Képviselőházi napló, 1887. XXI. kötet • 1890. deczember 9–1891. január 31.

Ülésnapok - 1887-445

334 4á$, orsjiigo* ülés Január 26-án, hétfSn. 1891. fentartani akarja s ő ezt bizonyára nem fogja elmulasztani. Mert, bármily felekezet nélküli 8 elfogulatlan legyen is a t. képviselő ur, azt fel nem tehetem róla. hogy az ő alapítványai valaha katlioHcus c?élt szolgáljanak. (Helyeslés balfelöl.) Gr. Esterházy Kálmán jegyző: Fényvessy Ferencz! Fenyvessy Ferencz: T. ház! Méltóztassék nekem megengedni, hogy ezekről a padokról is néhány megjegyzés tétessék György Endre t. képviselőtársam imént elhangzott szavaira. (Halljuk! Halljuk!) Igénytelen álláspontomat gr. Károlyi Sándor t. képviselő urnak már az általános vitában jelzett indítványára nézve voltam bátor megjelölni s magam is szeretném, hogy a 3—4 éves gyermek ne figyelmeztettessék már arra, hogy mennyi és milyenféle hitfelekezetek léteznek ; én is szerettem volna, ha az óvodákban elkerülhető lenne a felekezeti imák behozatala. Ha a törvényjavaslat azt czélozná, hogy az egész országban kizárólag az államnak legyen joga óvodákat felállítani, akkor mindaz állna, a mit György Endre t. képviselőtársam kifejezett. De mi a napirenden levő javaslattal beismerjük, hogy az állam ép ugy, mint az iskolák egész vonalán, kisdedóvodákat nem képes kellő szám ban felállítani, ninc° hozzá elég pénzbeli ereje, tehát segítségül hívja a hitfelekezeteket. Mi ezélra? Nem, hogy imára tanítsa a gyermekeket, hanem abból a czélból, hogy Magyarországnak a felekezetek is adjanak óvodákat magyar politikai czélra. Ha tehát a magyar állam segítségül hívja a felekezeteket és ezek azt mondják, hogy nem adnak segédkezet az államnak akkor, ha saját pénzükön fentartott óvodáikban meg lesz nekik tiltva saját imájokat használhatni : akkor előttem a kérdés világos. Én nem az imával törődöm, nekem óvoda kell e hazában' (Helyeslés) és a ki e szükséget a hazában érzi, annak nem szabad ily kicsiség miatt meggátolni a magyar politikának azon nemes törekvését, a mely a gyermekeket meg akarja menteni ennek az országnak. Arra, a mit t. képviselőtársam beszédében szives volt mondani, hogy a t. minister úr és a korrnáuy ezzel a javaslattal akarja megint behozni az országba a felekezeti kérdést és az óvodákba beültetni a felekezeti jelleget: legyen szabad megjegyeznem, hogy igen téved a képviselő úr, mert hiszen a most létező óvodáknak nagy része ma is felekezeti, tehát a felekezeti jelleg az óvodákban ma is megvan. (ügy van!) És nemcsak Magyarországban van ez igy. A mellettem ülő államtitkár ur szívességéből olvasom, hogy Francziaországban, a melyet állami szempontból nem lehet jelenleg valami nagy vallásos államnak mondani, az óvodák száma 6090. Ebből a nyilvánosak közül felekezet nélküli 1900, felekezeti 1600; ellenben a magánjellegííek közül csak 250 a felekezet nélküli és 2243 a felekezeti. Pedig Francziaországban az óvodák nem teljesítik azon fontos politikai missiót, a melyet azok nálunk teljesíteni hivatva lesznek. Azért nem habozom kijelenteni, hogy oly irányban, a mit a t. minister úr szives volt kifejteni, elfogadom a módosítást, a melyet gr. Károlyi Sándor t. képviselő úr benyújtott, azzal a hozzáadással t i., hogy mielőtt a ház a felett határozna, a bizottság is meghallgatandó lenne. (Helyeslés.) Ha már felszólaltam, még csak egy megjegyzést vagyok bátor tenni Zay Adolf t. képviselő úr indítványára, a mely ha elfogadtatnék, igen kétes értékű ajándék lenne. Mert a t. képviselő űr mit akar? Beleegyezik abba, hogy a gyermekeknek legyen alkalmuk magyarul is tanulni, azonban meg akarja kötni a tanítás irányát és felfogását. A t. képviselő úr nem bánja, ha a gyermek néhány szót megtanul magyarul, hanem elfelejti, hogy ezzel nem nagy sikert érne el a törvényjavaslat. Es a t. képviselő úr, a ki nálam jobban ismeri a nagy német irót, Börnét, találni fog ennél egy passust, a melyben felhoz egy német hazafit, a ki abban az időben igen félt, hogy a nagy német nemzet el fog francziásodni. Mit csinált tehát? Látta, hogy a németek tanulnak francziáúl. Hogy ezt meggátolja, ő maga csinált egy franczia grammatikát és igen olcsó pénzért eladogatta. Ez azonban minden volt, csak nem franczia grammatika: a szavak meg voltak változtatva, a szabályok meg voltak fordítva, úgy, hogy a ki a német hazafi által írt grammatikából tanult francziáúl, az nem tanult soha sem meg francziáúl . Ilyen indítvány megszavazását kéri a képviselő ur is és miután mi a gyermekeket nem egy-két magyar szóra akarjuk tanitatni és nem azt akarjuk, hogy papagályok, hanem azt, hogy magyar állampolgárok legyenek, én az indítványt nem fogadom el. (Helyeslés.) Madarász József jegyző: Nagy István! Nagy István: T. ház! Én akkor akar tani e tárgyhoz hozzászólani, midőn majd ezen szakasz a közoktatásügyi bizottság újabb szerkesztésében fog a ház elé kerülni; azonban a vita folyama meggyőzött arról, hogy jobb lesz, ha már most igénybe veszem a ház becses türelmét néhány tárgyilagos megjegyzés megtételére. (Halljuk! Halljuk!) Az általános vitánál feleslegesnek tartottam felszólalni; mert hiszen e javaslatnak vannak oly közhasznú intézkedései, melyeket dicsérni is felesleges, mert maguk dicsérik magukat Hogy