Képviselőházi napló, 1887. XXI. kötet • 1890. deczember 9–1891. január 31.

Ülésnapok - 1887-445

*M>. orsnágos ülés jannár :26-án, hétfőn. 1891. 327 megengedni, azt az idea teljessége és a világosság szempontjából bátor leszek már most felolvasni. (Halljuk! Halljuk!) Elnök: Ha a képviselő ur felvilágosítás szempontjából kívánja a jelzett módosítást már most felolvasni, azt hiszem, ez ellen a t. háznak nincs kifogása. (Helyeslés.) Gr. Károlyi Sándor: Módosítványom a 20. §-ra vonatkozólag a következő: „a második bekezdés végére folytatólag teendő: Ellenben a szülők és gyámok nem kötelezhetők arra, hogy gyermekeiket vagy gyámoltjaikat oly hitfelekezetü kisdedóvodába, vagy gyermek-menházba járassák, a mely hitfelekezethez az illető gyermekek vagy gyámoltak nem tartoznak". (Helyeslés balfélől.) Elnök: Fel fog olvastatni az "a módosítYány, a mely a tárgyalás alatt levő szakaszra vonatkozik. Madarász József jegyző (olvassa a. 8.§-ra vonatkozó módosítványt). Zay Adolf! Zay Adolf: T. ház! Az ezen szakaszban előforduló „fohászszeríí ima" kitétellel szemben már az általános vitában elmondtam kifogásaimat és miután ezen ügyet most gr. Károlyi Sándor képviselőtársamnak sokkal erősebb és szerencsésebb kezében látom, csak arra szorítkozom, hogy kijelentsem, hogy elfogadom gr. Károlyi Sándor t. képviselő társam indítványát ezen szakaszra nézve és hogy igen örülnék, ha a 20-dik szakasznál kilátásba helyezett indítványa szintén elfogadtatnék. (Halljuk! Halljuk!) Most engedje meg a t. ház. hogy áttérjek a szakasz negyedik bekezdésére, a hol disponálni kell azon mértékről, melyben a magyar nyelvet már az óvodába és menedékházba lehet behozni; mert köztem és a javaslat pártolói közt nincs differentia arra nézve — ezt most is constatálni kívánom — hogy Magyarországon mindenkinek alkalmat, de könnyítést is kell szolgáltatni arra, hogy megtanulja a magyar nyelvet és magam is osztozom abban, hogy arra kell törekedni, hogy Magyarországon ne legyen számbavehető, tehát az értelmiséghez tartozó, vagy a közéletben részt venni kívánó ember, a ki magyarul nem tud. A differentia csak ott kezdődik, a hol az iránt kell megállapodni, minő mértékben kell e szempontból már az óvodába behozni a magyar nyelvet. Ez iránt már az általános vitában kifejtett álláspontommal szemben, különösen a t. minister ur kijelentette, hogy én az elvet elfogadom, de azt mondja, hogy rettenetes ellentétben vagyok magammal, a menynyiben annak gyakorlati keresztülvitelét mindenütt akadályozni kívánom. Példákat is hozott fel a t. minister ur és ezek közt egyet, a melyre nézve valóban csodálkozom, hogy a t. minister urat eserbe hagyta emlékező tehetsége. Szememre lobbantotta tudniilbk a t. minister ur egyebek közt azt a magatartást, melyet én a görög nyelvi vitában itt tanúsítottam; minden esetre nem azért, mert a gymnasium humanitárius jellegét vitattam és óvni kívántam, hanem azéit, mert kívántam, hogy a nem-magyar tannyelvű középiskolákban a görög remekírók fordítása ne magyar nyelven, hanem az illető iskola tannyelvén olvastassák fel. Meglehet, hogy van, a ki nekem e szempontból is szemrehányást kivan tenni, de azon, hogy a minister teszi, csodálkozom. Hisz ő maga kijelentette e házban, hogy nekem teljesen igazam van és pártolta indítványomat. De pártolta azt Svarcz Gyula akkori t. előadó ur is, a ki azzal járult a ház elé, hogy ép a nemzetiségi törvény szempontjából el kell fogadni indítványomat. Akkor megbuktunk az indítványnyal, még pedig nemcsak én, hanem a t. előadó ur és a t. minister ur is, de együttesen. Ha tehát a t. minister ur azt, hogy vele egy állásponton voltam és vele együtt itt meg nem érdemelt vereséget szenvedtem, nekem szememre akarja lobbantani, az ízlés dolga; de mindenesetre nem volt oka arra, hogy rettenetes ellentétbe helyezzen a magam elvével. Itt esak arra kívánom a t. minister ur becses figyelmét felhívni, hogy az az álláspont, melyet az általános vitában és most elfoglalt és az a mérték, melyet a jelenlegi szakaszával a magyar nyelv behozatalára nézve magáénak vall, nem volt a t. minister ur eredeti álláspontja. Méltóztassék csak azt az eredeti tervezetet megnézni, melyben e munkálat az enquete elé terjesztetett. Ott nincs az a rendelkezés, melyet én aggályodnak tartok; ott nem ment a hazafiságban annyira a í. minister ur, hogy a magyar nyelvnek ezen mértékben behozatalát már az óvodára nézve szükségesnek tartotta volna, hanem erről az ügyről az eredeti javaslat megfelelő szakaszában egészen Indlgatott. Akkor még csekélyebb volt hazaíiusága, de nőttön nőtt az enquéteben és a bizottságban. Velem szemben, t. ház, azt emelte ki a t. minister ur, hogy én mégis csak olyan „ibis redibis"-féle hazafi vagyok, a ki a hazafiság elvét fennen hirdetem, de a gyakorlati végrehajtásnál mindig azt mórulom, hogy peribis. Nagyon kérném a t. minister urat, méltóztassék arra gondolni, hogy épen a hazafiság szempontjából igen óvatosan és kíméletesen kell egymással szemben állást foglalni. Hiszen én is emlékszem nem egy alkalomra, midőn a t. minister ur hazafisága iránt legalább csudálkozásomat voltam kénytelen kifejezni. Méltóztassék emlékezni pl. arra, midőn e házban a magyar állameszme és hazafiság szempontjából követelték a véderővita alkalmával, hogy a magyar önkéntesnek alkalom adassék arra, hogy saját