Képviselőházi napló, 1887. XXI. kötet • 1890. deczember 9–1891. január 31.

Ülésnapok - 1887-445

330 ***• "Síágos ülés január äS-én, hétfőn. 16»1. okoznánk szakadást a gyermekek, a kis- I dedek közt. (Igaz! XJgy van! jobbfelől.) Ez azt j jelenti, mintha a kisdedeknek azt mondanók, j hogy ez az egyik, ez a másik óvodába jön, hogy közöttük ott van a felekezeti különbség, közöttük ott van a dogma, melynek fontosságát senki nálamnál jobban nem méltányolja, de a melynek semmi köze sincs a kisdedóváshoz és melyet a gyermeknek fejlődő értelme megérteni egyáltalában nem képes. Én is ragaszkodom anyaszentegyházamhoz és ha a nemes gróf vindikálja magának a jogot — a mit készséggel elismerek — én is vindikálom magamnak; de kereken tagadom, hogy a dogmatieus kérdéseknek a kisdedóvodában egyáltalában jogosultságuk volna. Ha a felekezeti ima bevétetik, én a magam részéről teljesen eoncedálom a nemes grófnak azt, hogy ő nem fog esetleg megütközni, ha kálvinista felekezetű óvodában a miatyánk végére hozzáteszik azt a pár szót, a mit a protestáns felekezet mond; a mint én magam sem ütközném meg más oldalról — helytelennek tartanám, de világra szóló sérelmet nem találnék benne — ha a kálvinista gyermek kis kezecskéjévé] keresztet vetni tanulna és az istenanya dicsőségét mondaná dadogó szájacskája. Azonban nemcsak azon magasabb elemekről, kik a türelem ezen magasságára fel tudnak emelkedni, van itt szó, hanem van egy rakás ember és talán ebben az országban sokkal több, mint másutt, kiknek a dogmák által lebilincselt lelkiismerete Krisztus emberszeretetének religiójára fel nem bir emelkedni. Van egy rakás ember nemcsak e házban, hanem e házon kivül is, ki örömmel kap fel minden kisszerű szakadást, hogy azt folytonos aknamunkával előbb-utóbb örvénynyé tágítsa köztünk. (Élénk ellenmondások halfelöl. Felkiáltások: Hol vannak?) Ugron Ákos: Magát látja a tükörben! György Endre : Méltóztassék Ugron Ákos képviselő urnak ezt az okoskodást folytatni és egy lépéssel tovább menni. Ha a kisdedóvóknál jogosultnak tartjuk azt, hogy a gyermekeket a felekezetiség kedvéért olyasmire tanítsuk, a mit azok meg nem értenek, csak azért, mert a felekezeti dogma követeli: akkor csak egy lépéssel kell tovább menni és kimondani, hogy az egyik felekezeti kisdedet a más felekezetű dajka ne szoptathassa. (Zajos derültség és ellenmondások balról.) De menjünk tovább egy lépéssel és még nevetségesebbnek fogják találni a t. képviselő urak, a mit én is lelkem mélyéből nevetségesnek, de e mellett szomorúnak is tartok, hogy oly korban élünk, a mikor még az ökrök feletti felügyeletet is confessionalis kérdéssé tették. (Helyeslés.) Méltóztassék Ugron Ákos képviselő urnak ezt a felfogást, mely egyik-másik helyen lábrakapott, figyelembe venni és akkor annak tápot nyújtani az által, hogy a 3 — 6 éves kisdedeket is confessio szerint különböztessük meg. T. ház! E kérdésnél, a fohászszerü ima kérdésénél is, a szeretetnek tana keresi azt, a miben megegyezik minden felekezet és az imádságra nézve kétségkívül meg lehet találni azt, a miben megegyezünk, épen azon kifejezésekben és példákban, melyeket az igen t. minister ur után Tors Kálmán t. képviselő ur felhozott. És nem a szeretetnek, hanem másnak a tana az, a mely már a kisdedóvásba beviszi azt az elemet, a mely ott az egyik kisdedet a másiktól a dogma nevében megkülönbözteti. (Derültség.) Csodálom, hogy a t. képviselő urak anynyira nevetségesnek találják ezt a felfogást. Méltóztassanak csak visszaemlékezni azon jeles és nagy élvezettel hallgatott beszédre, melyet gr. Apponyi Albert képviselő ur tartott minap itt e házban, midőn a kötelező polgári házasság által akarja megteremteni azt az összekötő kapcsot, mely a társadalom különböző rétegeit öszszefűzi és megemlékezni arra, a mit ugyanakkor G-rünwald Béla t. képviselő ur kifejtett Magyarország különböző vallásfelekezeteinek egymáshoz való közelebb hozására nézve s akkor kérdem, hogy hol van a logica, midőn most a kisdedek közé akarják bevinni azokat az elválasztó momentumokat, azok közé, kik ezen kérdéseket megérteni egyáltalában nem képesek ? Nem arra a következtetésre kell-e jutnunk, hogy a kéz az Ezsau keze, de a hang, az Jákobé? T. ház ! Én ismerem a nemes gróf lelkének kincses bányáit, valóságos emberszeretetét, melynek annyi jelét adta és fényes érdemeit, melyeket nálamnál senki jobban nem becsül; de én azt tartom, hogy azon állapotban, melyben most Magyarország van — a hol, hogy igy fejeznem ki magamat, a magyar társadalom a nemzetiségek és felekezetiségek között mintegy cserepekre törött — azt akarni, hogy a felekezeti kérdés oda vitessék be, a hol eddig semminemű tere sem volt, ott ezen felekezeti susceptibilitas bevitele a legszerencsétlenebb dolgok közé tartozik, egyszerűen azért, mert nincs arra szükség, hogy összeütközésre és az erők szétforgácsol Fisára alkalom adassék. És merem állítani, hogy ezen módosítvány behozatala csak egy szerencsétlen politikának és intentiónak a következménye. Én ismerem a hangulatot, t. ház, mely e házon kivül itt-ott uralkodik és nemcsak nevetségesnek tartom ezen túlzásokat, mint a t. képviselő urak, hanem lelkem mélyéből sajnálkozom is rajta. De épen azért útját kell annak állani. Akár azt méltóztassék elhatározni a t. háznak, hogy ezen szakasz újabb szövegezés végett a bizottsághoz visszautasittassék, akár másként tétessék is változtatás ezen szakasz eredeti szövegén, azt, hogy a felekezeti jelleg az óvo-