász József jegyző: Horánszky Nándor! Horánszky Nándor: T. ház! Éa a 17. §-nak első bekezdésében hézagot látok, vagy legalább is összhangzati hiányt, a mely a 14. §-sal való combinátió folytán fölvilágosításraszorul. A 14. § ban ugyanis ki van mondva, hogy a törvényhatósági joggal bíró városok és oly községek, melyek törvényhatósági joggal vann ik felruházva, csak azon esetben kötelesek óvodákat és gyermek-menedékházakat fölállítani, ha a 14. §-ban meghatározott adóképességnek megfelelnek. Miután a 17. §. a 3 százalékos pótadó kivetését csakis községekre teszi kölezhetővé és a törvényhatósági városokat nem említi, igen