Képviselőházi napló, 1887. XXI. kötet • 1890. deczember 9–1891. január 31.

Ülésnapok - 1887-445

m. omägos ülés janTiiír 86-An, hétfőn. 1891. 319 Iának feladata. Itt tehát egészen helyes, ha ugy állítjuk fel a szabályt, hogy köteles minden gyermek az iskolát látogatni, kivéve, ha a szülők bebizonyítják, hogy ők maguk látják el a gyermekeket egy vagy más módon a kellő népiskolai ismeretekkel. De máskép áll a dolog az óvodával. Az óvodánál a három éves gyermekekre nézve valójában áll az a tétel, a mely mellett Herman Ottó t. képviselőtársam is sikra szállott, hogy a három éves gyermek a szülői házb i való; hogy általános szabálynak azt kell elfogadni, hogy a szülői ház van hivatva a kisdedeknek megadni az első nevelést és csak kivételképen, a mennyiben bebizonyulna, hogy a szülők erre nem alkalmasak, vagy nem hajlandók, csak ezen esetre statuálja az államnak azon jogát, hogy azoktól a szülőktől, a kik kötelességeiket nem teljesítik híven, vegye el a gyermekeket és maga szolgáltassa a menedékházba. Kovács Albert t. képviselőtársam erre nézve nagyon találóan jegyezte, meg, hogy hiszen a törvényjavaslat kényszert nem statuál, hanem csak megtiltja a szülőknek, hogy elhanyagolják gyermekeiket. Ha csak ez volna az intentiója ennek a szakasznak, akkor az teljesen felesleges volna; mert egyrészt már a természet parancsa, hogy a szülő el ne hanyagolja gyermekeit, de másrészt létezik e ^tételre nézve törvényes, mégpedig büntető sanctio is, a mennyiben a büntető törvénykönyv büntetéssel sújtja azon szülőket, a kik gyermekeiket kellőleg nem gondozzák. Felesleges volt tehát a negyedik szakaszban csak azt kimondani, a mit Kovács Albert t. képviselőtársam kivánt benne látni, illetőleg belőle érteni. Van benne mindenesetre kényszer és a vita jelenleg csak a körül foroghat, hogy minő mértékben és mely határig van jogosítva és indokolva ez a kényszer. A magam részéről már az általános vitában elismertem, hogy igenis joga és kötelessége az államnak arról gondoskodni, hogy azok a gyermekek, a kik otthon kellőleg nem gondoztatnak, községi, illetőleg állami gondozás alá vétessenek. Csak egyre kivánom a t. ház figyelmét felhívni. A jelenlegi törvényjavaslat csak mint valami baleset elleni biztosítást tekinti az állam ez iránti beavatkozását; tehát annyiban, a mennyiben az egyes szülőkkel szemben már tapasztalatból bebizonyult, hogy nem képesek, vagy nem hajlandók gyermekeiket kellően gondozni, joga és kötelessége az államnak közbelépni. De aztán ne követelje az állam, hogy az ilyen gyermek óvodába vitessék, hanem követelje őt a menedékház számára, a melynek hivatása, hogy balesetek ellen óvja a gyermekeket, hogy gondoskodjék arról, hogy azon okból, mert a gyermek nincs felügyelet alatt, ugy testi épségére, mint a közbiztonságra veszély ne háruljon. A moderamen inculpatae tutelae folytán az állam jogát korlátolni kell, ugy, hogy az csak azon szülőkkel szemben érvényesítendő, kik kötelességeiket nem teljesítik és csak azon mértékben, hogy a gyermekek testi épségéről gondoskodva legyen a menedékházban. Erre nézve bátor leszek a törvény helyes értelmének körülírása szempontjából módosítványt benyújtani. Gróf Károlyi Sándor igen t. képviselő ur kiemelte, hogy a felügyelet gyakorlására hivatott hatóságokról nincs kellően gondoskodva. Erre Berzeviczy t. képviselő ur annyiban teljes joggal tett ellenvetést, a mennyiben gondoskodva van ily hatóságokról, ugy a jelen szakasz második bekezdésében, mint a legközelebbi fejezetben. Igaza van, de csak részben s abban teljesen igaza volt gróf Károlyi Sándor t. képviselő urnak, hogy teljesen még sem gondoskodott a törvényjavaslat felügyelő hatóságokról, a mennyiben illetőségi körüket nem szabta meg kellően. Tudjuk, hogy megvan a lehetőség, sőt a gyakorlatban ugy lesz, hogy sok községben kétnemű óvoda, illetőleg menedékház és igy kétnemű felügyelő bizottság lesz: községi és felekezeti. A törvényjavaslatban nincs gondoskodva arról, hogy ily esetben melyik az illetékes? Azt lehet mondani, hogy illetékes az a bizottság, melynek intézetébe a gyermek tartozik. De ha a gyermek még nem jár intézetbe és ha épen arról kell intézkedni, hogy' kell-e a gyermeket oda küldeni: melyik felügyelő bizottság illetékes arra, hogy a szülőket a gyermeknek bejáratására szorítsa ? Erre nézve szükségesnek tartom a rendelkezést, hogy a felügyelő bizottságok között súrlódások ne támadjanak. Rendesen az lesz az eset, legalább az eddigi tapasztalat azt bizonyította, hogy előbb a felekezet gondoskodott óvodák felállításáról és a minister ur is ugy contemplálja a fejlődést, hogy előbb tegye meg kötelességét a társadalom és a felekezet; az állam és a község pedig csak akkor lépjen közbe, ha a többi, erre hivatott kölök ezt elmulasztották. Rendesen tehát felekezeti intézet lesz és csak azután jön a községi, vagy az állami. Ennélfogva azt kivánnám ezen szakaszba mint utolsó bekezdést felvétetni, hogy a mennyiben a községben két intézet áll fenn, az illető felekezet tagjának gyermekeire nézve illetékes a felekezeti felügyelő bizottság, az összes többi gyermekekre nézve az esetleg fennálló községi felügyelő bizottság és igy a legtermészetesebben