Képviselőházi napló, 1887. XXI. kötet • 1890. deczember 9–1891. január 31.

Ülésnapok - 1887-443

298 44». országos 91 és január 88-án, pénteken. 1891. nek óhajtása hozta létre, hanem a nemzet közakarata van benne kifejezve. Előttem két ut áll most, t. ház! Az egyik az, hogy mindenesetre a lelkesedés kisebb eszközeiben folytassam azt a magasztos utat, a melyet két t. képviselőtársam előttem kijelölt, vagy pedig a kritikát alkalmazzam azon viszonyokra is, a melyek, legjobb meggyőződésem szerint, kellőleg méltatva nem voltak. Az utóbbi utat választom. Véghetetlenül sajnálom, t. ház, hogy a magyar országgyűlés képviselőháza a maga összealkotásáhan, fájdalom, nagyon egyoldalú, hogy képviselőtársaink sorában nem rendelkezünk orvosokkal, hygienicusokkal, nem rendelkezünk a paedagogia alsó fokán működő férfiakkal, a kik akkor, mikor rendkívül fontos kérdések merülnek fel a képviselőházban, felemelnék szavukat és nekünk alapos, avatott tájékoztatást nyújtanának. Meg kell jegyeznem, hogy Magyarország első elismert hygenicusa, dr. Fodor József egészségi okokból ellene van a törvényjavaslatnak és én nem voltam képes olyan orvossal és bygenicussal beszélni, a ki igen súlyos aggodalmakat ne táplált volna ebben a tekintetben, Mert, t. ház, az iskolák hygieniája rendkívül kényes kérdés. Mi a fővárosban tanúi vagyunk igen sokszor annak, hogy itt, a hol az iskolaépületekben a modern hy<rieniát úgyszólván a maga magaslatán vagyunk képesek alkalmazni és követelményeinek eleget tenni, hogy az iskolákat be kell zárni, mert az iskolák túltömöttsége és a különböző gyermekek összehozása következtében ragályok keletkeznek. Milyenek már most különösen falvainkban az iskolák hygienieus szempontból? Felkérek bárkit, menjen végig még jobb falvainkon is és minden épületen látni fogja a beszíírődést a falakba, a mely a nedvességtől ered. Fel lett hozva, hogy az óvodák orvosi felügyeletnek lesznek alávetve. Tudjuk, hogy nálunk az orvosi kar szám szerint még nem elégséges és egész vidékek vannak, a melyek nemcsak a magasabb hygienia szempontjából nem felelnek meg a követelményeknek, hanem közönséges megbetegedéseknél is nélkülözni kénytelenek az orvost. Evvel kapcsolatban áll egy másik dolog. Tagadni nem lehet, a statistika világosan kimutatja, hogy a gyermekhalandóság intensivitása arra a korra esik, a mely korban a kisdedek még nem valók az óvóházba. Annak az oka nem annyira a kisded általános gondozása, hanem a halandóság intensivitása akkor lép fel, a mikor a csecsemőt az anyatejtől a közönséges táplálékra vezetik át. Ma anyatej, holnap súlyos bab, káposzti, szalonna: a gyermek vagy meghal, vagy akkor kap oly bajokat, melyektől később elpusztul. Nem akarok kiterjeszkedni arra, hogy tulajdonkép szükségünk volna a nőnevelést az alsó foktól a legfelsőbbig egész más alapokra fektetni és a mellett egész más irányú propagandát csinálni, mint a mely nálunk dívik, a melynek czélja csak az, hogy a nőt keresetképessé tegyük és minél teljesebben elvonjuk attól, hogy valaha családanya legyen. A nő nevelésének abban kellene culminálni, hogy első aorban családanyává váljék, mert nemesebb és fontosabb hivatása sem a család, sem a nemzet sem az emberiség szempontjából el sem ismerhető. Ezeket nagyon meg kellene fontolni; de midőn ezeket felhozom, fel kellene hoznom mást is. A ki meghallgatta Hagara Viktor t. képviselőtársam előadói beszédét, annak bizonyos menetéből, bizonyos határig azt vehette ki, hogy a t. képviselő ur, mint az államosításnak nagy barátja, abban fog culminálni, hogy államosítsuk egyáltalában a gyermekkérdést. (Derültség.) Spártai rendszer: a mi gyenge, esapassék el; a mi életerős, hagyassék meg és vétessék állami gondozás alá. Nem rég azt olvastam, t. ház, hogy a porosz pénzügyminister bizonyos alsóbb rendíí tisztviselők kaszárnyázásáról gondolkodik és talán nem egészen lehetetlen, hogy a mi eontemplált közigazgatási reformunk is bizonyos fokán az fog kitűnni, hogy jó lenne a tisztviselők számára is kaszárnyákat alkotni. Mindent egy eljárás alá fogni, ez a tendentia az, melylyeí nekünk rendkívül számolnunk kell. Merem azt a kérdést felvetni: mit képzelnek a dolog practicumáról azok, a kik csupán csak ama magas szempontok behatása alatt tekintik ezt a kérdést, hogy tudniillik, melyek a hazafiság és a nemzetiség jogai? Egy vagy két nő vezessen 80, vagy, mert nem minden faluban lesz ennyi, mondjuk: 40 gyermeket? Vájjon miféle, szempontok alá kellene azt fogni, hogy azokat vezethesse? Ezt másként, mint a dressurának bizonyos alkalmazása mellett, nem lehet eszközölni. És én kérdem, t. ház, vájjon abban keressük-e mi a jövőt, hogy mikor az egész emberiség törekvése az, hogy az individualitás kifejlesztessék s annak minden tulajdonsága funetióba lépjen és kifejlődést nyerjen: akkor mi bizonyos uniformitásra törekedjünk^ mindenben, még a gyermek nevelésében is ? En ebben, t. ház, nem e törvényjavaslat, hanem, fájdalom, az összes áramlatok szempontjából nagy bajt és oly dolgot látok, mely engem aggodalomba ejt. Meg vagyok arról győződve, hogy bármiként módosíttassák is részleteiben e törvényjavaslat,